Birkózás: a székely fiú, aki nem akart Tarzan lenni

„Hajagos dr. a Nyugati pályaudvaron megtalálta a revolvergolyót, amelyet Hrotkó a kilőtt fogaival együtt kiköpött” – lássuk be, ütős sztori az Esti Kurir 1931. január 6-i számából, és onnan indult, hogy a váci tiszti főorvos a vonaton összeszólalkozott Gönczy gépészmérnökkel, a fülkében nyitva legyen-e az ablak vagy sem. Hajagos doktor társaságában pedig Keresztes Lajos is ott volt a sógorával, akinek a fogai bánták a leszállás után is folytatódó vitát. Az olimpiai bajnok megőrizte a higgadtságát, ő csak birkózószőnyegen használta az erejét, korábban pedig a vágóhídon.

Százhúsz éve született a regényes életű olimpiai bajnok birkózó, akinek történetét a Magyar Nemzet elevenítette fel.

Udvarhely vármegyében (ma: Hargita), Alsósófalván született, de Parajdon nőtt fel, innen indult el meghódítani a világot. A székely legény Marosvásárhelyen kitanulta a hentes és mészáros mesterséget, majd 17 éves korában Budapestre került, itt vállalt munkát, és belekóstolt a birkózásba is a Húsiparosok Egyesüle­tében. Istenáldotta tehetség volt, és kivitték az 1924-es párizsi olimpiá­ra is, ám csak tartaléknak. Munkahelyi balesetet szenvedett, egy megvadult bika átszakította a lábizmait, és ugyan szépen gyógyult, ám akkori klubja, a MAC háborúban állt a Magyar Birkózószövetséggel, és ennek is itta meg a levét.