Génjeiben hordozta a csúcsra vágyást – Rátonyi Gáborra emlékezünk

Úszó, öttusázó, edző, politikus – több életre elég feladat. Ő belesűrítette nem egészen hét évtizedbe, hiszen úszásban (Esztergom, BVSC) bajnok, öttusázóként (Pécs, Csepel) BEK-győztes volt, edzőként (BVSC, úszók; Bp. Honvéd, öttusázók: az olimpiai ezüstérmes, egyéniben világ- és Európa-bajnok Balogh Gábor mestere) megelőzte a korát, akkor volt menedzser, amikor még szitokszónak számított a megjelölés.

Politikusként (Zugló: önkormányzati képviselő, polgármester; Fővárosi Közgyűlés: a Fidesz-frakció tagja) sem adta alább, tudatosan igyekezett az elvei mentén formálni a környezetét. Érthetően lett 2017-ben a városrész díszpolgára.

Génjeiben hordozta a csúcsra vágyást, lévén édesapja Rátonyi Sándor, a két háború közötti atlétika klasszisa, aki Csaplár András, Iglói Mihály és Szabó Miklós társaságában tagja volt az 1939-ben világrekorder (13:55.4) 4x1500 méteres magyar váltónak.

Nem hagyott ki ziccert. Például élve azzal, hogy a BVSC vasutasklub, úgy vitte az úszóit külföldi versenyekre, hogy különkocsit harcolt ki a MÁV-tól, s az összkomfortos (hálóhelyek, konyha) vagont rendre a menetrendszerű szerelvényekhez kapcsolták. Rendre megtalálta a legjobb megoldást, csak a halált hozó kór ellen nem volt ötlete.

Huszonegyedik századi világunkból egy klasszikus sportember távozott.