Vívás: Márton Anna térde a régi – rögzítővel...

– Amikor legutóbb beszélgettünk, május végén, arra jutottunk, hogy mintha a világ is összeesküdött volna Márton Anna ellen, hiszen az új térdszalag nem épült be a térdébe, így ismét sérülten kell nekifutnia a kvalifikációs időszaknak – azóta viszont történt egy s más, elmeséli?
– Úgy éreztem, hogy sérülten, alig ötvenszázalékos állapotban nincs értelme elindulnom az Európai Játékokon, ráadásul benne volt a pakliban, hogy Krakkóban csak még inkább „tönkreteszem” magam, emellett viszont végig az járt a fejemben, hogy szeretnék pástra lépni a milánói világbajnokságon, s meg kell találnom a megoldást, hogy ez sikerüljön – válaszolta Márton Anna.

– A pénteken kihirdetett csapatban ott találjuk a nevét, vagyis van megoldás a bajra?
– Németországba utaztam a napokban, azt az orvost kerestem fel, aki megműtötte a térdemet. Azt tudtam, hogy a kórház mellett van egy nagy gyógyászati segédeszközgyár, kutakodtam is kicsit, így már az orvosnak is elmondtam, szeretnék egy rögzítőt a térdemre.

– Ez megoldást hozhat?
– Rövid távon mindenképpen. Az orvos világossá tette, amit tudtam: újra meg kell műteni a térdemet, addig viszont használhatom ezt a rám szabott rögzítőt, amelyik amúgy tényleg segít, még én is meglepődtem, mennyire – rég éreztem ennyire stabilnak a térdemet.

– Az olimpiáig nem lehetne használni ezt a rögzítőt?
– Hosszú távon nem lehet így vívni, úgyhogy a vébé után gyorsan műtőasztalra is fekszem.

– Ez mit jelent?
– Július 30-án vívjuk a csapatversenyt, és engem már meg is műtenek augusztus elsején. Sajnos két műtétre lesz szükség, mert először a csontfelszínt kell rendbe tenni, ezt követően két hónap múlva kerülhet sor az újabb beavatkozásra, akkor kapom meg az új térdszalagot, és a rögzítő segítségével remélhetőleg gyorsabb lesz a felépülésem, így úgy tervezzük, hogy már januárban visszatérhetek.

– Egyébként hogy kell elképzelnünk ezt a térdrögzítőt?
– Ez egy merev rögzítő, amelyik titánium-karbonátból van, és nem engedi az oldalirányú mozgást, a térdemet viszont tudom hajlítani. Már néhány napja próbálgatom, egyfelől sokkolt az érzés, hogy úristen, ilyen lehetne az egészséges térdem, másfelől van bennem némi félelem, az előzmények után már-már túl szép ez a történet, hogy igaz legyen: szinte várom, mikor teszek egy olyan mozdulatot, amelyet már ez a rögzítő sem képes megfogni... A felkészülés egyéb teendői mellett az is a feladatom lesz a milánói rajtig, hogy e tekintetben megnyugodjak, és ne legyen bennem félelem.

– Hogy kihagyhatatlan a csapatból, nem képezheti vita tárgyát, mégiscsak az a helyzet, hogy a négy társa újra dobogóra állhatott ön nélkül, ezúttal egy Európa-bajnokságon. Hogy élte meg kívülről ezt a bronzérmet?
– Kicsit megnyugodtam, hiszen ha nem sikerült volna jól a krakkói Eb, akkor a világbajnokságnak nagy teherrel vághattunk volna neki. Persze ez a bronz sem biztosíték még a kvótaszerzésre, ám talán mindenki fellélegzett valamelyest. Nem mondom, hogy Milánóban nem lesz bennünk feszültség, mert azért a kvalifikációs világbajnokság mégis a kvalifikációs világbajnokság: mindenki nagyon akar egy ilyen nagy tétű versenyen, ilyenkor aztán elszabadulnak az érzelmek.

– Önnek mindez nemcsak a rutinja miatt lehet már-már megszokott, hanem azért is, mert hetek-hónapok óta érzelmi hullámvasúton ül a térde miatt – így, hogy dereng némi fény az alagút végén, hogy van?
– Egyelőre ott tartok, bár eldőlt sok minden, van egy út, egy irány, amerre haladhatok, és ez nagyon jó, ám ott van benne a bizonytalanság is, vajon úgy sikerül-e a felépülésem, ahogyan azt tervezzük. Vagyis vannak bennem jócskán kételyek, de az nagy önbizalmat ad, hogy másfél év kihagyás után néhány hónap alatt visszatértem a kiemelt vívók közé, vagyis ott vagyok a világranglista legjobb tizenhat kardozója között. Nem is reméltem, hogy ez ilyen hamar sikerül, a csapatban pedig továbbra is nagyon bízom.

– Címvédőként semmiképpen sem lesz egyszerű dolguk Milánóban.
– Nem, ez igaz, szerintem mindannyian elégedettek lehetünk, ha ott leszünk a legjobb négy között a világbajnokságon, és aztán ha a kvalifikációs versenyeken is „fogjuk” a négyes táblát, akkor nem lehet gond.