Kutyaszánhajtás: horrorversenyen lett negyedik a magyar lány

Vágólapra másolva!
2019.04.05. 12:30
Az extrém körülmények miatt csak öten vállalták az indulást a Jotunheimlöpet nevű 200 km-es norvégiai kutyaszánhajtó versenyen, amelynek magyar indulója, Rácz Virág negyedik helyen zárt, miután hóviharba került.

Az első etapon hol tükörjég, hol a szánokat a kijelölt útvonalról lefújó orkánerejű szél, hol a befagyott tavak olvadó, húszcentis víz alatt lévő jégpáncélja várta a versenyzőket, máskor meg kilométereken át oldalra lejtő, jeges szakaszon kellett haladniuk. Volt, aki visszafordult, és a szervezők végül le is akarták fújni a viadalt, de mire utolérték a hírrel a már a vadonban haladó szánosokat, azok már túljutottak a legnehezebb szakaszokon, így folytatták a versenyt.

A magyar versenyző az első szakasz után még a második helyen állt, de aztán hatalmas hóviharba került, amelyben a kutyái letértek a kijelölt útról. „Úgy kavargott a hó, hogy a szánom elejét sem láttam, a kutyák meg az utat nem, és levittek egy dombon, le sem lehetett fékezni őket. Állva maradni sem lehetett, kellett egy óra, mire a szembehófúvásban, kúszva-mászva a combközépig érő hóban visszavezettem őket az ösvényre – mondta Rácz Virág, akit ezalatt két mögötte együtt, egymást segítve haladó versenyző is megelőzött, így negyedikként ért célba. – Kemény volt, de hatalmas élmény, és remek edzés a távlati célomra, az ezermérföldes alaszkai Iditarod viadalra, ahol hasonló körülmények várnak.”

 

Whew. I finished my toughest race so far, the 200 km Jotunheimløpet. The weather and the trail conditions were so unfavorable, that only five of us attempted to go, the other seven turned back or didn't venture out at all. We started out downhill, on hard ice with 12 unstoppably speeding dogs, then in a wind so strong it easily blew me off the trail, then on sidetrails where you steer for dear life so the sled doesn't slide down the hill, and sometimes all this together for kilometers. We rode 20 cm deep in water in overflows, on the cracking ice surfaces. At one moment organisers wanted to call off the whole race, but we were already past the toughest parts (or so we thought...), so we decided we might as well race. I came in second at the first checkpoint. I felt the happiest woman in the world, that I made it all the way through, under extremely difficult conditions, even for the experinced Norwegian pros, and with a great result at that. But I got caught in such a totally unexpected snowstorm afterwards during the night. Before starting from the checkpoint, I was considering putting my coat in the sled, I'm glad I had it on. I couldn't see my sled, neither could the dogs follow the trail, and they dragged me down a hillside. It took me an hour of crawling in the thigh-deep snow to lead the team back to the trail in the heavy headwinds and the snow blowing, rendering everything invisible, and making it impossible to even stand up, so I finished fourth. A tough day and night, but a great experience, and quite good training for the Iditarod. Besides, every musher has an own wild scare story to tell by the campfire, and now I have joined the club!: @tk_mushing #jotunheimløpet #jotunheimløpet2019 #jotunheimen #bessheim #husky #alaskanhusky #sleddog #dogmushing #musherlife #alaskahusky #sledehund #hundekjøring #kutyavalvagyok

68 Likes, 3 Comments - Virag Racz (@viragandthehuskies) on Instagram: "Whew. I finished my toughest race so far, the 200 km Jotunheimløpet. The weather and the trail..."



 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik