A Vidi felvette az „európai tempót”, a Loki nem

MI VOLT A VIDEOTON JÁTÉKÁNAK A KULCSA?

Alapvetően két tényezőnek köszönheti a Videoton, hogy a papíron jóval magasabban jegyzett, a 2011–2012-es UEFA koefficienslistán a 97. helyen álló (a fehérvári csapat a 280.) Trabzonspornak idegenben is egyenrangú ellenfele tudott lenni, sőt voltak időszakai a meccsnek, amikor fölé is kerekedett a török csapatnak.

Az egyik, hogy a fehérvári csapatnál remek összhangban működött a védelem és a középpályás védekezés. A passzsávokat már a fehérvári térfél közepén próbálták szűkíteni Tóth Balázsék, a védők pedig megfelelő ütemben és helyen léptek ki a labdás emberekre. Ebből adódóan szemtől szemben vehették fel az embereket Marco Caneiráék, nem kerültek mögéjük a törökök, éppen ezért helyzete sem nagyon volt a hazaiaknak.

Ezt a statisztika is alátámasztja, hiszen a hazaiak 11 lövésből csak egyszer találták el a kaput, míg Paulo Sousa legénysége nyolcból négyszer. Érdekes, a két csapat játékának jellegét is alátámasztó, statisztikai mutató még a szabálytalanságok száma. A Trabzon játékosai 14-szer, a fehérváriak 24-szer szabálytalankodtak. Ez nem véletlen, hiszen a Videoton taktikájának része volt, hogy meg kell akasztani az ellenfél lendületét apró szabálytalanságok árán is. Három sárga lapot ugyan begyűjtöttek a vendégek, arra azonban ügyeltek, hogy a szabálytalanságok ne csapjanak át durvaságba, esetleg kiállításba,

A Videoton másik fő erénye a remekül működő, jól megszervezett védekezés mellett az volt, hogy futógyorsaságban és egyáltalán futómennyiségben felvették a versenyt a törökökkel, sőt voltak szakaszai a meccsnek, amikor úgy tűnt, fizikálisan a magyar csapat az erősebb, hogy mást ne mondjunk, még a 94. percben is a magyar együttesnek volt gólhelyzete. Ez pedig mindenképpen óriási dicséret a fehérváriakra nézve. Détári Lajos, a Ferencvárostól azóta már távozott szakmai igazgató még az Újpest elleni bajnokit megelőzően mondta azt, hogy erőben senki sem veri meg a Fradit az NB I-ben. Elnézve a Videoton törökországi produkcióját, erre azért nem vennénk mérget...

Kiemelendő a Videoton szélső védőinek a teljesítménye is, ugyanis általában a széleken alakul ki a legnagyobb futóverseny, de a fehérváriak nagy erősségének számító Stopira és az alapcsapatban a helyét visszaszerző Álvaro Brachi is megállta a helyét.

TOVÁBBJUTHAT-E A VIDEOTON?

Térjünk rá a kulcskérdésre: a törökországi 0–0 elegendő lehet-e ahhoz, hogy hazai pályán kiharcolja a fehérvári csapat a továbbjutást? Igen, ha támadásban képes lesz szintet ugrani.

Az már a Videoton eddigi mérkőzésein is látszott, hogy az ellenfél kapuja előtt már nem olyan hatékony a fehérvári csapat, mint a saját tizenhatosának előterében. Bajnokikon, ráadásul hazai pályán a Lombard Pápa, a Honvéd, de sokáig még az Eger ellen is ötlettelennek tűnt a Videoton támadójátéka, pedig az NB I legjobb csatárai (Torghelle Sándor, Nikolics Nemanja vagy éppen a Ferencvárossal kacérkodó Milan Perics – hozzájuk talán csak a debreceni Adamo Coulibaly mérhető) találhatóak a fehérváriak keretében.

Az Európa-ligában a Slovan ellen sem dolgozott ki helyzetek sokaságát a Vidi (igaz, akkor az idegenbeli 1–1 után nem is volt erre szükség otthon), a Gent ellen megfelelő szinten működött a támadójáték, de a mutatott formája alapján az a csapat gyengébb erőkből áll, mint a Videoton, hiába játszik a belga élvonalban.

A fehérváriak tegnap megmutatták, hogy megvan bennük a támadó potenciál, hiszen Walter Lee két egyéni villanás– ha úgy tetszik szóló – után kétszer is helyzetet alakított ki. Jövő héten viszont az ilyen egyéni vállalkozásokból, megindulásokból sokkal több kell. Trabzonban is látszott, hogy a széleken egy az egy elleni játékban meg lehet verni a törököket. Lee mellett ebben a tegnapi találkozón nem játszó Gyurcsó Ádám lehetne nagy segítségére a csapatnak.

Ha a támadójáték minőségében szintet tud ugrani a Videoton, ha elöl az eddiginél több váratlan húzásra lesznek képesek a fehérvári játékosok, úgy, hogy mindeközben nem lazul fel az első meccsen már-már hiba nélkül játszó védelem, akkor elérhető a bravúr, a továbbjutás.

A DEBRECEN LASSÚNAK BIZONYULT

Térjünk át a másik kupacsapatunkra, a Debrecenre. A DVSC-Teva az első félidőben olyan felfogásban játszott az FC Bruges ellen Nyíregyházán, ami pályaválasztóként el is várható egy oda-visszavágós meccsen. Próbált támadni a Loki, volt is helyzete Adamo Coulibaly és Ibrahima Sidibe révén, de a nyílt játék azzal járt, hogy az ellenfél is el-eljutott a hazai kapuig.

Luis Ramos kiállítása a 45. percben döntően befolyásolta a meccs kimenetelét, azzal pedig innentől felesleges is foglalkozni, hogy mi lett volna ha...

Ugyanakkor a kiállítás is egy olyan szituációban született, ami rámutat a Debrecen egyik legfőbb hiányosságára: ezen a szinten bizonyos helyzetekben lassúnak bizonyulnak a Loki játékosai. A kiállításnál Ramos például helyzeti előnyben volt a labdát hosszan megtoló Lior Refaelovval szemben, mire azonban odaért, már csak a lábát találta el, ennyivel lassabb volt ellenfelénél. Nem arról van szó, hogy a DVSC hondurasi középpályása durva játékos lenne, hanem egyszerűen lassúnak bizonyult, méghozzá egy alapvetően jelentéktelennek tűnő szituációban, ami azonban alighanem az egész továbbjutásra kihat.

Ki kell azonban emelnünk, hogy nemcsak ennél a helyzetnél bizonyultak lassúnak a debreceniek a tegnapi meccsen. Az első gól egy kis szöglet után született, amit nagyon későn reagáltak le Varga Józsefék: hárman is elindultak amolyan tessék-lássék módon a lövő játékos felé, de egyikük sem ért oda, Vukasin Polekszics is talán későn mozdult, bár takarásban volt a lövő játékos, így későn is észlelte a veszélyt.

A második gól egy távoli lövés után a kapufáról kipattanó labdából született, amire megint csak későn reagált a hazai védelem. A harmadik találatot megelőző akció Lucas eladott labdájából indult, de amikor a gólszerző Carlos Bacca lövésre lendítette a lábát, akkor már két debreceni állt vele szemben, mégsem tudták megakadályozni a gólt.

Ezekben a helyzetekben biztosan közrejátszott, hogy a kiállítás miatt tíz emberre fogyatkozó DVSC játékosai elfáradtak fejben és fizikálisan is, akárcsak a BL-selejtezőben a BATE ellen, amikor ugyancsak volt egy kiállítás. Ennek ellenére a gólok egyéni hibákból, a támadók és a védők közötti tempókülönbségből fakadtak.

A Videoton és a Debrecen között egy érdekes különbség: a Vidi hátsó alzatában egyetlen magyar játékos sem kapott helyet tegnap, a DVSC-nél viszont csak egy légiós, Dajan Simac játszott. Tudva azt, hogy a magyar válogatottban is olyan futballisták szerepelnek védőként (Varga József, Laczkó Zsolt), akiknek nem az az eredeti posztjuk, talán levonhatjuk azt a tanulságot, hogy nincsenek olyan magyar játékosok, főleg szélső védők, akik ilyen nemzetközi meccseken megfelelő teljesítményre képesek.