Mit csomagolj be egy ilyen túrára?
Röviden: Szinte semmit.
Kicsit hosszabban: Gyakorlatilag annyi ruhát, amennyi éppen rajtad van és még néhány apróságot.
A ruházat: Van Rysel minden mennyiségben. A kantáros nadrágot, a mezt, a sisakot, a kesztyűt, az esőkabátot és a szemüveget mind a Decathlon új versenyországútis márkájának köszönhetem, amely a Van Rysel nevet kapta. Eddig egytől egyig szépen végezték a dolgukat, legfőképp a nadrág, amely a zselés betéten és a női bugyikat megszégyenítő lézervágott szabáson kívül még elképesztően ellenálló is. Egy esésnél 2-3 méter aszfalton csúszás, majd árokba borulás során sikerült úgy végighorzsolni az egyik oldalamat vádlitól vállig, hogy közben a ruhám felette teljesen ép maradt. Ha nem velem történik, el sem hiszem.
Ha magasabb hegyi szakaszokat is beiktatunk a túránkba, akkor az őszi ruhadarabokat se hagyjuk otthon. 1500-2000 méteren – főleg egy hosszabb lejtőnél – még nyáron is könnyen érhet minket meglepetés. Nem árt, ha van nálunk szélkabát, esőkabát, karmelegítő, esőnadrág és esetleg kamásli.
A legfontosabb a ruházatnál, hogy mindenből az ultralightot és ultrakompaktot keressük, legyen az esőkabát, törülköző vagy épp egy utcai nadrág. Amit nem lehet összecsomagolni egy ökölnyi kis tasakba, azt inkább ne is vigyük.
A táskák. Csomagtartót semmiképp sem akartam felszerelni, és mivel a Decathlon sajnos nem gyárt nagyobb méretű váz- és nyeregtáskákat, ezeket klasszikus magyar módon egy kínai webshopból kellett beszerezni.
A vázba a 2 kulacs fölé megy egy 3-4 liter űrtartalmú táska, ezekbe pakolom majd az ételt és az összes szerszámot, amelyekre menet közben gyorsan szükségem lehet. A ruháknak, tisztálkodási szereknek pedig egy 10 literes táska jut a nyeregcsőre rögzítve. Nem sátorban fogok aludni, így azt szerencsére a matraccal együtt megspórolom magamnak, viszont ha valaki ezt a módját választja a túrázásnak, akkor erre a célra kiváló kis zsákokat lehet kapni, amelyeket a könyöklőre, a koskormány közé rögzíthetünk.
Összesen nagyjából 14 liternyi helyem van így a pakolásra, ami talán nem túl sok, de amikor a Szent Gotthárd-hágó századik kanyarjában kapaszkodom felfelé, eszembe fog jutni, milyen jó, hogy csak ennyi cuccot hoztam.
A tapasztalatok. Mindenkinek egyéni igényei és egyéni elképzelései vannak egy ilyen embert próbáló út kapcsán. A lényeg, hogy tudjuk, nekünk mire van szükségünk, és az alapján készítsük el az útitervünket és a felszerelésünket.
Ez az első ilyen túrám, úgyhogy a legtöbb tapasztalatot valószínűleg a saját káromon szerzem meg, de hát ezért is jó elindulni egy ilyen utazásra… Az ember megtudja, mire képes, vagy mire nem!
