Florent Malouda portréja

Malouda az egykori francia gyarmaton, a guyanai Chayenne-ben született, így az ottani törvények értelmében francia állampolgárnak is számít. Nagyon korán, 16 évesen Franciaországba került, a másodosztályú Châteauroux-ba, és rendszeresen tagja volt a gall U18-as válogatottnak is. 18 esztendős korában került fel a nagyokhoz, és bár első szezonjában csak elvétve lépett pályára, a következőben már két gólt szerzett. A középpályásra felfigyelt a másodosztályból feljutó En-Avant Guingamp, akik leigazolták a fiatal játékost.

Florent a kiscsapattal három évet töltött el az élvonalban - mindig a kiesés ellen hadakozva -, de olyan remek játékosok oldalán szerezhetett tapasztalatot, mint az egykori gólkirály Bruno Rodriguez, a később PSG-be távozó Fabrice Pancrate, Fabrice Fiorese páros, a világbajnok Stéphane Guivarc'h; ám legjobban az elefántcsontparti Didier Drogbával értette meg magát, akivel két idényen át játszott együtt.

A 2002-es szezonban e duó 27 gólt termelt, ebből a szélső Malouda tízet vállalt magára. A klub a dicséretes hetedik helyen végzett, kvalifikálták magukat az Intertotó-kupába is. Természetesen a fiatal tehetségek megihlették a nagycsapatokat: Drogbát a Marseille, Maloudát a Lyon igazolta le. Drogbáért 8 millió eurót, érte 2.5-öt fizettek - úgy, hogy előre kikötötték, hogy a szélső ára egy kiváló szereplés esetén akár négymillióra is módosulhat.

„Florent pedig igencsak a szívén viselheti a kiscsapat pénzügyi gondjait, hiszen mindent elkövetett, hogy kifossza sajátjainak kasszáját: első évében 35 bajnokin és mind a 10 BL-meccsen kapott szerepet, négy gólt is szerzett. Mindössze négyszer volt kispados, lendületes támadójátékával alaposan benne volt a lába a Lyon bajnoki aranyában” – írtuk róla akkoriban.

Remeklése elismeréseként a balul sikerült Eb után az új szövetségi kapitány, Raymond Domenech behívta az újjáalakult válogatott keretébe, és Malouda esélyeit nagyban növelte, hogy a szakember alaposan összeveszett Robert Pirés-vel, aki korábban a lyoni fiatal posztján játszott.

„Természetesen koránt sincs akkora klasszis, mint a világ- és Európa-bajnok arsenalos támadó középpályás, aki gyakorlatilag a játék minden elemében jobb még nála, ám Malouda jóval fiatalabb, s bizony Pirés a válogatottban nagyon ritkán játszik olyan jól, mint klubcsapatában. A fiatalság mindenesetre Malouda mellett szól” – olvashatták szentenciánkat 2005-ben. Hősünk négy selejtezőn vett rész mindössze, de a vb-n kezdő volt, és lelkes, helyenként kiváló játékkal hálálta meg a bizalmat.

Az első csoportmérkőzést kihagyta egy rejtélyes sérülés (na jó, aranyér) miatt, ám Dél-Korea ellen már ott szaporázta a gyepen. Togo ellen kiemelkedően, a spanyolok ellen feledhetően, a brazilok ellen előkelően, a portugálok ellen erőtől duzzadóan, a döntőben tizenegyest összeszínészkedően teljesített. Gianluca Zambrottával jó barátságot köthetett, ősszel a hazai Eb-selejtezőn is megkavarta a derék taljánt néhányszor.

Lyonba hazatérve kirobbanó formában, valamint piros és kék cipőkben játszotta végig a 2006-07-es idényt, év végén bekerült az Aranylabda 50 jelöltje közé is. Az Év játékosaként a Real Madrid és s Chelsea is bejelentkezett érte, és végül a londoniak zsákmánya lett, akik 19 millió eurót sem sajnáltak érte (Arjen Robben pedig a királyi klubhoz távozott miatta Londonból). Malouda döntésében nagy szerepe volt annak, hogy újra egy csapatban futballozhatott Drogbával.

Bemutatkozásként gólt lőtt a Manchester Unitednek a Community Shielden, a következő héten a bajnokságban is eredményes volt, majd a Liverpool ellen kiharcolt egy büntetőt. A jó kezdés ellenére sem volt eleinte biztos helye a kezdőben, eredményessége meg sem közelítiette a  yonit. A válogatottban alapember, tíz Eb-selejtezőn egy gólt lőtt. A tornán kétszer lépett pályára, először gyengén, azután szörnyen gengén játszott - Londonban legalább csak közepesen... Nyáron bejelentkezett érte a Roma, az olaszok viszont sokallták az árát, Malouda viszont élete legjobb osztályzatait hozta össze a "kékek" nagy örömére.

 

2009 nyarán meg is hosszabbították szerződését 2012-ig, az idényt előtte hat góllal és hét gólpasszal zárta. Hat világbajnoki selejtezőn szerepelt, gólt nem ért el.