Andres Palop: Most már a csillagos ég a határ a Sevilla számára

„A tizenegyespárbaj szerencsejáték, és nekem szerencsém volt, hogy háromszor is védeni tudtam” – mondtam a rendes játékidőben 2-2-es döntetlennel zárult, büntetőkkel 3-1-es sevillai diadalt hozó, fantasztikus finálé után a valenciai születésű játékos.

„Nem vagyok hős, csak egy a csapat tagjai közül – folytatta a 33 esztendős klasszis. – Ez a győzelem mindenkié, nem csak az enyém.”

Palopnak a címvédő első góljánál is elévülhetetlen érdemei voltak, hiszen kvázi gólpasszt jelentett a félpályáig szálló kidobása, amellyel aztán Adriano Correia egészen a kapuig robogott.

A szezon emlékezetes pillanati közé tartozik továbbá Palopnak a Sahtar Doneck elleni nyolcaddöntőben szerzett döntő fejesgólja, avagy nem teljesen kell szerénynek maradnia, ha hősnek tartják.

„Erre a kupára, erre a sorozatra örökké emlékeznünk kell – fogalmazott. – Gólt szereztem, megágyaztam egy gólnak, és kivédtem néhány tizenegyest.”

„Ennek a csapatnak most már a csillagos ég a határ. Hihetetlenül ambiciózusak lettünk, és helyet akarunk magunknak a ngy csapatok között.”

Az Espanyol azok közé a vesztesek közé tartozik, amelyek előtt fejet kell hajtani. Ernesto Valverde együttese fantasztikus volt, tíz emberrel kiharcolta a hosszabbítást, majd ott Frederic Kanoute döntőnek látszó gólja után másodszor is egyenlíteni tudott Jonatas pazar lövésével.

„Az Espanyol története a kontinentális porondon a korábbiakhoz hasonlóan alakult” – kesergett Valverde vezetőedző.

„Számunkra kegyetlenül végződött megint a finálé, de emelt fővel térhetünk haza. Úgy zártuk a versenysorozatot, hogy egyetlen mérkőzést sem veszítettünk el, és tizenöt meccsünk közül tizenegyet megnyertünk.”

A barcelonai együttes korábbi egyetlen európai kupadöntőjét 1988-ban játszotta a Bayer Leverkusen ellen – akkor 3-3-as eredmény a németek 3-2-re győztek a tizenegyeseknél. Valverde játékosként tagja volt annak az Espanyolnak.

„Meg voltam győződve arról, hogy nyerhetünk, miután kétszer is visszajöttünk. Szerintem a játékosaim fantasztikusak voltak. Ha veszíteniük kellett, akkor azt mondom, hát így veszítsenek” – mondta a szakvezető.

„A kiállítás (Moises a 68. percben kapot piros lapot) döntőnek bizonyult, úgy véltem, ha egyenlő a létszám, győztünk volna. Akkor szerezték a góljaikt, amikor mi a legjobban játszottunk, és a piros lapot is akkor kaptuk, amikor nagyon ment a csapatnak.”

„Még akkor is meggyőződésem volt, hogy nyerhetünk, amikor a tizenegyesekre került a sor, még ha tudtam is, hogy Palop mennyire erős.”

„Jóllehet, kegyetlen dolog így elbukni, nyugodtan mondhatom, hogy a csapat bajnoknak érezheti magát.”