A Videoton eddig 16 tétmérkőzést játszott, egyet a Szuperkupáért (1–1 a DVSC ellen, tizenegyesekkel nyert a Videoton), hatot az Európa-liga selejtezőiben (1–1 és 0–0 a Slovan Bratislava, 1–0 és 3–0 a Gent, és két 0–0 a Trabzonspor ellen), hetet az NB I-ben, kettőt a Ligakupában, és ezeken összesen tizennyolc gólt szerzett, nyolcat kapott, egyet a Lokitól, egyet a Slovantól, és hét bajnokin, valamint két Ligakupa-találkozón eddig hatot.

Hajszállal több, mint meccsenként egy gól – sok ez, vagy kevés? Vagy éppen elég? Hiszen a csapat bejutott az El főtáblájára, és hét bajnokin csak egyszer kapott ki.

A Nemzeti Sport Torghelle Sándort kérdezte: szerinte milyen az eddigi, támadásban nyújtott teljesítmény?

„Nehéz erre megfelelő jelzőt mondani – mondta a 42-szeres válogatott támadó. – Az ugyanis attól függ, hogy mire mentél vele. Ha mondjuk tizenöt góllal megnyersz tizennégy mérkőzést, akkor nagyon jó a csapat, ha viszont harminc gólt rúgsz, de ennyiből csak négyet nyertél meg, akkor nem mentél semmire, vagyis nem a gólok száma, hanem az elért teljesítmény a döntő. Mi pedig megnyertük a Szuperkupát, túljutottunk három európai csapaton, és a bajnokságban is az élmezőnyben vagyunk.”

Azért a statisztika érdekes dolog, ez nem kérdés: az NB I tabelláján messze a Videoton mögött vannak olyan csapatok (mint a Paks, a Ferencváros, a Haladás), amelyek több gólt szereztek nála – világos, hogy a fehérvári az egyik, ha nem a leghatékonyabb magyar futballcsapat.

„Nézzük meg az Európa-bajnokságot, a legtöbb meccsen két-három gól esett – mondta erre Torghelle Sándor. – Azok a csapatok, amelyek nemzetközi szinten játszanak, szervezetten védekeznek, ma már nagyon nehéz gólt rúgni. Persze sokkal jobb lenne úgy futballozni, hogy a csatárnak van nyolc helyzete, és ha három gólt rúg, mindenki ünnepli, de már nem ez a helyzet.”

A Videoton eddigi hat nemzetközi mérkőzésén egyetlen gólt kapott, az tehát világos, hogy a kifogástalan védekezés volt az El-csoportba jutás kulcsa. Az NB I-ben azonban támadnia kell a Videotonnak, és a csapat a bajnoki meccsein hazai pályán nem rúgott gólt a Honvédnak és a Diósgyőrnek, egyet a Lombardnak, kettőt-kettőt az Egernek és a Haladásnak.

„A kiindulópont az, hogy hátul legyen minden rendben, ha nem kapunk gólt, akkor nagy baj már nem lehet – mondta a futballista. – Az világos, hogy teljesen mást kell játszani a Trabzon ellen idegenben, és mást az Eger ellen otthon, anélkül, hogy meg akarnám bántani az egrieket. Amikor tíz ember védekezik ellenünk, azt nem könnyű átjátszani, ha nyolc hátvéd van a tizenhatoson belül és három csatár, akkor a beadásnál sokkal jobbak a védők esélyei a labda megszerzésére... Tudjuk, hogy Fehérvárra a legtöbb magyar csapat nem úgy érkezik, hogy végigrohamozza a meccset, sőt a legtöbb esetben nem is foglalkozik a gólszerzéssel, csakis a bekkelésre összpontosít, de ehhez hozzá kell szoknunk. A diósgyőriek úgy örültek az egy pontnak, mint mi a Trabzon elleni visszavágó végén az Európa-liga-csoportnak...”

Csütörtökön KRC Genk–Videoton, már a csoportkörben, kérdés, hogy várják a találkozót a játékosok.

„Szerintem nyugodtan játszhatunk – felelte Torghelle Sándor. – Bejutottunk a csoportba, nem kell idegeskednünk. Ez nem azt jelenti, hogy nem számít, ha kikapunk, szeretnénk minél jobb eredményt elérni, az eddig látott fegyelmezett játékunkat hozni, aztán meglátjuk, mire lesz elég. Azt hiszem, a Genk hasonló stílusban játszik, mint másik belga ellenfelünk, a Gent, remélem, újra sikeresek leszünk Belgiumban.”