Nem csak Misa mackó sírt – 40 éve ért véget a moszkvai olimpia

L. PAP ISTVÁNL. PAP ISTVÁN
Vágólapra másolva!
2020.08.03. 09:52
null
Wladár Sándor aranyára nem vehettünk mérget, ám valóra váltotta esélyét, ő az első olimpiai aranyérmes Széchy Tamás-tanítvány
Az olimpizmus több mint százhúsz éves történetében a moszkvai olimpiáé a kétes dicsőség: a legtöbb ország ezt bojkottálta. A szovjetek afganisztáni intervenciója után 1980-ban mélypontra jutott a NOB 1896 óta íródó sikertörténete, igaz, ezt a korabeli magyar sajtó nem így tálalta, no meg a csonka olimpián azért természetesen volt ünneplésre is ok.

Az 1980-as moszkvai olimpia nemcsak elvette a lehetőséget számos amerikai, (nyugat)német vagy japán sportolótól, na meg a további 62 távolmaradó ország képviselőitől, hanem emlékezetes, nagy pillanatokat is adott a világnak.

A 800 méteren heroikus küzdelmet vívó két brit legenda, a toronymagas esélyes Sebastian Coe és az őt legyőző Steve Ovett csatájára azért is emlékszik mindenki, mert a NOB égisze alatt futottak, az olimpiai himnusz szólt az eredményhirdetésénél – hasonlóképpen nem egy, főképp nyugat-európai ország sportolóihoz. Lord Killanin elnöknek legalább ezt sikerült elintéznie a nemzeti olimpiai bizottságoknál, ha már Nagy-Britannia, Franciaország vagy Olaszország állami szinten hivatalosan csatlakozott az Egyesült Államok bojkottfelhívásához.

MOSZKVAI HŐSEINK

ARANYÉRMESEK
Varga Károly
(sportlövészet, kisöbű sportpuska, 60 m-es fekvő)
Növényi Norbert (birkózás, kötöttfogás, 90 kg)
Kocsis Ferenc (birkózás, kötöttfogás, 74 kg)
Magyar Zoltán (torna, lólengés)
Wladár Sándor (úszás, 200 m hát)
Baczakó Péter (súlyemelés, 90 kg)
Foltán László, Vaskuti István (kajak-kenu, C2 500 m)

EZÜSTÉRMESEK
Verrasztó Zoltán
(úszás, 200 m hát)
Vermes Albán (úszás, 200 m mell)
Rácz Lajos (birkózás, kötöttfogás, 52 kg)
Tóth István (birkózás, kötöttfogás, 62 kg)
Balla József (birkózás, szabadfogás, +100 kg)
Kolczonay Ernő (vívás, párbajtőr egyéni)
Maros Magda (vívás, tőr egyéni)
Szombathelyi Tamás (öttusa, egyéni)
Öttusacsapat (öttusa – Horváth László, Maracskó Tibor, Szombathelyi Tamás)
Joós István, Szabó István (kajak-kenu, K2 1000 m)
BRONZÉRMESEK 
Seres Ferenc
(birkózás, kötöttfogás, 48 kg)
Kovács István (birkózás, szabadfogás, 82 kg)
Kincses Tibor (cselgáncs, 60 kg)
Ozsvár András (cselgáncs, abszolút kategória)
Váradi János (ökölvívás, 51 kg)
Lévai István (ökölvívás, +81 kg)
Szalai György (súlyemelés, 110 kg)
Verrasztó Zoltán (úszás, 400 m vegyes)
Detre Szabolcs, Detre Zsolt (vitorlázás, repülő hollandi)
Rakusz Éva, Zakariás Mária (kajak-kenu, K2 500 m)
Férfi tornászcsapat (torna – Donáth Ferenc, Guczoghy György, Kelemen Zoltán, Kovács Péter, Magyar Zoltán, Vámos István)
Gedővári Imre (vívás, kard egyéni)
Kardcsapat (vívás – Gedővári Imre, Gerevicz Pál, Hammang Ferenc, Nébald György, Nébald Rudolf)
Női tőrcsapat (vívás – Kovács Edit, Maros Magda, Tordasi Ildikó, Stefanek Gertrúd, Szőcs Zsuzsanna)
Vízilabda-válogatott (vízilabda – Csapó Gábor, Faragó Tamás, Gerendás György, Hauszler Károly, Horkai György, Kiss István, Kuncz László, Molnár Endre, Sudár Attila, Szívós István, Udvardi Endre)

Magyarországnak ilyen gondjai nyilván nem voltak, mi több, a sok hiányzó miatt olyan sportágakban és számokban is elindultak legjobbjaink, amelyekben egyébként a MOB-nak eszébe sem jutott volna nevezni. Hát igen, a ritkuló mezőnyt valakikkel fel kellett tölteni.

A hét magyar arany-, tíz ezüst- és tizenöt bronzérem dicséretes produkció, ráadásul inkább a várakozás alatti, mint feletti. Az éremtáblázat hatodik helye a montreali mélypont (mindössze négy első hely, a rangsorban pedig a tizedik) után reményt adott, és dobogós helyezéseink nagy többsége olyan versenyszámban született meg, amelyben a bojkott nélkül is hasonló lett volna a sorrend.

Hiszen például birkózásban, súlyemelésben, sportlövészetben vagy kajak-kenuban a volt szocialista országok uralták a mezőnyt, Magyar Zoltán lólengésben a Naprendszer bajnokságát is megnyerte volna, nem csupán a földi olimpiát – egyedül a mai úszóelnök, Wladár Sándor aranyára nem vehettünk volna mérget, ha ott vannak az amerikaiak, a Pánamerikai Játékok-győztes Peter Rocca vagy a világbajnok Jesse Vassallo. Dehát nem voltak ott.

A magyar győzelmek sorát egy tökismeretlen sportlövő, Varga Károly valószínűtlen sikere nyitotta. Varga a kisöbű sportpuska 60 méteres fekvő számában diadalmaskodott 599 körrel – törött kézzel. Éppen abban a számban, amelyben 1964-ben Hammerl László Tokióban.

A néphadsereg birkózócsarnokában az egy évvel korábbi San Diegó-i világbajnokság hősei Hegedűs Csaba kapitány vezérletével ismét megmutatták káprázatos képességeiket. Igaz, ezúttal nem született négy arany- és egy ezüstérem, mint 1979-ben, de Kocsis Ferenc és az országos kedvenccé lett Növényi Norbert felállhatott a dobogó tetejére, a gusztustalan csalással az aranytól megfosztott Tóth István, továbbá Rácz Lajos és szabadfogású Balla József pedig a második fokra, és még két bronz is jutott.

A nagyszerű Magyar Zoltán 10-es pontszámmal búcsúzott a tornától, amelyben az 1973-as grenoble-i Európa-bajnokságtól kezdve mindenütt megnyerte a lólengést, Moszkvában egyedüli magyarként védte meg a címét, gyakorlatával évekkel járt a mezőny előtt.

A súlyemelő Baczakó Péter grammra annyit (377.5 kg) teljesített, mint nyolc évvel korábban és öt súlycsoporttal lejjebb az egyetlen sportági előd, Földi Imre, csak éppen már két fogásnemben, hiszen a nyomást 1972 után törölték a programból. A már Montrealban is bronzérmes Baczakó esélyeinek nem tett rosszat, hogy a sokáig verhetetlen szovjet David Rigert kiesett szakításban.

A magyar szereplésre a krilatszkojei kajak-kenu pályán a Foltán László, Vaskuti István kenu kettes tette fel a koronát az 500 méteres távon, más kérdés, hogy Wichmann Tamás utolsó olimpiáján a kenu egyes 1000-es döntőjében a finis előtt egyszerűen leállt, mert érezte, hogy arany ebből már nem lesz.

De a rengeteg ezüst és bronz önmagában is jelzi, hogy sokan csalódottan térhettek haza Moszkvából. Vívóinknak például az 1904 után először nem jutott arany, „csak” a további érmekből öt. Atlétáink közül mind a címvédő Németh Miklós, mind az április óta világcsúcstartó Paragi Ferenc csődöt mondott gerelyhajításban, és a fedett pályás világcsúcstartó Mátay Andrea (későbbi kolléganőnk) is csak a tizedik helyen végzett magasban.

Vízilabdázóink harmadikak lettek – ennél a helyezésnél lejjebb már-már fizikai képtelenség lett volna végezniük –, de a Montrealt követően még ünnepelt Gyarmati-féle aranycsapat tagjai ekkor már finoman fogalmazva sem ettek egymás tenyeréből, mi több, hazafelé jövet még a művészettörténész mestert is elmeszelték a vámon, ez volt a híres „ikonügy”. Öttusázóink két ezüsttel zártak, avagy 1976 után ismét lecsúsztak az aranyakról, a hatvanas években nem ehhez szoktunk.

A foghíjas mezőnyök több magyar csapat előtt is váratlan esélyt kínáltak az olimpiai éremre, de ez végül a pólósokon kívül senkinek sem jött össze. Két kézilabda-válogatottunk közül a női negyedik helye a fájdalmasabb, hiszen minden komolyabb meccset sikerült elbukni – és ezzel a dobogót is. A férfiak mindössze egy vereséget szenvedtek, de így is lecsúsztak a dobogóról. Női röplabdázóink akkoriban a közvetlen világelitbe tartoztak, moszkvai negyedik helyükkel senki sem volt boldog.

Moszkva (pontosabban a versenyeknek helyet adó tallinni kikötő) hozta el minden idők első és reméljük csak Tokióig egyetlen magyar vitorlázóérmét is: a Detre fivérek az azóta a programból már kikerülő repülő hollandiban lettek harmadikok. Nagy Béla révén két sorozat után íjászatban is magyar állt az élen, de hősünk végül ötödik lett.

Az 1980-as játékokon nyerte meg harmadik ökölvívóaranyát és fogta be ezzel az örökrangsorban Papp Lacit a kubai óriás, Téofilo Stevenson, hármasban viszont sorozatban negyedszer már nem tudott győzni a szovjet-grúz Viktor Szanyejev. Maratoni futásban ellenben címet védett az NDK-s Waldemar Cierpinski, egy apró etióp, Miruts Yifter megnyerte az 5000 és a 10 000 méteres síkfutást is, a brit Alan Wells pedig mindmáig az utolsó fehér futóként a 100 métert. Első olimpiáján 18 évesen máris olimpiai bajnok lett a (kelet)német kajakos, Birgit Fischer, tornában mind a nyolc számban dobogóra állhatott Alekszandr Gyityatyin, Zimbabwe rövid történelme első aranyát nyerte meg a női gyeplabdacsapat, a díjlovaglásban győztes Elisabeth Theurer lovát, Mon Cherie-t az osztrák szövetség bojkottja ellenére Niki Lauda különrepülője szállította Moszkvába, a szovjet Vlagyimir Szalnyikov pedig először úszta le 15 percen belül az 1500 métert.

Összesen 36 világ-, 39 Európa- és 74 olimpiai csúcs született, ugyanakkor egyetlen pozitív doppingesetről sem számolhatott be a sajtó – de ezen kínjában csak mosolygott a művelt világ.

Avagy nem csak Misa mackó sírt a záróünnepségen.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik