Kőbaltával űrhajót

Vágólapra másolva!
2010.01.15. 15:17
Címkék
Az olimpiák történetében az egyik legeredményesebb sportágunk a birkózás, amely Pekingből egy ezüstéremmel tért haza, tavaly pedig Kiss Balázs személyében tizennyolc év után újra világbajnokot adott a magyar sportnak. A jövő biztató is lehetne, csak legyen rá fedezet. Hegedűs Csaba elnök szerint rendszerben kell gondolkozni, s muszáj elönteni, szükség van-e egyáltalán az élsportra.
„Természetesen minden forint számít, így örülök neki, hogy az év végén valamivel megtoldották a támogatást – utal Hegedűs Csaba, a Magyar Birkózószövetség elnöke az államtól kapott kétszázmillió forintra, amelyből tízmillió jutott a birkózóknak. – Tizennyolcadik éve vagyok elnök, és nem volt még olyan év, amelynek a vége felé megjelent volna a fény az alagút végén. Mindig ki kellett valahogyan egészíteni a saját magunk által megtervezett költségvetést."
AZ ÚJPESTI TE IS CSATLAKOZOTT
Az egyik legpatinásabb magyar klub, az Újpesti Torna Egylet igazgatója, Őze István levelet írt lapunknak. Amellett, hogy jelezte, a klub csatlakozik a Nemzeti Sport felhívásához, így fogalmazott: „Az Újpesti Torna Egylet (és más fővárosi sportegyesületek) létesítményhasználata és finanszírozása évek óta megoldatlan. Ennek már többször hangot adtunk, de érdemi elmozdulás nem történt az ügyben. Az eddig megjelent nyilatkozatok tükrében nem elég markánsan fogalmazódik meg, hogy a magyar sport finanszírozásái reformját az egyesületek problémáinak megoldásával kellene kezdeni. A tényleges sporttevékenység ugyanis az egyesületekben zajlik, egyesületi munka nélkül a szövetségek és egyéb testületek sem működnének. Mindezek tükrében, csatlakozva a felhíváshoz, szeretnénk, ha az egyesületi gondok is szóba kerülnének, és ha a felhívás eredményre vezet, akkor a sportági szakszövetségeken túl a legnagyobb budapesti sportegyesületek problémái is megoldódnának. Ezek az egyesületek több tízezer gyermek sportolását biztosítják, bázisai a magyar olimpiai mozgalomnak.”
AZ ÚJPESTI TE IS CSATLAKOZOTT
Az egyik legpatinásabb magyar klub, az Újpesti Torna Egylet igazgatója, Őze István levelet írt lapunknak. Amellett, hogy jelezte, a klub csatlakozik a Nemzeti Sport felhívásához, így fogalmazott: „Az Újpesti Torna Egylet (és más fővárosi sportegyesületek) létesítményhasználata és finanszírozása évek óta megoldatlan. Ennek már többször hangot adtunk, de érdemi elmozdulás nem történt az ügyben. Az eddig megjelent nyilatkozatok tükrében nem elég markánsan fogalmazódik meg, hogy a magyar sport finanszírozásái reformját az egyesületek problémáinak megoldásával kellene kezdeni. A tényleges sporttevékenység ugyanis az egyesületekben zajlik, egyesületi munka nélkül a szövetségek és egyéb testületek sem működnének. Mindezek tükrében, csatlakozva a felhíváshoz, szeretnénk, ha az egyesületi gondok is szóba kerülnének, és ha a felhívás eredményre vezet, akkor a sportági szakszövetségeken túl a legnagyobb budapesti sportegyesületek problémái is megoldódnának. Ezek az egyesületek több tízezer gyermek sportolását biztosítják, bázisai a magyar olimpiai mozgalomnak.”
A századik magyar olimpiai aranyat szerző Hegedűs Csaba a beszélgetés során hol visszafogottan, hol erőteljesebben érvel amellett, hogy ha a sport támogatásáról van szó, rendszerben kell gondolkodni. Egyaránt fontos a diáksport, a tömegsport, a versenysport és az élsport, köztük nem lenne szabad különbséget tenni, hiszen erősítik egymást. A sportvezető elmondta, akármerre jár a világban, rengeteg helyen látja, hogy az országok felismerték a népegészségügy és a sport kapcsolatának fontosságát, és az állam jelentős erőt koncentrál az utánpótlásra, a diáksportra is.

„Van egy száztíz éve kialakult rendszer: míg másutt a középiskolai, egyetemi, ösztöndíjas felépítmény működik, nálunk a szakosztályok szerepe a hangsúlyos. Lehet álmodozni az Egyesült Államokban honos rendszerről, de nem szabad kidobni a mostanit, amíg nincs új. Jó néhány sporttámogatási koncepcióval találkoztam már, ennyire alulfinanszírozott azonban, mint a miénk, egy sincs – mutat rá Hegedűs Csaba, milyen nagy bajban is van a magyar sport. – A különböző országokban csodákat látok a felkészülési lehetőségek terén, míg nekünk általában a dobóbábu volt az egyetlen segédeszközünk. Azt szoktam mondani, hogy kőbaltával csináljuk a Holdra szálló űrhajót: a magyar sport mindenfajta társtudomány segítsége nélkül ér el hihetetlen eredményeket. Ötvenkét éve vagyok a sportban, de ez idő alatt sosem mondta ki senki, hogy szükség van-e az élsportra vagy nincs. Ha nem akarjuk, hogy a költségvetés nagy része az egészségügyre menjen el, hogy olyanok legyenek az öngyilkossági vagy éppen az érrendszeri betegségekben elhunytakat számon tartó statisztikák, amilyenek, akkor egyetlen eszköz van a kezünkben. A sport személyiségformáló erő is, arra nevel, hogyan érjük el a céljainkat, s arra, hogy az út közben elénk kerülő akadályokat ne kikerüljük, hanem legyőzzük. Hiszen mi lehet a legnagyobb, legszentebb célja a hazának, egy nemzetnek, mint hogy az egész világot legyőzze?"

Hegedűs Csaba elmondta, a rendszerváltás óta növekedett a birkózóegyesületek száma, s arra törekednek, hogy a százhúsz szakosztállyal lefedjék az ország egész területét. Az anyagi nehézségekbe ütközve pedig inkább előretekint, vagy menekül a szövetség. Tervei közt szerepel a kistérségi iskolarendszer kialakítása, a minőségi birkózást jelentő Mr. Tus iskola (a tanítványok közül talán elég az Európa-bajnok Lőrincz Tamást és az Eb-bronzérmes Módos Pétert említeni) fejlesztése. Igyekeznek lépést tartani a világgal.

„Volt már sportminiszterünk, -államtitkárunk, -szakállamtitkárunk, de kevés olyan vezetővel találkoztam eddig, aki rendszerben gondolkodott volna. A sarki hentes, a kofa, a vezérigazgató, az osztályvezető is azt hiszi, ért a sporthoz, pedig ez ugyanolyan tudomány, mint mondjuk a nyelvészet. Egyformán fontos az iskolai sport, az utánpótlás-nevelés, a tömegsport és természetesen az élsport, amely nemzeti értékeket közvetít, példaképeket ad. Ennek az egész rendszernek kellene egészségesen működnie. Az ifjúság egészséges jövőjének biztosítása állami feladat – hangsúlyozza Hegedűs Csaba. – Nem kivéreztetni kell, hiszen úgysem sok mindenre lehetünk büszkék a világ színpadán – a sport például ilyen. Számtalan gondolat, terv maradt már nálunk is félbe az anyagiak hiánya miatt. Évről évre hihetetlen küzdelmeket vívunk meg, s azt gondolják, mivel őrültek vagyunk, úgyis csináljuk tovább – most azonban már a huszonnegyedik órában vagyunk. Sportágfejlesztés kell, mert ha nem lesz rá pénz, vagy úgy gondolják, nincs is rá szükség, az azt jelenti, hogy közömbös az olimpiai szereplésünk is. A-t vagy B-t kell mondani, mert a lassú kiszenvedés kegyetlen állapot."

A birkózók ugyan már október óta a 2010-es feladatokra készülnek, teljes költségvetést készíteni azonban nehézkes: az állami támogatás bizonytalansága miatt nem lehet tudni, mennyi is jut az idei évre. A hírek szerint csaknem hatvan százalékkal lesz kevesebb a sportágra jutó költségvetési támogatás, mint tavaly volt. Szerencsére a szövetség idén is számíthat a szponzoraira, illetve a vezetők jó kapcsolataira. Az alapfeladatok ellátása azonban, mint például az utánpótlás-nevelés, központi finanszírozás nélkül elképzelhetetlen.

„Még nem tudunk pontos számokat, csak azt hallani, hogy a tavalyi egymilliárd-nyolcszázmillió helyett nyolcszázharmincmillió lesz az állami sporttámogatás. Bízom abban, hogy a birkózás megússza, de több sportág csődközeli helyzetbe kerülhet" – fest fekete jövőképet az elnök.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik