Sör, körömtépés és homloktetkó

Amikor versenyre utazol, az első, ami a bőröndödbe kerül, Pötyi, a piros pöttyös kabalakendőd. Mióta tart ez a kapcsolat köztetek?

Még tejfelesszájú ifjú voltam, amikor szerettem volna egy fejkendőt, de sehol sem tudtam beszerezni. Aztán eltelt úgy tizenöt év, és fogalmam sincs hogyan, de hozzám került Pötyi – hogy miért lett a többi fejkendő közül a befutó, rejtély. Talán mert az első volt nekem.

Akik követik az edzéseid a Straván, láthatják, hogy Zámbó Jimmy emlékhelyét rendszeresen felkeresed. A Király iránti rajongásod mikorra nyúlik vissza?

Lehet, hogy kiábrándító lesz, de nem rajongok érte, és sohasem hallgattam a számait. „Kapcsolatunk” olyan prózai okokra vezethető vissza, hogy a sírja motivál az edzés során. Mivel nem szeretek síkon futni, a Szigeten meg fél kör után legszívesebben eret vágnék vajazókéssel, egy kétórás síkfutás kijön úgy, hogy elfutok Jimmyig – ott egy gopnik – és vissza.

A beszámolódat általában szereted röviden és tényszerűen megfogalmazni. A huszonnégy órás Eb után elégedetlenséget lehetett érezni rajtad, majd a Spartathlont nem sikerült befejezned. Ezek után úgy döntöttél, hogy egy ideig nincs kedved versenyezni. Az idei futóévedet összességében hogyan értékeled?

Az idén tervben volt az Ultrabalaton, de közbejött a huszonnégy órás Eb, így szkippelnem kellett a Balcsit. Bár a huszonnégy órás is viharpusztulatosan sikerült, így pozitív elképzeléseim se nagyon voltak a Spartathlonnal kapcsolatban, és a hozzá fűzött reménytelenség végül igazolódott. Egyszer csak jön egy pont, amikor fejben megborulok, és elegem lesz mindenből – ami nem is lenne baj, ha elmúlna olyan fél-egy óra alatt, de rendre ott maradok.

A magam generálta stresszt, hogy márpedig valami nagyot kell teljesítenem, nem bírom, így most kihagyom a nagyon hosszú versenyeket, igaz, az év végén nem is nagyon akad.

Persze, rövidebb távokra elmennék, minden héten le is csekkolom, milyen versenyre nem fogok az adott hétvégén menni, mert az utazás is logisztikát igényel. Lusta is vagyok, valamint a gyereket se hagyhatom még egyedül a házban, mert maradandó károsodásokat szenvedne. Mármint a ház. A napi edzésmunkát elvégzem ugyanúgy, olyan ez, mint a kábszi – ha nem mennék ki, sokkal cudarabbul érezném magam, valamint a heti egy-két kondizásra is rákattantam mostanság, addig se az élet értelmetlensége miatt sírok, hanem a huszadik burpee miatt.

Tessék? Alighanem sokan vannak, aki nem értenek egy-egy tipikus „vágóbogis” kifejezést, most nekik segítünk.

gopnik: gyors, félfordulatos mozdulat az orosz gengsztertáncban

szkippel: kihagyja, esetünkben a 2018-as Ultrabalatont

burpee: fekvőtámaszból felugrás, majd újra fekvőtámasz – a spartanosok nem annyira szeretik, ott büntetést jelent

clonapezam: nyugtató, görcsoldó hatású gyógyszer

A közhiedelemmel ellentétben nem szoktam sörrel frissíteni, csak verseny után szoktam bontani örömömben, bánatomban, bár sajnos már nem bírom úgy, mint megboldogult ifjúkoromban, szóval az említett negyven perc alatt hat sört redukáljuk 5 és félre. Szerintem a természet egyik legnagyobb kicseszése, hogy nem páros szerv a májunk. Verseny közben ugyanazon, kulináris értékeiben megkérdőjelezhető cuccokat vételezek magamhoz, mint a legtöbben: gélt, izót, ilyeneket. Edzés közben – bár nem helyes eljárás – semmit, legalábbis télen. Nyáron egyik bolttól futok a másikig vízért, meg addig is szelfizhetek.

Lubics Szilvi húgaként megkerülhetetlen kérdés: mennyire motiválnak Szilvi sikerei, eredményei?

Fogós kérdés. Természetesen motiválnak, de nekem ezek olyan emberfeletti eredményeknek tűnnek, amelyek teljesítésére én képtelennek érzem magam mind fizikailag, mind mentálisan, így csak ámulok rajtuk.

Csaknem tíz éve futsz, nyolc-kilenc éve ultrázol. Futni is az ő hatására kezdtél?

Igen, sose vetemedtem volna ekkora hülyeségre, ha nem látom az ő példáját.

Mindketten Lőrincz Olivér irányítása mellett készültök. Az edződ kiválasztásában is alapoztál a tanácsaira?

Voltaképp igen. Jó darabig csak egyedül futkároztam, majd közös edzéseken vettem részt heti kétszer, és immár négy éve tartom be, bár olykor kissé szabadon értelmezve, Lőrincz Olivér heti hatparancsolatát.

A közösségi oldaladon többször is humorosan hangot adtál, miszerint szponzort keresel. Egy sörgyáron kívül milyen volna számodra az ideális támogató?

Egy gyógyszergyár, hiszen fogytán van a clonazepam. Amúgy nem szoktam kopogtatni senkihez, hogy „lécci”, támogassatok már; ha kiérdemlem, jó, ha nem, akkor marad, ahogy eddig.

Bár ha valamilyen „jó fej” márka vagy üzlet esetleg meg tudna vágni a futáshoz szükséges tápanyagokkal vagy ruházattal, akár fejkendővel, amelyek azért nem olcsó mulatságok, az finom lenne. Még a nevüket is a homlokomra tetováltatnám, ha a popszakma ezt kívánja.

Notórius körömtépkedő vagyok, így akadnak csak félig kinőtt körmök is. A jobb nagylábujjam körme, amelyet még olyan másfél hónapja veszítettem el, nem nőtt vissza, és remélem, nem is fog, de egálban vagyok, mert a bal viszont be van nőve, gyulladva, így hamarosan megint megtehetem az évi szokásos körömet a sebésznél. Tavaly azt a tanácsot adta, hogy egy darabig ne focizzak, ezt előtte is betartottam, de azóta még inkább. Mindezek ellenére, ha tovább hullajtanám a körmeim, a jövőben is a köz tudtára fogom adni, mint eddig!