Gyász: elhunyt Melbourne olimpiai bajnoka, Köteles Erzsébet
A Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának vasárnapi tájékoztatása szerint a Nemzeti Torna Egylet és a Vasas SC egykori sportolója hosszú betegség után, életének 95. évében hunyt el Budapesten.
Köteles Erzsébet 1924. november 3-án született a fővárosban, 14 éves korában kezdett tornázni. Az első magyar bajnoki címét 18 évesen nyerte lóugrásban.
Három olimpián szerepelt (1948, 1952, 1956), valamennyi érmét a csapatversenyben szerezte. A dobogó tetejére a kéziszercsapat tagjaként állhatott fel 1956-ban Melbourne-ben. Egyéniben a legjobb olimpiai helyezése a talajon elért negyedik hely (1952).
Világbajnokságon ugyancsak csapatban szerzett első helyet (1954, Róma), és az egyetemi-főiskolai világbajnokságon is többször végzett az első helyen.
Edzőként 1950-től dolgozott, sportolói pályafutása befejezése után testnevelő tanárként tevékenykedett, majd a tornasportban és a ritmikus gimnasztikában is nemzetközi pontozóbíróként működött közre.
| Közeledett a 2012-es olimpia, mi pedig kitaláltuk, hogy felkeressük az 1948-as, szintén londoni olimpia érmeseit. Erzsi néni már a telefonbeszélgetésünk során közvetlen és kedves volt – ismeretlenül is. Aztán a személyes találkozó során el is varázsolt minket: mosolyogva mesélt a korabeli időkről, felidézte azt a bizonyos londoni olimpiát, aztán persze a helsinki és a melbourne-i játékokat is, az akkori viszonyokat, nevetve legyintett a nehéz évek történetei mesélése közben. Fitt volt és talpraesett, naprakész minden téren, a szíve pedig mindig a tornasport felé húzta, a maga módján még Berki Krisztián aranyérméhez is hozzájárult: „Jaj, nemrég kint voltam a Tornacsarnokban az országos bajnokságon. Szép, szép Krisztián gyakorlata, de mondtam neki, hogy a spicce még nem az igazi!” És ekkor a 88 éves Erzsi néni kiegyenesedett a fotelban, és megmutatta, milyen is a gyönyörűen leszorított spicc – a lábát szemmagasság fölé emelte! Első pillanatban azt hittem, a fotós kolléga kiejti a gépét a kezéből, de mivel Erzsi néni mindezt olyan magától értetődő módon csinálta... „Hogy mi a titok? Minden reggel öt perc torna, még az ágyban, kérlek, ígérd meg, hogy mostantól csinálni fogod!” – így búcsúztunk, persze csak azután, hogy régi családi és tornászképeket nézegettünk, és Erzsi néni beavatott abba is, mennyire szerette a második férjét, a szintén tornász Reviczky Jánost. Innentől hol gyakrabban, hol „csak” évente kétszer-háromszor felhívott, és a köszönés után mindig megkérdezte: „Erikám, ugye ma is megcsináltad az ötperces tornát? Jaj, ne hagyd ki, hidd el, egyszer még hálás leszel nekem emiatt!” Erzsi néni, vasárnap reggel edzettem – csak hiába várom az újabb hívást, hogy ezt elmondhassam. |
November 5-én vesznek végső búcsút Mezey Györgytől
