7000 dollár a kő-papír-olló vb elsőségéért

Vágólapra másolva!
2010.02.19. 10:19
null
A cselgáncsozók, így a képünkön látható Hadfi Dániel is szeretik a kő-papír-ollót (fotó: Szabó Miklós – archív)
Címkék
Kő-papír-olló. A jól ismert gyerekjáték minden hülyeség hazájában, az Egyesült Államokban külön sportággá nőtte ki magát, olyannyira, hogy már több világbajnokságot is rendeztek. Ráadásul nem a kő-papír-ollózók az egyedüliek, akik enyhén szólva is vicces sportágat űznek, hiszen létezik favágó-, mobiltelefonhajító- vagy éppen pohárépítő-vébé is.

 

Tudják, mi a legnagyobb haszon a lapunkban megjelenő tévéműsor soha véget nem érőnek tűnő begépelésében?

 A MATEMATIKUS: NINCS SZÜKSÉG STRATÉGIÁRA

„Úgy látszik, bármilyen hülyeségből rendezhetnek világbajnokságot – tulajdonképpen akár »fej vagy írás«-ból is lehetne, amit a végén a legszerencsésebb megnyer – vélekedett Mérő László matematikus, pszichológus.

 

– A kő-papír-olló világbajnokságnak sem sok értelme van: ha az ember véletlenszerűen mutat követ, papírt és ollót, akkor hosszú távon csak szerencse kérdése, hol végez, és még nyerhet is: semmiféle stratégiára nincs szükség ezen kívül. Még a lepényevő-világbajnokságnak is több értelme van, hiszen ott legalább bizonyos egyéni képességekre szükség lenne, míg a kő-papír-ollóban elég annyit tudni, hogy nincs nyerő stratégia, és akkor hosszú távon nálunk okosabb ellenféllel szemben is jók lehetünk legalább a döntetlenre.

 

Ha mi vagyunk az okosabbak, akkor működhet valamiféle taktika, de a játékelméletnek épp az a lényege, hogy nem tudhatjuk, mi vagyunk-e azok. Lehet, hogy a cselgáncsozóknál van, aki négyből háromszor le tudja győzni a másikat, de én bármelyikükkel szemben vállalom, hogy hosszú távon ennél jobb eredményt tudok elérni tisztán véletlen játékkal. Nem tudom, mi az oka, hogy az emberek követ mutatnak először, azt sem tudom, igaz-e, de számomra hihető, ugyanúgy, mint ahogy bizonyított, hogy az emberek jó hetven százaléka fej vagy írásnál fejet mond. Az okát sorrendi hatásnak nevezik: a játék nevében a kő, illetve a fej szerepel előbb."  

Miközben tobzódunk a sportcsatornákban, az időkitöltő műsorok között igazi gyöngyszemekre is bukkanhatunk, és ezúttal nem a bután mosolygó tv-shopos figurákra gondolunk. A bikarodeón vagy éppen a horgászversenyen – gondolják el, milyen izgalmas nézni, ahogyan mások kapásra várnak – már meg sem lepődünk, a pankrációs sakknak is volt némi alapja, de a legutóbbi topműsor mindent vitt. Az Eurosport második számú csatornája ugyanis – kapaszkodjanak meg! – az egyesült államokbeli kő-papír-olló bajnokságról közvetített.

Nosza, ennek a fele sem tréfa, azonnal megpróbáltuk ellenőrizni, hogy ez egyáltalán komoly, vagy csak vicc. Barátunk a google, és az internetes kereső segítségével magyarul és angolul is hatalmas mennyiségű információt találhatunk a csodaszép „sportágról". Sportág bizony, hiszen szövetsége van, sőt több világbajnokságot is rendeztek már a legelszántabb kő-papír-ollózók számára.

A legutóbbira tavaly a kanadai Torontóban kerítettek rá sort nem kevesebb mint 512 fantasztikus sportember részvételével. A végső győzelemhez kegyetlen sorozat vezetett: kilenc meccset kellett megnyerni, az összecsapások két nyert szettig, azon belül két győzelemig tartottak. A fináléba két michigani fiatalember, Tim Conrad és Tom Butkin jutott be, és eposzba illő küzdelemben előbbi diadalmaskodott: az első szettet rendkívül taktikusan kő-kő-kő-papír kombinációval, a másodikat pedig egy utánozhatatlan huszárvágással, kő-papír-papír-kő kombinációval nyerte meg, tehát úgy lett világbajnok, hogy a döntőben egyszer sem mutatott ollót!

A nyerő kő-papír-olló stratégia kapcsán alapos tudományos kutatásokra is lelhetünk. Egy amerikai egyetem matematikusai 119 ember részvételével rendeztek tesztversenyt, amely alapján kiderült, hogy az alanyok 55 százalékban követ választanak, 33-ban papírt és csak 12-ben ollót – ezek szerint nem véletlen, hogy Tim Conrad olló nélkül lett világbajnok. (Mint keretes írásunkból kiderül, valójában persze mutogathatott volna bármit, ha ellenfelének van egy kis esze.)

Bár a nemzetközi élmezőnytől még messze vagyunk, a játék hazánkban sem csak a gyerekek közt hódít. Amikor Ungvári Miklóssal, a kétszeres Európa-bajnok és kétszeres vb-3. cselgáncsozóval beszélgettünk erről, s próbáltuk megfűzni egy fotózásra, nevetve mesélte, hogy nem ő, hanem a Hadfi Dániel, Toncs Péter páros lesz a tökéletes alany számunkra. A Honvéd Eb-győztes, vb-3. dzsudokája és edzője ugyanis hosszú ideje vérre menő kő-papír-olló csatákat vív egymással két nagy cselgáncsviadal között, a legendák szerint Toncs nagyjából 240–55-re vezet Hadfi ellen.

„Valóban nagy előnnyel vezetek. Tízes meccseket szoktunk játszani, és rendszerint nagy csata dúl köztünk. Egyszer utazás közben unaloműzőnek találtuk ki, hogy kő-papír-ollózunk, és azóta sem hagytunk fel vele. Ami a taktikát illeti, amikor rövidebb meccseket vívunk, jobbak Dani esélyei, de a tízes meccseken mindig én nyerek" – mondta Toncs Péter, de Hadfi Dániel nem hagyja magát: az egy vagy három győzelemre menő rangadókon megszorongatja mesterét. „Emlékszem, jó néhány éve négyhetes edzőtáborban voltunk Japánban, majd átmentünk még egy hétre Dél-Koreába – adta elő kő-papír-ollós történetét Hadfi. – Öten voltunk dzsúdósok, s valamelyikünknek egyágyas szoba jutott. Ezzel a játékkal döntöttük el, ki lesz a kedvezményezett, és a többi négy csapattársam mindegyike követ mutatott az ollómra – tuti, hogy összebeszéltek ellenem. Viszont ha Petitől ki is kapok, világbajnok birkózó Kiss Balázs barátomat gyakran le szoktam győzni. Igaz, ha néha ő nyer, napokig hallgathatom zrikálását."

Az utóbbi időben a korábbiakhoz képest visszafogottabban teljesítő Hadfi nevetve meg is jegyezte, már látja a Nemzeti Sport következő szalagcímét: „Hadfinak dzsúdóban már nincs sok esélye, de kő-papír-ollóban még jó lehet."

Tegyük hozzá, a magyar sportfinanszírozás jelenlegi állapotában ezzel egyáltalán nem járna rosszul. A tavalyi világbajnokság összdíjazása tízezer dollár volt, amelyből a győztes Tim Conrad hétezret vihetett haza, tehát néhány kővel és papírral (szigorúan olló nélkül) 1.3 millió forintot keresett – nem beszélve a mérhetetlen dicsőségről, amely csak a sportág legnagyobbjainak jár ki.

Higgyék el, megéri gyakorolni.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik