A világ legextrémebb pályái II. - anyahajón is lehet meccset rendezni

Stade du Théatre Romain, Autun, Franciaország

FUTBALLPÁLYÁBÓL SOSEM ELÉG

A labdarúgás globális népszerűsége miatt tényleg mindenhol van pálya, és lassan a legextrémebb tervekkel is nehéz meglepetést kelteni. Azért a környezettel még lehet: nézzünk néhány kevésbé ismert, viszont annál látványosabb pályát!

Az Augustus császár idejében létesített burgundiai kisváros, Autun legnagyobb látványossága az egykor 17 ezres befogadóképességű római kori színház – a birodalom nyugati részének legnagyobb színháza.

A lenyűgöző romok között természetesen rendszeresen rendeznek kulturális programokat, de időnként szurkolói kántálás „zavarja” a római kövek nyugalmát: az amfiteátrumban alakították ugyanis ki a helyi futballcsapat, a Benfica Autun pályáját. Alighanem Európa „legókoribb” futballpályája az övék, a befogadóképessége kétezer fő.

Az európai „groundhopperek” (pályáról pályára barangoló szurkolók) álma lehet Feröer, elképesztő pályákkal: alant a sörvagi SÍ létesítménye, valamint a VB Vágur otthonául szolgáló Vesturi á Eidinum Stadion. További válogatás is van persze szakblogban, van mit nézegetni...

Menjünk melegebb éghajlatra: a vb-selejtezők vagy regionális tornák korai szakaszaiban egészen érdekes nemzeti „stadionokat” lehet találni. A Kiribatin található Reuben Kiraua Uatioa Stadion az adatbázis szerint füves borítású – ez erős túlzás, viszont alighanem sokan elnézegetnének itt egy mérkőzést!

Tuvalu nemzeti csapata a Funafutiban található Vaiaku Stadionban rendezi mérkőzéseit (befogadóképesség: 1500, a környező pálmafák nagyon magasak, így nehéz bliccelni), a Tuanaimato Stadion (Szamoa) pedig érdekes ellentétben van a mellette levő vadonatúj sportkomplexummal.

New Yorkban a Hudson folyón kialakított komplexum, a Pier 40 több sportnak is otthont ad pályáival – bátran nevezhető a metropolis egyik leglátványosabb sportlétesítményének, pedig ez nem kis szó! A központ a szabadidősportok célját szolgálja, kajakozástól baseballig, futsaltól a nagypályás labdarúgásig van minden.

Folytassuk a határtól délre, Mexikóban a tolucai Alberto Chivo Cordoba Egyetemi Stadion pedig egészen elképesztő képet nyújt a levegőből. Az 1964-ben épített stadionba 32 ezer szurkoló zsúfolódhat be telt ház esetén, elsősorban futballmérkőzéseket játszanak itt.

Vissza kicsit Európába: Marseille-ben a Vélodrome a kontinens egyik leghangulatosabb stadionja, a hegyoldal és egy tizenhárom emeletes ház közé szorult Francis Digiovanni Stadion (az US Marseille otthona) viszont a legbizarrabb pályák közé pályázhatna...

A skót Felföldi Ligában játszó Fort William FC pályája, a Claggan Park az ország legszebb környezetben található létesítményei közé tartozik, cserébe a csapat pocsék. Fort Williamben az első számú sport a felföldi shinty, a labdarúgócsapat meg csak küszködik – a „Fort” a liga örökös kutyaütője és sereghajtója.

Ugorjunk át a szomszédba is: a Millenárison, a magyar válogatott első otthonában már nem játszanak labdarúgó-mérkőzéseket, nem úgy Bécsben, a Hohe Wartén, az osztrákok egykori félelmetes hazai pályáján. A Hohe Warte 1921-ben Európa legnagyobb és egyik legmodernebb futballstadionjaként, 80000-es befogadóképességgel nyílt meg, jelenleg 5500-an foglalhatnak hivatalosan helyet a tribünökön és a szemben levő domboldalon, az egykori hatalmas főlelátó helyén.

Vegyük poénra: a négyes metró építési területének alternatív kihasználását mutatták be azok a munkások, akik egy rögtönzött kispályás focimeccset játszottak a Keleti pályaudvarnál található gödörben.

A dél-thaiföldi úszó halászfalu, Koh Panyee lakosai igen nagy nehézségekkel szembesültek, míg pályához jutottak. Az 1986-os, mexikói futball-világbajnokság után a helybeli srácok mindenképpen labdarúgócsapatot szerettek volna alapítani, de úszó falu esetén ez elég nehéz. Végül sikerült: a Panyee FC leendő játékosai egy úszó tutajon létesítettek pályát. Gyakoroltak, és végre meghívást kaptak egy tornára – a csodálatos történetet mesélje el az alant található videó.

Zárjunk az egyik legviccesebb pályával: az indonéziai AC Nilam (sic!) nevének és címerének inspirációja nyilvánvaló. A környezet azért még nem a San Sirót idézi.

VENDÉGKÉNT MÁS PÁLYÁN

A teniszezők közül Roger Federernek már volt szerencséje megismerni a Burdzs al-Arab helikopterleszállóját (Andre Agassival ütött itt egyet), félig salakos, félig füves pályát (Rafael Nadal volt az ellenfél Palma de Mallorcán), a 2011-es ATP World Tour nyitányaként pedig a Dohai-öböl úszó pályáján játszottak Nadallal.

Goran Ivanisevic és John McEnroe pedig egy jótékonysági mérkőzésen Dubrovnik óvárosában talált otthonra (McEnroe sörre is a videó tanúsága szerint).

Egy sportág kiemelt mérkőzését más sportág otthonába bevinni egyre népszerűbb ötlet, és nem is új – sőt, nem is amerikai, bár ott tartják a legtöbb ilyen rendezvényt.

Kezdjük egy európai példával: 1968-ban a kosárlabda KEK-ben az AEK Athén és a Slavia Praha a csodálatos atmoszférájú athéni ókori stadionban (Panathinaiko, vagy másik nevén Kallimarmaro, a „szépen márványozott”) játszott egymással rekordot jelentő 80 ezer fanatikus görög drukker előtt.

Jégkorongban a Winter Classic NHL-meccsek hatalmas népszerűségnek örvendenek, és a hoki egyre több országban költözik egy-egy csúcsmérkőzésre stadionokba: játszottak már futballarénában Ausztriában, Svájcban, Németországban (vb-nyitómérkőzés Gelsenkirchenben, rekordnézőszám) is.

A német Kiel–Lemgo kézilabda-örökrangadót 2004-ben az AufSchalke Arenában rendezték meg, Dániában pedig 2011-ben az AG Köbenhavn és a Bjerringbro-Silkeborg állított fel nézőcsúcsot azzal, hogy a Parkenstadionba vitték a bajnoki döntőt – 36651 szurkoló tombolt a lelátón.

KOSÁRLABDA A REPÜLŐGÉP-HORDOZÓN

Ne hagyjuk ki az amerikai kosárlabdát sem az összeállításból, főleg, hogy van aktualitása is: a veteránok napján az idén a Michigan State és a North Carolina egyetemi csapata az elnöki házaspár és katonai közönség előtt játszott mérkőzést – a USS Carl Vinson repülőgép-hordozó fedélzetén!

A két csapat játékosainak mezére ezúttal nem a nevek kerültek, hanem az USA felirat, a dresszek pedig katonai mintázatot kaptak.

„Imádtam az egészet, hihetetlenül élvezetes volt. Remélem, tíz-tizenöt évig még edzősködhetek, de nem hiszem, hogy ezt az élményt bármi felülmúlja” – mondta a meccs után a North Carolina trénere, Roy Williams.

A New York Liberty női kosárlabdacsapata 2004-ben kénytelen volt albérletet keresni, mivel otthonában, a Madison Square Gardenben épp a Republikánus Párt nemzeti konvenciója zajlott. A vezetőség meglepő és csodaszép helyszínt talált, a Liberty a Radio City Music Hallban rendezte mérkőzéseit. 2010-ben pedig a World Basketball Festival keretében az amerikai válogatott játszott itt bemutató meccset.

Kosárlabdázni persze lehet teniszpályán is, mint ezt kétszer megmutatták: a New York Liberty és az Indiana Fever az Arthur Ashe Stadionban csapott össze egy ízben, a Denver Nuggets és a Phoenix Suns pedig a „sivatagi duell” keretében az Indian Wells-i centerpályán mérkőzött meg. A játékosok a hidegre és a szélre is panaszkodtak, de legalább elmondhatják, hogy itt is pattogtattak egyet.

A végére maradjon még néhány squashesemény: a profi szövetség az éves J. P. Morgan Bajnokok Tornáját a New York-i főpályaudvar (Grand Central Terminal) előcsarnokában rendezik meg, de volt már verseny kevésbé urbánus helyszínen, a gizai piramisok mellett is. Őrült ötletből sosincs hiány – a lista szinte biztosan bővül még…