Hadiállapot Európa és az Egyesült Államok között

Az Egyesült Államok és az egységbe tömörülő Európa általában szövetségesként, de ha éppen nem úgy, akkor sem ellenségként jelenik meg a nemzetközi élet különböző színterein. Van azonban néhány kényes terület, amelyen az Ó- és az Újvilág érdekei oly hevesen ütköznek, hogy az ellentét elsimíthatatlan, és alkalmanként afféle „vértelen hadiállapotot" szül.

Ilyen terület például a golfpálya, különösen, ha a Ryder-kupa a tét. Eddig csupán két világtörténelmi esemény bizonyult olyan jelentőségűnek, hogy miatta elmaradt vagy elhalasztották a mérkőzést: az egyik a második világháború, a másik az Egyesült Államok elleni 2001-es terrortámadás-sorozat volt.

EGY RENDKÍVÜLI ESZMEI ÉRTÉKŰ SERLEG

A golfsport európai találmány, ám gyorsan áthajózott az Atlanti-óceánon, és odaát száz év alatt népszerűbbé vált, mint az óhazában. Az első világháborút követő években az amerikai versenyzők már nemcsak odahaza nyerték halomra a serlegeket, hanem az öreg kontinensre is diadalt ülni jártak, a karizmatikus Bobby Jones, Walter Hagen és irigylésre méltó pénzügyi háttérre támaszkodó társaik szinte esélyt sem hagytak brit ellenfeleiknek.

A rivalizálás fokozatosan erősödött, s mivel mindkét oldalon érlelődött a gondolat, a húszas évek végére megszületett a nagy találmány, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok golfválogatottjának mérkőzése.

A két, egyaránt brit győzelmet hozó bemutató mérkőzés (1921, 1926) láttán a módos üzletember, az idős korára valósággal a sportág megszállottjává váló Samuel Ryder felkarolta a kezdeményezést, és az első hivatalos mérkőzéshez (1927) nemcsak egy trófeát (a mai Ryder-kupát) ajánlott fel a győztes számára, hanem a játékosoknak fejenként öt fontot is.

Ez már akkoriban is jelképes összegnek számított, hát még ma, amikor egy friss – éppen a Ryder-kupa alkalmából publikált – kutatás szerint évente 476 millió eurónyi pénzdíjat osztanak szét profi golfversenyeken a világban (2009-re vonatkozó adat).

A Ryder-kupa azonban sem a múltban, sem manapság nem a pénzről szól: a világ legjobb amerikai és európai golfozói a serleg megszerzésével járó dicsőség reményében törik kezüket-lábukat azért, hogy ott lehessenek a csapatban. A meccs ritka lehetőséget teremt számukra, hogy egymásért, a csapatért, sőt egy lobogóért harcoljanak – amíg ez más sportágakban gyakori élmény, a golfozók többsége sohasem élheti át.

WOODS SZABAD KÁRTYÁT KAPOTT

Az idén nem más, mint a világelső Tiger Woods izgulhatott a legtovább: vajon ott lesz-e az amerikai csapatban? Nem azonos számítás szerint, de főszabályként mindkét válogatottba az év közben a legjobb teljesítményt nyújtó golfozók kerülnek be; akiknek ez nem sikerül – most ilyen volt a tavaly ősszel szexbotrányba keveredő, később feleségétől elváló Woods –, azoknak marad a remény, hogy a kapitány nekik adja a szabad kártyák egyikét. Corey Pavin, az amerikai hadvezér nem bizonyult kőszívűnek.

„Próbáltam elegendő pontot szerezni a csapattagsághoz, sajnos nem sikerült, de végül elég szerencsésnek bizonyultam ahhoz, hogy mégis itt lehessek. Nagyszerű érzés, és természetesen minden erőmmel azon leszek, hogy hozzájáruljak a reménybeli sikerhez" – mondta Woods, aki az amerikaiak két évvel ezelőtti győzelméből sérülés miatt nem vehette ki a részét.

Pavin kapitány persze nem kegyet gyakorolt: Woods mérhetetlen tapasztalata sokat számíthat, akárcsak a másik oldalon szabad kártyával jutalmazott, szintén nem élete formáját futó ír Padraig Harringtoné.

Noha a legelső és a legutóbbi kiírást az amerikaiak nyerték meg, sőt az összesítésben is jelentős a fölényük a régmúltbeli sikereiknek köszönhetően, amióta az ellenfél kapitánya egész Európából válogathat (1979), igen kiegyenlített a küzdelem. Az Egyesült Államok válogatottja például 1993 óta képtelen nyerni vendégként, Corey Pavin fiatal csapata most ezen a rossz szokásán készül változtatni.

MÉG A SÚLYOS BETEG SEVERIANO BALLESTEROS IS SEGÍTETT

Európa persze mindent megtesz azért, hogy ez ne sikerüljön. A felkészülésbe – ha csak telefonon is – bekapcsolódott a játékosként és kapitányként is kupát nyerő Severiano Ballesteros; a 2008 ősze óta agydaganattal kezelt, legendás spanyol játékos szavai az egykori csapattárs, a mostani kapitány Colin Montgomerie szerint rendkívül lelkesítően hatottak ifjú választottjaira.

Az idei verseny érdekessége, hogy majdnem a résztvevők fele újonc: az amerikaiak öt, az európaiak hat olyan játékost neveztek, aki még sohasem ütött labdába Ryder-kupán. Legutóbb 1979-ben volt példa ilyen sok „kezdőre", a mostani 11-gyel szemben akkor 13 első bálozót avattak – ez akkor a tengerentúliaknak hozott szerencsét. További kuriózum, hogy 1963 óta először vesz részt testvérpár a mérkőzésen az olasz Edoardo Molinari és öccse, a hozzá hasonlóan újonc Francesco személyében.

A második Ryderjére készülő amerikai Hunter Mahan szavai megfontolandók mindnyájuk számára: „Figyeljetek, azért itt mégsem életről és halálról lesz szó. Golfozni fogunk, amit ugyebár naphosszat csináltunk eddig is. Ha váratlanul sakktáblát tolnának az orrom alá, nem mondom, leizzadnék, na de így..."

ÖTVENMILLIÓ FONTOT KÖLTÖTTEK A KLUBRA

Essék néhány szó a házigazdákról is, hiszen a walesi Newport városának Celtic Manor nevű golfklubja az elmúlt tíz évben – vagyis amióta megkapta a rendezés jogát – nem kevesebb, mint ötvenmillió fontot fordított fejlesztésre. „Wales sporttörténelmének legnagyobb, valószínűleg egyszeri és megismételhetetlen eseménye következik" – érzékeltette a verseny súlyát Gareth Rees Jones, a klub marketingigazgatója a Financial Timesban.

Ha ilyen nagy szavakat nem is használt, kifejezte házigazdai büszkeségét Carwyn Jones, Wales miniszterelnöke (első minisztere), mielőtt személyesen kívánt volna sok szerencsét a két csapatnak. Bejárta a helyszínt Károly brit trónörökös, walesi herceg is.

A meteorológusok esős, szeles hétvégét jósolnak, különösen a péntek ígérkezik cudarnak, ám ez valószínűleg nem tántorítja el a jeggyel rendelkezőket a pálya felkeresésétől. Naponta 45 ezer nézőt várnak a 18 szakasz mentén – ami abban az esetben, ha a rossz idő miatt esetleg hétfőre csúszik a befejezés, közel kétszázezer látogatót jelenthet.

Becslések szerint a viadal 73 millió fontot hoz a walesi gazdaságnak – nem véletlen, hogy 2020-ig egy kivétellel megvannak a következő versenyek leendő helyszínei is (a hagyományoknak megfelelően a két kontinens felváltva látja vendégül a mérkőzést). Természetesen a 2018-as torna sem válik az érdektelenség áldozatává, tekintve, hogy öt európai ország (Franciaország, Hollandia, Németország, Portugália, Spanyolország) verseng érte – egyelőre csupán annyi biztos, hogy története során harmadszor az Egyesült Államokon és Nagy-Britannián kívül lesz a Ryder-kupa (1997-ben Spanyolország, 2006-ban Írország volt a házigazda).

UDVARIAS HADIÁLLAPOT

A címben és a bevezetőben hadiállapotot emlegettünk, de írásunkból talán kiderült, hogy ezt azért kéretik nem szó szerint venni. A sportági történetírók ugyan tesznek említést sportszerűtlen megnyilvánulásokról, ám nem hiányoztak a rendkívüli gesztusok sem, szóval alapvetően sportbaráti hangulat jellemzi a csatát.

A két kapitány ezúttal is rendkívül udvariasan kívánt sok sikert egymásnak, és a jelek szerint a fiatal északír Rory McIlroy korábbi szavaiból – miszerint ő szívesen játszana Woods ellen, mert a világelső már nem az igazi – is csupán a média próbált valamiféle sértést és konfliktust csiholni. Garancia persze semmire sincs: ahogyan a példás családapának hitt Woods magánélete összeomlott, úgy éppenséggel a tudatalattiban elraktározódó egy-egy szóból is példátlan indulatok sarjadhatnak. A következő három nap ebből a szempontból is tanulságos lehet.