Miért jó egyedül futni? Soroljuk a magányos sportolás előnyeit

Vágólapra másolva!
2022.12.14. 20:29
Ha közös kimozdulásra hívnak minket, persze lehetőleg akkor se mondjunk nemet.

Nemrégiben beszámoltunk a VeszpRun csapatának bemutatásával arról, hogy miért is jók a közösségi futások. Valóban igazi kikapcsolódás másokkal együtt sportolni, közben lazán beszélgetni, felcaplatni emelkedőkön, fotózni a tájat, esetleg utána még beülni valahova, vagy épp a kocsi csomagtartójából csemegézni frissítés gyanánt.

Mégis sokan vannak úgy vele, hogy a hétköznapokban vagy egy átlagos hétvégi délelőttön, sőt ilyenkor, az ünnepek előtti nyüzsgésben sokkal jobb egyedül futni menni.

MIÉRT IS?

• Ha versenyre készül az ember, és előírt edzésterve van, akkor ez teljesen egyértelmű. Akkor ahhoz kell tartania magát, és ha éppen egy meghatározott tempó és pulzus az előírás vagy egy pörgős intervall, abba nem fér bele a cseverészős kocogás.

• Sokaknál a futás maga a kiszabadulás, az egyetlen „énidő”. Amikor is az egész napos munkából, hajtásból, hangzavarból, gyerekzsivajból végre kicsit kiléphetnek, egyedül lehetnek, netán a gondolataikat is helyre tudják tenni. Nem hiába szokták meditációra is használni a hosszú futásokat. Ilyenkor nekem sem hiányzik, hogy mellettem legyen bárki is, aki ráadásul beszél hozzám, sőt, előfordul, hogy még az is megzavarja csendes gondolataim menetét, ha sétálók, biciklisek vagy más futók jönnek velem szembe. Ezért jók a kora reggeli vagy a terepfutások, mert akkor igazán egyedül tudok lenni.

• A harmadik tényező vagy inkább mumus: a tempó. Általában nem futok gyorsan, mégis előfordult, hogy mikor más is jött velem futni, még ő szabadkozott, hogy „de én lassú vagyok”. Egy baráti futásnál szerintem ez nem baj, mert nem hajtjuk szét magunkat, és nagyjából úgyis felvesszük egymás tempóját, lassítunk, ha kell, ugyanakkor gyorsítani is tudunk. De bevallom, engem is frusztrál kissé, amikor másokkal futok, hogy remélem, nem én leszek a leglassúbb, akit aztán be kell várni. Ebből a szempontból is jobb egyedül, mert nem érzem kellemetlennek, ha valami miatt lassabbra sikerül az aznapi edzésem, mint ahogyan terveztem.

• Családosoknál, kisgyerekeseknél döntő szempont az időbeosztás. Előfordulhat, hogy egy anyuka betervezi a reggeli futását, ám otthoni nem várt tényezők miatt borul minden. Cserébe kora este „kinyílik egy időablak”, hirtelen adódik egy szabad óra, és akkor bizony ki kell ezt használni, gyorsan futócipőt kell húzni és elindulni. Így nyilván nem lehet közös, előre megbeszélt sportolást tervezni. Akkor mész, amikor időd van rá és a család, a gyerkőcök engedik.

• Terepfutások során sokkal könnyebben feltalálja magát az ember egy idő után. Régen nagy eltévedős voltam, mára már egész jól kiigazodom a turistajelzéseken és a futóappok térképein. Tudom, mekkora távra milyen frissítéssel készüljek, körülbelül mennyi időt vesz igénybe a „felfedezőutam”, és bizony nem gond, ha útközben mégis módosítanom kell. Sokat tanul az ember, ha hosszabb ideig magára van utalva, nem hiába mondják, hogy a futás a legjobb önismeret. A terepedzések is nagyon jók tehát egyedül, az erdő csendje és szépsége, a természet közelsége az egyik legjobb lelki feltöltés tud lenni.

Fotók: AFP

Most, karácsony közeledtével is érdemes kicsit kiszakadni abból az őrült pörgésből, amit a munkahelyi év végi hajrá, a kapkodós ajándékbeszerzések és a sokszor feszültséggel járó előkészületek jelentenek. Sőt, a két ünnep közti kötelező rokonlátogatások és családi összejövetelek sorát is nyugodtan meg lehet szakítani „bejgliledolgozás” címen egy félórás-órás futással.

A sűrű programok közé tervezzünk be egy kis énidőt is magunknak, megéri.

Ám ha rég nem látott barátok vagy futótársak hívnak minket egy laza, beszélgetős kocogásra, ne mondjuk nemet csak azért, mert egyedül jobban szeretünk futni. Hiszen néha a magányos farkasoknak is jól jöhet egy-egy közös kimozdulás.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik