Franciaország Grand Slammel tornagyőztes

A franciák a tizenhetedik tornagyőzelmüket aratták – az ötödiket a Hat Nemzet 2000 óta íródó történelmében –, és a kilencediket veretlenül. A kiírás legutóbbi három bajnoka vereség nélkül végzett az élen – 2008-ben Wales, 2009-ben Írország – , de a 2006-ban és 2007-ben is nyertes franciáknak ez 2004 óta nem jött össze.

WALES–OLASZORSZÁG

Sok vita nem fért Wales hazai győzelméhez az olaszok ellen. A félidőig Stephen Jones négy büntetőjével már megléptek a házigazdák, és a különbség a fordulás után alig több mint fertályóra alatt vált kiütésessé: James Hook öt perc alatt két célt vitt, Jones pedig nem vétette el a bonuszokat. A vendégek Mirco Bergamasco büntetőjével 26–0 után szépítettek, de erre céllal plusz bonusszal válaszoltak a házigazdák. A hajrában azért az olaszoknak is jutott szépségtapasz, Luke McLean céljával és Mirco Bergamasco bonuszával faragtak a különbségen.

ÍRORSZÁG–SKÓCIA

Az írek abban a tudatban léptek pályára Dublinban, hogy ha nagyon megverik a skótokat, akkor matematikailag  még a tornagyőzelem és a címvédés is elérhető számukra. Persze ehhez az angoloknak nagy különbségű győzelmet kellett volna aratniuk Párizsban az e sorozatban idén veretlen franciák ellen. Bizony, egyik sem volt életszerű elvárás, amelynek már az írek sem tudtak megfelelni.

A mérkőzésen az előnyt a skótok szerezték meg, de a 11. percben célt vittek az írek – a rutinos Brian O'Driscoll érdeme –, majd a bonuszt is értékesítettek, így átvették a vezetést. Várható volt, hogy ezután beindul a hazai henger. Ám érezni lehetett, hogy az utolsó helyről – és az azért járó „fakanálról" – elpályázó skótok legyőzése még így sem lesz ujjgyakorlat. A lábukon masszívan álló vendégek három perccel később céllal válaszoltak, Johnnie Beattie jutott az alapvonalon túlra a tojáslabdával.

Bizonytalankodtak az írek – ennek egyik legszembetűnőbb jeleként egymás után rontották el a bedobásaikat, ami ezen a szinten már nem általános –, miközben a skótok masszívan védekeztek, nyílt és zárt tolongásuk pedig a házigazdák fölé nőtt. Az első félidőt Dan Parks büntetője, majd drop-gólja zárta – a szünetben meglepetésre hét pont volt a skótok előnye.

A fordulás után az addig sokat bizonytalankodó Jonathan Sextont a sportági ikon, Ronan O'Gara váltotta, és ez egy csapásra megváltoztatta az írek mentalitását. Tommy Bowe célt vitt a jobb oldalon – pedig fogást kapott a vonal előtt, de behúzta magát és a labdát a célterületre –, O'Gara pedig a bonusz mellett később egy büntetőt is biztos lábbal értékesített, így öt perccel a vége előtt felzárkóztak döntetlenre a házigazdák (20–20). Mivel lendületben voltak, még a győzelmük sem volt elképzelhetetlen.

Egy védelmi kihagyás azonban megpecsételte a sorsukat. Két perccel a vége előtt egy elkésett felszabadítás miatt két skót támadó csapott le egy ír védőre. Utóbbi társai nem jöttek, így nem tudta elengedni a labdát, pedig a szabálykönyv ezt írná elő számára. Újabb büntető! Hiába az éles szög, Parks nem hibázott és megnyerte csapatának a meccset: a skótok rúgójátékosa büntetőből 5/6-tal, dropból 1/2-vel zárt. Skócia ezzel csupán az első győzelmét aratta a tornán, viszont a brit riválisok ellen nem ért el szégyellnivaló eredményt: az angolokkal otthon döntetlent játszott, míg az íreket idegenben győzte le. Ezt a három pontot gyűjtötte be idén, nem többet.

FRANCIAORSZÁG–ANGLIA

A nap legutolsó találkozóján a franciák már biztos tornagyőztesként léphettek pályára a Stade de France-ban – no nem mintha valaki is komolyan vette volna, hogy lemaradhatnak erről –, számukra így csupán a veretlenség megőrzése és a Grand Slam megszerzése volt a kérdés. Ami már csak azért is duplán érdekes volt, hiszen az angolokat fogadták. Ennek pedig, legyen szó bármilyen sportágról, mindig külön presztízsértéke van.

A franciák végül úgy hozták a meccset, hogy tőlük szokatlanul cél nélkül zárták a találkozót, a győzelemhez elég volt Morgan Parra három büntetője és Francois Trinh-Duc drop-gólja az első félőben. Az angolok erre a szünet előtt Ben Foden céljával és Toby Flood bonuszával válaszoltak, de hiába vezettek még 7–3-ra, igazából nem sok esélyük volt nyerni.

A második felvonásban az angolok mindennel megpróbálkoztak, beszállt a játékba a klasszisrúgó, Jonny Wilkinson is – bár az ő pályára lépésével a héten „maszatoltak" egy keveset, mondván, el sem utazik Párizsba, aztán hipp-hopp, a 61. percben már ott szorgoskodott –, aki így az angolok másik kiváló rúgójával, Flooddal együtt volt játékban. A vendégek esélyt adtak maguknak, hogy ezen a kevés célt hozó találkozón rúgásokkal próbáljanak meg operálni, de Wilkinson révén csupán egy büntetőig és a felzárkózásig jutottak, tovább nem. Bár a francia örömjáték végül elmaradt, a siker, a tornagyőzelem és a Grand Slam nem.