MALONYAI PÉTER
MALONYAI PÉTER
2019.11.25 22:48

A duma árad – Malonyai Péter publicisztikája

 

Nem először adom a fenti címet írásomnak, higgyék el, nem a fantáziátlanságom teszi, leginkább az, hogy meglehetősen régóta a szavak és nem a tettek uralják a magyar labdarúgást. Ahogy mondani szoktam, verbális futballban világbajnokok vagyunk. Többszörös címvédők.

Mielőtt folytatnám, leszögezem, nincs bennem semmi indulat a válogatottal kapcsolatban, a helyzetet meglehetősen egyszerűnek látom, most éppen a Wales elleni kudarc kapcsán. Ennyit tudunk – ez meggyőződésem, ami persze nem tántorít el attól, hogy esetről esetre, meccsről meccsre drukkoljak, reménykedjek. De álmodozni nem vagyok hajlandó.

A gondom az, hogy az érdekeltek meccs utáni véleménye nem állásfoglalás, hanem egymás utáni szavak összege. A hétköznapi logikának ellentmondó (ál)érvelések. Ha mégis előjön belőlem némi indulat, az csak azért van, mert a szavakat legalább annyira tisztelem, mint az igazi futballt.
Példáim vannak, jöjjön néhány mutatóba!

Baráth centerhalf magától értetődően kezdte azzal a mondandóját, hogy „több volt a meccsben”. Már miért lett volna több, éppen annyit tartalmazott, amennyit láttunk. A szóban forgó cardiffi estén ennyire futotta, a produkció látható volt és mérhető (lásd: eredmény).

Azt is mondja Baráth – érvként persze –, hogy „a mi hibáink is kellettek a gólhoz”, ami szintén semmitmondás, hiszen ugyan miért lehetne mentség maga a tény, a kijelentés még magyarázatnak is kevés. A kedvencem azonban az, hogy „ha odatesszük magunkat, sikerülhet”, mármint az Európa-bajnokságon való részvétel, itt a leg-átlátszóbb a semmi, hiszen a visszakérdezéshez nem kell érettségi: „Uraim, most miért nem »tették oda« magukat?” Egyedül Sallai Roland szavai szolgálnak magyarázatul, a Freiburg szépreményű futballistája rezignáltan állapította meg: „Öt pontos passzunk nem volt.”

De megyek tovább. Kovács István megengedhetetlennek tartotta, hogy egy ilyen fontos meccset „le tudtak hozni” két sárga lappal. Hát... Ha azt veszem, hogy a júniusi Bajnokok Ligája-döntőn (Liverpool–Tottenham) egyetlen sárga lapot sem osztott ki Damir Skomina játékvezető, erősen kérdéses az érvelés, feltéve persze, hogy elfogadjuk, egy BL-döntő van olyan jelentős meccs, mint a mi Eb-selejtezőnk. Ha a harcosságot kéri vele számon a fehérvári ifjú, úgy-ahogy rendben van, ám én arra is emlékszem, milyen keményen tiportak visszatérően a „fiúk” az éppen útjukba kerülő Achilles-inakra, például Kovács Ethan Ampaduval találkozva.

Visszatérve arra, hogy nincs értelme dühöngeni, annyit tudunk, amennyit látunk, tudom, hogy a mi kis játékosaink ezt találják a legsértőbbnek. Pedig Rossi kapitány sokkal keményebben fogalmazott nálam. Arról beszélt, hogy a képességekkel van a baj, s ezzel reménytelenebb képet fest, mint én. A képesség ugyanis lehetőség, az öröklött adottságok mentén érhető nyomon, ha ez hiányzik, megette a fene az egészet. A tudás viszont tanulás eredménye, kulcsszerepben a szorgalommal. Lehetőség, tanulás, szorgalom – őket összekapcsolva juthatunk valamire. Nem én mondom, a pedagógia hozzáértői.

Meggyőződésem, hogy a 2016-os franciaországi Eb-szereplés legalább annyit ártott a magyar futballnak, mint használt. Nekünk (és többes szám első személyben fogalmazok, mert nem kenyerem a „mi” győztünk, „ők” kikaptak alapállás) már a kijutás is hatalmas eredmény volt, elsöpörte még azt is, hogy a nyolcaddöntőben pályán sem voltunk a belgák ellen. De: csoportelsők lettünk, ezt senki sem veszi el tőlünk.

Akkor még ott volt a válogatottban Gera Zoltán, Juhász Roland és Király Gábor – tettek ők annyit az asztalra játékosként és (sport)emberként, hogy a tekintélyük megkérdőjelezhetetlen legyen, ők pedig tudták, milyen kivételes esemény, hogy Európa-bajnokságon szerepelhet a magyar válogatott. Igazi parancsnokok voltak, karszalagon innen és túl. Kiesésükkel nincs látható, a képernyőn át is érezhető kisugárzású egyénisége az együttesnek. Azok közé tartozom, akik elfogadják Dzsudzsák Balázst úgy, ahogy van (nem várom, hogy az emberiség hozzám igazodjon), az ő élete, az ő sorsa, ám azért nem a legjobb jel, hogy csapatkapitányként az utolsó helyre szavazták be a drukkerek a Wales elleni meccs után.

Hogy volt benne indulat, keserűség is? Miért ne lett volna, a drukkernek szíve joga az érzelmek legszélesebb skáláján szörfözni. Akkor pedig, ha nincs az a játékos, aki ne szajkózná visszatérően, hogy milyen csodásak az őket a lelátóról támogatók, illendő komolyan venni az indulataikat is. Nem elnézést kell kérni tőlük, hanem komolyan venni őket. Jut eszembe, nagyot fordult a világ, hiszen mostanság rendre a futballban szereplők udvarolnak a közönségnek, gyerekkoromban ez fordítva volt: a föld felett jártunk, ha valamelyik válogatott futballista visszaköszönt, ha ráköszöntünk az utcán, persze hogy ismeretlenül.

Szóval az Eb 2016-ban... Hogy miért nem tett jót... Az index.hu honlapon olvastam egy kitűnő elemzést a francia válogatottról (aktuális világbajnok, már Eb-résztvevő), benne Didier Deschamps véleményét: „A rizikó az, hogy amíg a játékosok feje a csillagok között van, elkezdenek rosszabbul dolgozni, kevésbé megkérdőjelezni magukat, kevesebb erőfeszítést tenni... Aztán a valóság utoléri őket. Én is megéltem, az én dolgom lesz, hogy az eufóriából kijöjjünk.”

Nem tudom, melyik franciaországi „hősünk” mit hitt el magáról, sejtésem szerint többen is többet a kelleténél, ám fontosabb, hogy a jelenség nem egyedi a magyar sportban. Vízilabdában a tokiói olimpiai bajnoki címünk (1964) után legközelebb 1973-ban nyertünk világversenyt (vb-cím), a montreali olimpiai arany (1976) és a jönköpingi Eb első helyét (1977) követően pedig 1997-ben Sevillában (Eb: 1.). Az okok között szerepelt, hogy a klasszisok utódai előbb vették át az életformájukat, élvezték a rájuk is hulló fényt, mint a hozzáállásukat, szorgalmukat. Meglehet, azt hitte mindenki magasabb futballkörökben, hogy az Európa-bajnoki eufória (végeredményben: 13. hely) a türelmet erősíti és nem a bizakodást.

Rossi kapitány azt is mondja, ha van olyan, aki úgy gondolja, hogy nélküle többre menne a csapat, csak tessék... Nos, nem gondolok semmit, én arra vagyok kíváncsi, vele mire megyünk, legfeljebb az jut eszembe, hogy felesleges a látványosság a dumához (főként azt követően, hogy megerősítették tisztében), nekem még az is sok, hogy nem győzte hangsúlyozni: mindenkinek vállalnia kell a felelősséget, neki is. Szép gondolat, de nincs igazi tartalma, hiszen természetes, hogy az embernek eleget kell tennie a kötelezettségeinek, a felelősség pedig akkor jön elő, ha valaki nem teszi meg. Így aztán, ha egyáltalán szóba kerül, szóba hozzák a felelősséget, az lenne a lényeg, ki milyen kötelmét rúgta föl, milyen normát szegett meg.

A közösségi médiát is segítségül hívta Marco Rossi, ott is közzétette, hogy felteszi a kezét. Természetesen nem hiányoztak a hozzászólások, az egyiket engedelmükkel idézem: „Az lenne az őszinte megbánásra a korrekt és hihető gesztus, ha az évről évre, újra és újra becsapott, megalázott szurkolókkal szemben a következő hazai válogatott meccs ingyen lenne, sőt a meccspénzét az egész bagázs, Rossitól a játékosokig mindenki felajánlaná jótékony célra, és az átadást élő egyenes adásban közvetítené az M4 Sport!!! Na, akkor megbocsátható lenne ez a szereplés! Addig csak duma, duma és duma. Őszinte és szívhez szóló tettek kövessék, ha már a foci nem megy!”

Ennél jobb zárszóval én sem szolgálhatok, legfeljebb azt teszem hozzá, hogy remélem, a nyilatkozók nem gondolják komolyan, amivel elhalmoznak, ha engem be akarnak húzni a csőbe, rendben, de magukat ne csapják be! Ha kérhetem.

2020.03.31 22:56:16

Egyéb egyéni CSINTA SAMU

ALAPVONAL. Megfelelő szakmai támogatással az erőállapotot szinten tartani hivatott gyakorlatok többsége is háziasítható, hiszen lépcső szinte mindenütt van, miként gumikötél rögzítésére alkalmas gerenda, kampó vagy ajtókeret is.

2020.03.31 22:52:42

Egyéb egyéni MALONYAI PÉTER

NS-VÉLEMÉNY. Rácáfolt mindenfajta lebecsülésre, ez sem éppen kis tett.

2020.03.30 21:42:46

Egyéb egyéni N. PÁL JÓZSEF

ALAPVONAL. Ami történt-történik, engem is meggyötör, de hogy lélekben erősödve élhetjük túl az egészet, hinni akarom mégis. S hogy így élheti túl a sport, az olimpia, azt is!

2020.03.29 22:36:51

Egyéb egyéni BALLAI ATTILA

ALAPVONAL. Sokáig sokat tettünk azért, hogy ne legyen rendben semmi, most viszont életünk meccsét vívjuk. Úgyhogy nincs más választásunk, mint megnyerni azt.

2020.03.27 21:31:52

Egyéb egyéni MALONYAI PÉTER

ALAPVONAL. Viharos időszak volt, de a sportvilág csak nehezen fogta fel, hogy vannak fontosabb dolgok is, mint futni, ugrani, úszni, labdázni. Magyarországon különösen igyekeztek elhessegetni a borús jóslatokat.