Mányoki sikerrel kezdte az új sorozatot

Vágólapra másolva!

2021.08.21. 18:29

Címkék

Az Ocean's Seven után csaknem két évvel a Still Water 8 nevű sorozatnak vágott neki Mányoki Attila. Sikerrel startolt, ráadásul nem egyszerűen átúszta a Zürichi-tavat, hanem meg is nyerte a főkategóriát.

Mányoki Attila az Északi-csatorna 2019. augusztus 26-i teljesítése óta nem csobbant olyan kihívás miatt vízbe, mint augusztus 8-án Svájcban. Csakhogy míg akkor lezárta a 2013-ban elkezdett Ocean's Seven nevű sorozatot, ezúttal elkezdte a Still Water 8 nevű szériát, amelyben a világ nyolc különleges tavában úsznak a vállalkozó kedvűek.

Mint Mányoki megkeresésünkre elmondta, a koronavírus-járvány előtti időszakban úgy tervezte, hogy 2020-ban teljessé teszi a Triple Crown-sorozatot, hiszen a La Manche- és a Catalina-csatornát már áttempózta, ehhez jött volna Manhattan körbeúszása. Bár a versenyt megtartották, a beutazási nehézségek miatt ő nem állhatott rajthoz, így „átvezetés” nélkül veselkedett neki idén a Still Water 8-nek.

Mivel a Zürichi-tavat tartja a legegyszerűbb akadálynak, ezt hagyta volna a végére, ám a jelenlegi helyzetben az tűnt a legbiztosabbnak. „Fontosabbnak éreztem, hogy másfél év bizonytalanság után végre elkezdjem.

A sikeres teljesítés hatalmas lökést ad mentálisan és majd az edzések szeptemberi újrakezdéséhez.”

No de mielőtt továbblépnénk, térjünk vissza Zürichbe, mert egyáltalán nem alakult zökkenőmentesen a 26 km megtétele.

A Still Water 8 állomásai
Loch Ness (37 km, Skócia)
Zürichi-tó (26.4 km, Svájc)
Tahoe-tó (40.2 km, Egyesült Államok)
Taupói-tó (34 km, Új-Zéland)
Ontario-tó (51–65 km, Kanada)
Titicaca-tó (16 km, Bolívia)
Malawi-tó (vagy Nyasza-tó, 23.5 km, Mozambik és Tanzánia)
Galileai-tenger (vagy Kineret-tó, 20.5 km, Izrael)

„Nekem ahányszor azt mondták, hogy valami egyszerű lesz, biztosan nem lett az. Akárcsak a Catalina-szoros átúszása előtt, könnyű úszást jósoltak, aztán…” – fogalmazott fanyarul a 47 éves sportember.

A svájci helyszínen csupán két-három órán át voltak nyugodtak a körülmények: az előző esti rossz időjárás miatt eleve 17 fokos vízbe szálltak, ráadásul később szakadni kezdett az első, és néhány méterre csökkent a látótávolság.

Csak a főpróba volt rossz
Kevéssel Zürich előtt Hallstattban úszott Mányoki, ám kacifántosra sikerült a főpróba. A verseny előtti este ért a helyszínre, majd másnap reggel ugyan a kiírás szerinti időben ért a regisztrációhoz, már elment a versenyzőket szállító hajó. Ezért autóba pattant, átkocsikázott a rajthoz, és csak néhány perccel a start előtt esett be. „Már fél óra után látszott, hogy alig megy, nem is tudnám megmondani, éreztem-e magam valaha is ennyire rosszul a bőrömben úszás közben. Meg is rémített, hogy ha az a tíz, tíz és fél kilométer így megviselt, mi lesz a majdnem háromszor olyan hosszú távon, Zürichben.” Szerencsére nem akadt nagyobb gondja.

„Egyszerre rajtolt minden kategória képviselője, így a váltóban úszók is. Sokan arra fázhattak rá később, hogy nem tudták, milyen versenyben halad a környékünkön lévő, és próbáltak velük tartani, illetve a start után többen elhúztak, később viszont elfáradtak. Én igyekeztem hideg fejjel, egyenletesen tempózni, és bejött. Pozitív löketet adott, hogy amikor ismét javultak a látási viszonyok, mellettem tűntek fel a korábban előttem haladó hajók.”

Végül 36.205 kartempóval és 9:17:52-es idővel – kellemes meglepetést szerezve magának – megnyerte a 19–49 év közötti, nem neoprénben úszók kategóriáját. Egyfajta jelnek is veszi a küzdelmes teljesítést, hiszen az Ocean’s Seven kezdetekor, a La Manche-csatornán is rossz időt fogott ki, jobb eredményt remélt, ám célba ért – ahogyan aztán a sorozatot is befejezte.

„Zürichben megéreztem, hogy mennyi vizes edzés kimaradt tavaly és az idén, a sportágunk annyira speciális, hogy a megszokott közeget szinte lehetetlen modellezni a szárazföldön. Azért be nem görcsöltem, ám tudtam, nem vagyok azon a fizikai szinten, amit elvárnék magamtól. Ennek ellenére próbálom a pozitívumokat szem előtt tartani: sikerült a sorozatot elkezdenem, és hiszem, hogy túljutottunk a járvány nehezén, így lehet tervezni a folytatást.”

Úgy gondolja, hogy áprilisban az izraeli állomást teljesíti, és augusztusban Loch Nesst hódítja meg.

„Fizikailag és logisztikailag egyértelműen kivitelezhető.”

Csak a piszkos anyagiak… Ha csak az útiköltséget és a kint tartózkodást számolja, az izraeli út nagyjából kétmillió forintba kerül, viszont Skóciában a hajóbérlés is drágább, plusz több időt kell szánni az akklimatizációra, ezért legalább a duplája lesz, ráadásul az induláshoz külföldi kvalifikációs úszást kell teljesíteni.

„Egyelőre Izraelre készülök, aztán ha nem áll össze az anyagi háttér, Loch Ness egyelőre elmarad, és edzésként egyéb versenyeken indulok a jövő nyáron.”