A Kaposvár elleni, 5–3-ra megnyert bajnoki volt a kisvárdai Tischler Patrik 214. fellépése volt az NB I-ben, s most megszerezte karrierje 57., 58. és 59. gólját. Nagy fordulat ez azt követően, hogy február elsején, a Ferencváros ellen még a meccskeretben sem kapott helyet. A lapunknak nyilatkozó támadó elismerte, bántotta a mellőzés, ráadásul ilyenkor akaratlanul is csorbul a futballista önbizalma. De megalkuvás nélkül edzett tovább és várta az alkalmat, amikor újra pályára léphet. Bódog Tamás a kezdés előtt szólt neki, készüljön, mert szerepet kap a második félidőben. Érdekesség, hogy Tischler a bajnokságban mind az öt gólját hazai pályán, csereként beállva, ugyanabba, a Várkerti Vitézek által is „őrzött” kapuba fejelte.
Bemutatjuk a rúdugrás új világcsúcstartóját, az Egyesült Államokban született, de svéd színekben versenyző Armand Duplantist. Egy hasonlóság már biztosan van Szergej Bubka és az új csillag között: mind a ketten húszévesen döntöttek először világcsúcsot, igaz, harmincöt és fél év különbséggel. A szovjet (később ukrán) színekben versenyző Bubka aztán egy évtizeden át uralta a versenyszámot, Duplantisról pedig azt tartják, hasonló szerepet tölthet be a jövőben. 2020. február 8-án reggel, amikor felébredt a lengyelországi Turinban, a world tour sorozat negyedik állomásának helyszínén, elolvasta a telefonján példaképe, az akkor még világcsúcstartó francia Renaud Lavillenie üzenetét.
Az AIPS 83. kongresszusa kapcsán Budapesten járt Gianni Merlo, a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség 72 éves elnöke. Az olasz sportújságíró exkluzív interjút adott a Nemzeti Sportnak, s a beszélgetés során arról is kifejtette véleményét, hogy mi különbözteti meg manapság a valódi sportújságírást a civil véleményalkotástól. Elmondta: a sportújságírónak tanulnia kell, képeznie magát, hogy minél inkább képes legyen elmerülni egy-egy témában és hiteles véleményt formálni róla. Szerinte tudósítást írni, rögzíteni az eseményeket már nem érdekes, fontosabb az események mögé nézni, s feltárni, hogy mi áll mondjuk egy vereség hátterében.
A második világháború évei alatt tűnt fel a jégen csillogó tehetségével Király Ede. Még nem töltötte be a tizennégyet, amikor 1940 januárjában a harmadik helyen végzett a férfi műkorcsolyázók bajnokságán. Stílusát a bécsi iskola alakította, hiszen a neki fényes karriert megálmodó édesanyja kisgyermekkorától lehetővé tette, hogy alkalmanként az osztrák fővárosban pallérozódjon. A nagy áttörést 1944-es bajnoki aranya hozta meg, és nem lehetett kérdéses: kincsesbányája lesz a magyar műkorcsolyasportnak. Sikerekben és fordulatokban gazdag pályafutásáról, és a disszidálását követő megtorlásokról is olvashatnak Népsport mellékletünkben.
