Teljesítménytúrázás: szerelem, szenvedés
Jakab Annamária, a Teljesítménytúrázók Társaságának elnöke segít a kérdésekre válaszolni, amelyek valószínűleg sok olyan túrázó, inkább még kiránduló fejében megfordulnak, akik egyszer szívesen kipróbálnák a „valódi” teljesítménytúrázást is.
Kacérkodni az első túrával
A teljesítménytúrák során gyakori, hogy a vállalkozó kedvű jelentkező egyik barátja vagy ismerőse javaslatára rugaszkodik neki a kalandnak. Azok esetében, akik rögvest a közepébe vágnak, nehéz megjósolni, hogy a jövőben is nekiindulnak-e. Ennek több összetevője lehet. Sikerült-e teljesíteni a szintidőt? Jutott-e müzliszelet az egyik állomáson, vagy épp az orruk előtt vitték el az utolsót? Eltévedtek-e a túra során? Aki elsősorban szenvedésnek érezte a menetelést, aligha jelentkezik legközelebb.
Tapasztalatom szerint tíz-húsz százalék az aránya azoknak, akik egyből teljesítménytúrával kezdenek, s beleszeretnek, ráadásul rendszeres résztvevővé is válnak.
Ugyanennyien vannak, akik a későbbiekben évi egy-két túrával beérik, harminc-negyven százalékuk pedig többet hallani sem akar az egészről.
Az útitárs kiválasztása
Nagyon nehéz hosszabb túrának egyedül nekivágni. Szinte biztos azonban, hogy a szervezett versenyeken huzamosabb ideig senki sem marad magára. Azok, akik hasonló tempóban haladnak, egy idő után egymáshoz csapódnak, ezért mindenkit arra biztatok, hogy akkor is nevezzen be a túrára, ha egyetlen ismerőse sem tart vele.
Egyébként is igen nehéz kiválasztani a megfelelő társaságot. Nincs arra garancia, hogy társaink ugyanazzal a sebességgel haladnak, mint mi.
Látnivalók, érdekességek
Több olyan versenyt ismerni, amely reggel hatkor indul és este hatkor zárul, közben pedig addig barangol az ember, ameddig csak jólesik. Kényelmes tempóban haladva bőven jut idő gyönyörködni a tájban s fényképeket készíteni. Vannak továbbá tematikus teljesítménytúrák, amelyek során az adott tájegység több látnivalóját is érinthetjük utunk során. Ez esetben biztosan nem maradunk le semmiről, hiszen a helyi túraszervezőknél senki sem ismeri jobban az adott térséget.
(Megjelent a Teljesítménytúrázás magazinban 2017-ben.)
Nem mindig hatvan a hatvan
A gyakorlatias, konkrét tanácsok kedvéért tételezzük fel, hogy tapasztalat nélkül szeretnénk teljesíteni egy hat hónap múlva esedékes hatvan kilométeres teljesítménytúrát. Vajon hogyan érdemes elkezdeni a felkészülést?
1. Először is, mindenki legyen tisztában a saját egészségi állapotával. Akinek ízületi panaszai vannak, jól gondolja meg, hogy csakugyan belevág-e a túrába.
2. Kezdetnek válasszunk könnyebb, húsz-harminc kilométeres terepet, amelyet egyenletes tempóban tudunk megtenni. Az ilyen hosszúságú szakaszon kiderül, van-e értelme tovább próbálkozni. Ezt havonta egyszer-kétszer járjuk végig, nem kell túlhajszolni magunkat.
3. Két hónappal a verseny előtt átválthatunk a negyven-ötven kilométeres távra, és ha azt is sikerrel vesszük, vélhetően a versenyen sem vallunk szégyent. Jóllehet a hatvan kilométer elsőre soknak tűnik, az imént ismertetett lépéseknél jelentősebb felkészülést nem igényel.
3+1. Fontos, hogy mindig figyelni kell a szintkülönbségre, mert a Mátrában kétszer olyan nehéz megtenni hatvan kilométert, mint a Vértesben.
Jön az új 100 forintos érme, mutatjuk, hogy mikortól tud vele fizetni
Dejan Sztankovics a Szpartak Moszkva vezetőedzője lett – hivatalos
Most érkezett a bejelentés: eltűnt Kucsera Gábor, nagy erőkkel keresi a rendőrség
A spanyolok már könyörögnek: valaki állítsa meg Magyarországot!
Kőkemény teszt: csak a magas IQ-val rendelkezők képesek megoldani ezt
Németországban rettegnek: bajba kerülhetnek Magyarország miatt
Bp. Honvéd: Leisztinger Tamás akár már a jövő héten átveheti a klubot – NS-infó
Merénylet Robert Fico ellen - a legfrissebb hírek a szlovák miniszterelnökről percről percre
A Fradi is bejelentette Sztankovics távozását, már a derbin sem ő irányít
Csütörtöki sportműsor: olimpiai selejtezőt játszik a 3x3-as kosárválogatottunk; pályán a Barcelona
Dejan Sztankovics távozik a Ferencvárostól – sajtóhír
