Az F1 már csak gyorséttermi kaja – exkluzív interjú Jacques Villeneuve-vel

– Milyen az élet a mikrofon másik végén?
– Elég zsúfolt – két tévének dolgozom, a francia Canal Plus-nek és a Sky Italiának, úgyhogy van mit csinálnom, de szeretem. Örülök, hogy vannak ezek a teendők, mert mindig is gyűlöltem úgy a paddockban lenni, hogy nem csinálok semmit. Most legalább tényleg van igazi oka annak, hogy itt vagyok, ráadásul testközelből figyelhetem, mi történik az F1-ben.

– Nem fáj a szíve, hogy már csak külső szemlélődő itt?
– Amikor nincs rá lehetőségem, természetesen hiányzik a versenyzés, ezért is ragadok meg minden lehetőséget. Néha egy kis NASCAR, egy kis GT, vagyis a föld minden részén megfordulok, de amikor szakkommentátorként dolgozok, nem agyalok ezen.

– És hogy tetszik az F1 manapság?
– Nos, nem is tudom... Maga a bajnokság izgalmas, a versenyzés viszont nem. Egyszerűen túl sok minden történik egyszerre a futamokon, és az embernek olyan érzése van, mintha folyamatosan váltogatná a tévécsatornákat. Mindig történik valami, nincs megállás, egyszerűen nem lehet követni, mi a helyzet. Manapság már nem látni olyat, hogy egy versenyző tíz körön keresztül próbálkozik, és azon gondolkozik, hogyan és hol előzhetné meg az előtte haladót, mert képbe jön az állítható hátsó szárny meg a gumik – szóval fura ez az egész. Az F1 olyan lett, mint a gyorséttermi kaja.

– Vagyis mesterséges és műanyag?
– Pontosan. Az egyszerűség híveként én túl mesterkéltnek találom ezt a sok mindent. De nemcsak a gumik miatt, a KERS-t meg a DRS-t sem szeretem, hiszen az előzések ma már annyiból állnak, hogy az egyenesben elmennek egymás mellett a versenyzők, és nem láthatunk igazi kerék-kerék elleni küzdelmeket.

– Viszont az ön idejében meg a másik véglet érvényesült – ön és Michael Schumacher 1997-ben vb-riválisokként még csak nem is álltak egyszerre dobogón.
– Ez tök mindegy. A lényeg, hogy a pályán gyakran összecsaptunk. És abban az időben egyetlen mindent eldöntő előzés határozott a győzelemről, egy, amelyre utólag is mindenki emlékszik. Az idei szezonból emlékszünk egy előzésre is? Nem. Volt egy csomó, csak épp egyik sem marad meg bennünk. Sok az akció, de ezek egyszerűen csak megtörténnek. Azt nézzük, hogy az egyik versenyző tizenöt kilométer per órával gyorsabb a másiknál, és kikerüli az egyenesben. Sok az előzés, de vajon izgalmasak ezek? Hát nem.

– Az előzéseknél maradva, önnek melyik volt a kedvenc manővere az F1-ben?
– Kettő van, és mindkettőt Michael ellen hajtottam végre. Az egyik az 1997-es Jerezben, amikor a bajnokságért küzdöttünk, a másik pedig amikor 1996-ban Estorilban a külső íven körbeautóztam.

– Pedig a jerezi előzés közben Schumacher szándékosan megtorpedózta önt.
– Ó, az nagyszerű volt! Tudja, pontosan így segített hozzá a világbajnoki cím megszerzéséhez, hiszen azzal a manőverrel a kukába dobta az esélyeit. Én így állok hozzá. Persze, amit tett, nem volt szép, de ezzel egy időben ő esett ki a versenyből, vagyis engem segített.

– Abban a konkrét pillanatban mire gondolt, amikor érezte az ütést az autóján?
– Csak reménykedtem benne, hogy semmi nem romlott el a kocsin. Ez volt az egyetlen, amire gondolni tudtam.

– És elromlott valami?
– Igen, az akkumulátort tartó egység szétroncsolódott, vagyis az akksi a verseny végéig csupán a kábeleken lógott...

– Egyértelműen az volt pályafutása legboldogabb pillanata, amikor elszenvedte magát a célig?
– Igen, mert ott és akkor egy egész idény munkájának a gyümölcsét arattuk le. Hihetetlenül hosszú és kemény évad volt, de elértem a legfőbb célom.

– Annak ellenére is felhőtlen volt az ünneplés, hogy a hírek szerint nem volt túl rózsás a kapcsolata a Williamsszel?
– Tudom, utólag az terjedt el, hogy abban az évben rossz volt a hangulat a csapaton belül, de ez nem igaz. Végig nagyszerű hangulatban dolgoztunk, és csak évekkel később kezdtek erről találgatni, de fogalmam sincs miért.

– Azért a társtulajdonos Patrick Headdel való veszekedései elég legendásak voltak.
– Patrickkel mindenki veszekedett. Nagyon önfejű volt, de kőkeményen dolgozott, és mindenkit a végső határig nyomott. Ezzel semmi gond nincs. Ezek egyértelműen építő jellegű viták voltak.

– És mi a helyzet azzal a sztorival, amikor a vezetőséget átverve versenymérnökével közösen meghamisították az önök által preferált egyik alkatrész sorozatszámát?
– Az egész csapat különböző jelölési rendszert használt a különböző alkatrészekhez, úgyhogy megtehettük. De mindegy is, hiszen a számok azok csak számok.

– 1996-ban kapásból megnyerte első Magyar Nagydíját. Szeretett nálunk versenyezni?
– A Hungaroring nagyon nehéz pálya, mindig roppant kemény volt ott versenyezni. Nehéz volt beállítani az autót és jó ritmust találni, és fizikailag is sokat kivett az emberből. Óriási fegyvertény volt Magyarországon nyerni, mert ott mindenkinek nagyon keményen meg kellett dolgoznia a győzelemért.

– Aztán a következő évben rögtön duplázott is, miután Damon Hill „eltűnt” ön elől.
– Az a diadal pedig azért kedves a számomra, mert nem számítottam rá. Van, hogy az ember végig vezetve győz, de van, hogy az utolsó körben történik valami. Vicces jelenet volt, de ugyanakkor roppant fontos is a bajnokság szempontjából.

– Az F1 azóta sokat változott. Min módosítana, ha lenne rá lehetősége?
– Eltörölném a motorok korlátozását, sőt minden korlátozást megszüntetnék. Az F1-nek a versenyzés csúcskategóriájának kellene lennie, vagyis technológia terén nem szabadna korlátokat szabni. Ezen kívül minden mesterséges kütyütől megszabadulnék.

– De egy ilyen F1-ben kizárólag a gazdag csapatok nyernének.
– Most is ugyanez a helyzet: csak a gazdag csapatok nyernek. Semmi nem változna, még az istállók költségvetése sem.

– Viszont azt valahogy kordában kellene tartani, nem?
– Nem! Erre nincs szükség. Ez az autóversenyzés csúcsa, nem kell korlátozni a költségeket.

– Csakhogy egy ilyen rendszer fenntarthatatlan lenne.
– Akkor a jelenlegi is az. A csapatok annyi pénzt költenek, amennyi a bevételük. A Ferrari a mai napig hatszázmillió dollárt költ évente, és a többi topcsapat bevétele is ugyanannyi, mint korábban. Az F1 manapság semmivel sem olcsóbb, mint néhány évvel ezelőtt.

– A különböző költségcsökkentési egyezményekkel és a teszttilalommal sem?
– A teszten megspórolt pénzt most elköltik a szimulátorokra – pontosan ugyanakkora a költségvetésük, semmi különbség nincs. Egy csapat csak akkor költ kevesebbet, ha kevesebb a bevétele.

– Akkor mit kellene tenni?
– Semmit. Az F1-et nincs értelme megpróbálni olcsóbbá tenni, mert nem lehet olcsóbbá tenni.