Balkán expressz – Deák Zsigmond jegyzete

Őszinte leszek, leginkább az északmacedón Skendiját kívántam a Ferencváros első BL-ellenfelének, több okból is. Egyrészt ránézésre és utánakutatva a keretek értéke alapján is a leggyengébbnek tűnt a lehetséges riválisok közül, másrészt nagyjából egy hónapja volt szerencsém megnézni Szkopjében egy helyi első osztályú bajnokit. Nem a Skendija játszott ugyan, hanem a Makedonija GjP és a Szileksz, de azért érzékelni lehetett, hiába a hazaiak brazil sora – Izaldo, Bianor, André Penalva, Padu, Robson –, a mi focink alapvetően felette áll az övéknek.

Bulgáriai bajnokin sajnos még nem jártam, magyarországi bolgár étteremben épp most a hétvégén (nagyon finom volt a szirene sajt, a sopszka saláta, a tarator nevű hideg uborkaleves, no és a kjufte meg a kebabcse), de van egy olyan érzésem, a Ludogo­rec már nem fog annyira ízleni. A razgradiak 2012 óta folyamatosan megnyerik a bolgár NB I-et, azóta egy kivételtől eltekintve mindig odaértek valamelyik nemzetközi kupa csoportkörébe, a játékoskeret értéke (majd' 50 millió euró) két és félszerese a Fradiénak, a „szokásos” brazilok mellett argentin, lengyel, román, izraeli, madagaszkári, bissau-guineai, kongói légiósok is tolják a szekeret. Az egyetlen optimizmusra okot adó tény természetesen a Mol Fehérvár (akkor még Vidi) vitézkedése ellenük a tavalyi BL-selejtezőben, de legyünk őszinték, ha az osztrák Schüttengruber sporttárs nem állítja ki könnyű síppal, két sárgával a 40. percben Misidjant, még inkább megszenvedtek volna a fehérváriak.

A lényeg persze a magyar továbbjutás volt, s a Vidi megelőző, majd azt követő helytállását semmi sem teszi zárójelbe, ám e helyütt egyszerűen jelezni kell: nem a Ferencváros a párharc esélyese. Ennek ellenére az Üllői úton nyíltan megfogalmazott szintlépéshez, a valamelyik kontinentális sorozat csoportkörébe kerüléshez előbb vagy utóbb át kell tudni lépni a Ludo­gorec szintű csapatokon is.

Ami az Európa-liga kezdetét illeti, az FTC-hez hasonlóan szintén balkáni túrát tesz a Debrecen Albániában, a Mol Fehérvár pedig Montenegróban. Ha gonoszok akarunk lenni, fogalmazhatunk úgy az eddigi tapasztalatokra hagyatkozva, hogy vagy nagyon nehéz dolguk lesz a mieinknek a végletekig elhivatott riválisokkal, vagy (lásd 2013-ból Honvéd–Cselik 9–0...) nagyon könnyű, az utóbbi motivációját az UEFA fogadási csalások elleni monitoringrendszere is jelezte. De mivel nem vagyunk gonoszok, csak annyit üzenünk – a Litvániában rajtoló kispestieknek is –, hogy labdarúgásunk alapvető érdeke legalább egy gárdánk évenkénti eljutása a csoportküzdelmekig. Ennek felelősségét, szakmai terhét kell elbírni.