F1: a másik hétszeres világbajnok – pontrendszerek viharában

Az eddigi hatvannyolc szezon során összesen huszonnyolc rendszer alapján pontozták a versenyzőket, illetve a csapatokat, miközben 1990-ig csak meghatározott számú nagydíjat vettek figyelembe a végelszámolásnál. Ez azonban nagymértékben torzított a bajnoki küzdelemben mutatott teljesítményen, háttérbe szorítva az egyébként előnyként megmutatkozó kiegyensúlyozottságot, amely így valamelyest hátrányként jelentkezett.

Ettől eltekintve viszont minden éremnek két oldala van, így ha tekintettel vagyunk arra, hogy régebben sokkal kiszámíthatatlanabbak voltak a versenyek a rosszabb megbízhatósági ráta miatt, akkor a legjobb eredmények alapján való szűrés az egész idényt nézve némileg kiegyenlítette a riválisok között sokszor elbillenő mérleget. Mégis a nagyobb képet szem előtt tartva fontos, hogy kizárjuk e változókat a képletből, hiszen egy szigorúan csak pontszerzések alapján összeállított lista kizárólag ilyen módon válhat fontossá.

Pontosan ezért a huszonnyolc különböző rangsorolási szisztémából a teljesség igénye nélkül hét fő rendszer által töltődtek fel a táblázatok, amelyek minden idők legsikeresebb Formula–1-es versenyzőinek pályafutásáról és világbajnoki küzdelmeiről adnak világos képet. Ekképpen lett négyszeresből hétszeres, vagy éppen háromszorosból egyszeres bajnok, de feltűnt olyan név is a legtöbb pontot szerzők között, aki sohasem kaparinthatta meg a legnagyobbak serlegét, miközben a legjobb pontátlaggal büszkélkedő pilóta kiszorult a top 10-esek elit klubjából.

A PONTRENDSZEREK

25 pontos rendszer (2010–2017, kivéve 2014): az első tíz kap pontot 25, 18, 15, 12, 10, 8, 6, 4, 2, 1-es leosztásban

25 pontos rendszer + utolsó nagydíjon dupla pontok (2014): ugyanaz, mint a 25 pontos, csak az utolsó futamon duplázták a pontokat 50, 36, 30, 24, 20, 16, 12, 8, 4, 2-es leosztásban

10 pontos rendszer kibővítve (2003–2009): az első nyolc kapott pontot 10, 8, 6, 5, 4, 3, 2, 1-es leosztásban

10 pontos rendszer (1991–2002): az első hat kapott pontot 10, 6, 4, 3, 2, 1-es leosztásban

9 pontos rendszer (1961–1990): az első hat kapott pontot 9, 6, 4, 3, 2, 1-es leosztásban

8 pontos rendszer kibővítve (1960): az első hat kapott pontot 8, 6, 4, 3, 2, 1-es leosztásban

8 pontos rendszer + leggyorsabb kör (1950–1959): az első öt kapott pontot 8, 6, 4, 3, 2-es leosztásban, plusz 1 pont járt a versenyen futott leggyorsabb körért

10. NICO ROSBERG (német)

A tizedik pozícióban a tavaly világbajnoki címet szerző és a szezon végén visszavonuló Nico Rosberg áll. A német versenyző 206 nagydíjon vett részt, amelyből 23-on sikerült győzelmet aratnia, miközben Michael Schumacher és Lewis Hamilton csapattársaként is képes volt bizonyítani. Az egyszeres bajnok összesen két szisztémában vesztette volna el titulusát, amely ezen esetekben Hamilton neve mellé került volna.

9. NELSON PIQUET (brazil)

A most 65 éves Nelson Piquet Nico Rosberghez hasonlóan 23-szor állhatott fel a pódium legfelső fokára, mégis az azonos számú győzelméhez egy világbajnoki cím helyett három társult a 208 nagydíjon át húzódó karrierjében. Csak a legkorábbi, illetve a jelenleg is érvényben levő rendszer szerint változott volna egyéni címeinek száma és összetétele: előbbi alapján 1981 helyett csak 1983-ban ülhetett volna fel először a trónra, miközben az 1986-os szezont is bajnokként zárhatta volna, míg utóbbit vizsgálva Alain Prost örökölte volna meg tőle a dicsőséget.

8. RUBENS BARRICHELLO (brazil)

Rubens Barrichello neve annak ellenére, hogy egyedüliként szerepel nem világbajnokként a listán, talán mégsem okoz akkora meglepetést a nyolcadik helyen, hiszen a brazil indult a legtöbb versenyen a Formula–1 történetében. E mellett pedig részese lehetett először a 2000-es évek elejét meghatározó Ferrari-dominanciának, majd a 2009-es Brawn GP fellángolásnak is, így bőszen gyűjthette a pontokat hosszúra nyúló pályafutása során.

7. AYRTON SENNA (brazil)

A top 10-es klubban szereplő versenyzők közül Ayrton Senna rajtolhatott el a legkevesebb nagydíjon, ez pedig magyarázatot ad arra, hogy a brazil a többi rangsorral ellentétben itt miért nem a lista elején foglal helyet. Ellenben nem a hetedik pozíciója okoz meglepetést, sokkal inkább a tény, miszerint ő az egyetlen, aki mind a hét fő szisztéma alapján bajnoki címet bukott volna. Tette volna mindezt a McLaren-győzelmek által uralt 1988-as vb-pontversenyben, amelyet legnagyobb riválisa, Alain Prost nyert volna meg helyette.

*1985–1990 között a legjobb 11 eredmény számított bele az egyéni világbajnoki harcba. A táblázat azonban szigorúan az összes eredményt alapul véve számol, így Ayrton Senna semelyik pontozási rendszerben sem nyerte volna meg az egyéni címet 1988-ban (amikor a 9 pontos szisztéma élt).

6. KIMI RÄIKKÖNEN (finn)

Kimi Räikkönen már 2001 óta versenyez kisebb kihagyással a királykategóriában, és bár többször volt a tűz közelében, világbajnoki címet „csak” 2007-ben ünnepelhetett. Az akkori szoros körülmények ellenére is ő az egyetlen a felsorolt pilóták közül, akinek helyzetén semelyik korszak rangsorolási rendszere sem változtatott volna.

5. SEBASTIAN VETTEL (német)

Sebastian Vettelt – annak ellenére, hogy négy egymást követő éven át ült a sportág trónján, miközben jelenleg is ő vezeti a bajnoki kiírást – eredményei csak a sorrend közepéig repítették előre. A versenyeinek felén dobogón pezsgőző német idén azonban egy pozíciót javíthat a listán – ha a hátralévő nyolc futamból hétről győztesként távozik. Persze ebbe annak a Lewis Hamiltonnak is lesz némi beleszólása, aki pillanatnyilag a legtöbb lajstromban megelőzi őt. Kérdés, hogy mindkettejük pályafutásának lezártával melyikük kerekedik felül a másikon...

4. FERNANDO ALONSO (spanyol)

Bár Fernando Alonso nem a legszebb napjait éli a száguldó cirkuszban, és a McLaren-Honda vesszőfutása miatt is folyamatosan romlik a pontátlaga, még így sem szorult ki a rangsor első feléből. A kétszeres világbajnok oviedói pilóta a 2014-es pontozási rendszer alapján már háromszoros vb-első lehetne, ezzel szemben azóta nemcsak az újabb cím, sokszor még a pontszerzés is lehetetlen küldetésként magasodik előtte.

3. ALAIN PROST (francia)

Alain Prost érdemli ki a legszerencsétlenebb versenyző címét a lista alapján, hiszen ő bukta el aktív pályafutása során a legtöbb egyéni címet az összes pontrendszert alapul véve. Ráadásul két szisztéma szerint is hétszeres világbajnokként íródhatott volna be a neve a rekordkönyvekbe, ezáltal kijelenthető, hogy a legnegatívabban Prost karrierjére hatott a „rossz” korszakban való versenyzés.

2. LEWIS HAMILTON (brit)

Lewis Hamilton nemcsak szinte az összes örökranglistán, hanem a vonatkozó kimutatásban is az első két pozíció egyikéről köszön vissza. A britet megelőző pilóta pedig nem más, mint akivel letaszíthatatlan duót képez valamennyi sorrend élén. Emellett még fontos kiemelni, hogy a stevenage-i versenyző büszkélkedik a legjobb pontátlaggal a top 10-ben.

1. MICHAEL SCHUMACHER (német)

Minden idők legsikeresebb pilótája nem véletlenül tűnik fel ezen rangsor élén sem, amiben nemcsak megannyi domináns év segített, hanem az is, hogy Rubens Barrichello után ő állt a legtöbb nagydíjon rajthoz a Formula–1-ben. Habár a pontátlagok alapján már most sem ő büszkélkedik a legjobb mutatóval, az összpontszámok tekintetében még sokáig érinthetetlen lesz a csúcsa.

+1 JUAN MANUEL FANGIO (argentin)

Juan Manuel Fangio, annak ellenére, hogy bőven lecsúszott a top 10-es listáról, eredményei alapján kihagyhatatlannak számít egy ilyen felsorolásból, hiszen magasan övé a legjobb pontátlag. A 24-szeres futamgyőztes argentin csupán 53 verseny alatt szerzett öt világbajnoki címet, amelyek az utána következő rangsorolási rendszerek szerint is elidegeníthetetlenül sorakoznak a neve mellett.

A következő táblázat mind a hét vizsgált pontrendszer szerint listázza a tíz legtöbb pontot gyűjtő versenyzőt, akinek az összes helyezését számításba véve jött ki az átlagosan elfoglalt pozíciója, amely a fenti sorrend alapjául szolgált.