Tonga alaposan meglepett mindenkit, különösen a franciákat.

A korábban Kanadától(!) ötpontos vereséget szenvedő óceániaiak – akkor is sajnálhatták, most meg aztán végképp – az első felvonás közepén Sukanaivalu Hufanga céljával előnyhöz jutottak.

A sokáig csupán Dimitri Yachvili büntetőiből lépést tartó franciák csak a mérkőzés utolsó támadásából tudtak felzárkózni – Vincent Clerc már a hosszabbításban ért el célt –, így megmentve magukat a még nagyobb blamától, illetve begyűjtve legalább a vesztesbónuszt.

Bár aki vb-címre pályázik, azt Tonga ellen ez aligha vigasztalja. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a franciáknak adott volt a csoport második helye, függetlenül a végeredménytől, így ha testben nem is, lélekben alighanem már a negyeddöntőre készültek.

Reálisan nézve az angolok továbbjutását és csoportelsőségét sem fenyegette túl sok veszély, az egyik örök riválisnak tekinthető skótok ellen ráadásul papírforma győzelem várt rájuk. Arra azonban aligha számoltak, hogy végig szenvedve csak az utolsó szalmaszálba kapaszkodó ellenfél után tudnak szaladni, és a hajráig még a vesztesbónusznak is örülniük kellett.

Az utolsó percekben aztán nagyot fordult a kocka, ígéretes skót támadást kontráztak meg az angolok, majd egy zárt tolongás után a labda átkerült balról jobbra, a harmadik hosszú passzal pedig már nem tudott lépést tartani a skót védelem, Chris Ashton célt ért el a 78. percben.

A találkozón ugyan a skótok akarata érvényesült – az elmúlt években rendre messze elmaradtak Angliától –, némi mezőnyfölényt is sikerült kiharcolniuk, csak rúgásokból tudtak pontokhoz jutni, a célszerzéstől összességében messze jártak. Az angolok hiába védekeztek kiválóan, támadójátékuk ezúttal akadozott, a világ egyik legjobb rúgójának tartott Jonny Wilkinson pedig hibát hibára halmozott. Vagy inkább hozta a vb nagy, amúgy nem túl fényes rúgóátlagát... Az angolok „tízese" három büntetőt és egy dropot is elvétett – tizenkét pont „maradt" így a lábában –, hasonló teljesítménnyel aligha koronázták volna meg nyolc éve az angolokat az ausztráliai vb-n, amelyen Wilkinson hibátlan rúgójátékával lepték meg a világot és meneteltek aranyéremig.

A találkozón erősen érződött, hogy Anglia lélekben már a negyeddöntőben jár, különben hasonló szenvedés aligha fordult volna elő egy százszázalékosan koncentráló csapattal. Bár az angolok puszta matematikai alapon még ki is eshettek volna a záró forduló előtt, az erőviszonyok nem ezt ígérték, és a valóságban is messze voltak ettől a lehetőségtől. Függetlenül az Ashton-féle befejezéstől. A skótok most egy ponttal előzik meg az argentinokat, de emberi számítás szerint a dél-amerikaiak vasárnap legyőzik Grúziát, akkor pedig a skótok csomagolhatnak. Persze, megtörténhetett volna ez győzelmük esetén is, így azonban sokkal inkább ki vannak szolgáltatva Argentínának.

A vb-favorit ausztrálok a harmadik győzelmüket aratták, ráadásul újfent begyűjtötték a célbónuszért járó jutalompontot. Az Egyesült Államok után Oroszországot is nagyon megszórták, tíz célt szereztek, ebből Berrick Barnes, Drew Mitchell és David Pocock kettőt-kettőt.

Már az első félidőben hetet vittek a „kenguruk", aztán a második felvonás második percében folytatták, James O'Connor kilenc célbónuszt váltott pontokra. Célokkal az oroszok sem maradtak adósok – hármat vittek, a második félidő közepe az övék volt, akkor újabb két célt szereztek –, de ismét nagy különbségű vereséget szenvedtek.

Ausztrália azonban hiába nyert, ha holnap az írek legyőzik az olaszokat – márpedig a papírforma alapján erre van kilátás –, akkor a csoport második helyen juthatnak tovább és a címvédő dél-afrikaiakkal mérkőznek majd meg a negyeddöntőben. Ráadásul arra a déli, alsó ágra kerülnek, ahol a házigazda All Blacks is próbál majd elvergődni a fináléig, ez pedig igencsak behatárolja a riválisok esélyeit.