VINCZE ANDRÁS
VINCZE ANDRÁS
2018.01.27 08:29 Frissítve: 2018.01.27 09:25

Magyar edző az ultratávfutás Sir Alex Fergusonja

Lubics Szilvia, Maráz Zsuzsanna, Nagy Katalin, Rudolf Tamás – a magyar és a nemzetközi ultratávú futás klasszisai, akik mögött rendkívüli teljesítések, sikerek állnak: Spartathlon, Ultrabalaton, huszonnégy órás világbajnoki győzelem s megannyi nagyszerű helyezés. A versenyzők mellett volt, illetve van valaki, aki – szó szerint – minden szívdobbanást, lépést megtervezett az évek során. A jelenkor legjobb ultratávú edzőjének, Lőrincz Olivérnek azonban harcolnia kell az elfogadásért, pedig modern, sőt űrkorszaki módszerét a futói immár több mint egy évtizede ragyogó eredményekkel igazolják.

Lőrincz Olivér (Fotó: Földi Imre)

 

Olipapa, coacholi, Mister Pulzus, de a legmeghökkentőbb titulust attól a futótól hallottam, aki azt mondta, hogy Lőrincz Olivér az ultratávok Sir Alex Fergusonja. Beceneveket csak a legnagyobb edzők kapnak. Önnek mit jelent a megkülönböztető tisztelet?
– Nem akarok „púderezni”: örülök ennek. Aki az ultrafutás világát ismeri, tudja, hogy milyen szintről induló versenyzőkkel értem el eredményeket, úgyhogy ebben a becézgetésben van valami igazság, de… Minden dicsérettől függetlenül a profi atlétikában ismeretlen pali vagyok. Klasszikus értelemben ugyebár hosszú távú futásnak számít a három-, az öt-, a tízezer méter és a maratoni táv, de én nem az olimpiai versenyszámokban, hanem a mostohagyereknek számító száz kilométeres, egyben huszonnégy óra feletti, azaz az ultratávú versenyfelkészítésben vagyok nagyon jó. A hobbifutók, a „mindenevő” sportfanok a Spartathlon, így nyilván Lubics Szilvia nagy győzelmei, az Egyesült Államokban élő, amerikai színekben versenyző Nagy Katalin elsőségei, vagy a háromszoros Ultrabalaton-győztes Maráz Zsuzsa, illetve a huszonnégy órás viadalokon remeklő Rudolf Tamás révén ismernek, de hogy teljesen őszinte legyek, a magyar atlétika az edzői munkámról nem vesz tudomást... Az ultrázás nem futás – szól az ítélet. Miután nem olimpiai sportág, kívül esik a rivaldán, negyvenkét kilométernél és százkilencvenöt méternél megáll az élet. Tisztelet a kivételnek, de az ultrafutást a fiziológiában kevésbé mély tudású szakmabeliek közül is van, aki lenézi, mondván, aki nem tud minimum háromperces ezreket teljesíteni, nem atléta. Na, ilyen alapon Usain Bolt is beszólhatna a maratonistáknak, hogy mit totyognak már olyan lassan…

Lőrincz Olivér (Fotó: Földi Imre)

 

Ha már Usain Bolt: hallotta, hogy futballista szeretne lenni?
– Persze. Próbajátékra megy a Borussia Dortmundhoz. Kíváncsi vagyok, mire lehet képes a sebességével. Ám még mielőtt jobban belemélyednénk: fociügyekben, sőt csapatsportokban abszolút nulla vagyok. Édesapám nagy bánatára. Ő Kazincbarcikán testnevelő tanár és labdarúgóedző volt, persze hogy futballistát akart faragni belőlem. Nem sikerült, nem is érdekelt – ja, és szemüveges voltam. Pedig annak idején Barcikán is özönlöttek az emberek a focipályára, ott árultam én is tökmagot, mert kiváló zsebpénz volt, csakhogy mindig az egyéni sportok érdekeltek. Apámtól a tesiszertárból nem a labdát, hanem a szöges futócipőt kunyeráltam ki, hogy abban versenyezhessek a mezei futóversenyen – persze nem mindig engedték, mondván, veszélyes –, míg gyerekfejjel az alpesi sí volt a szerelmem, a nagy álmom.

HOL VAN AFRIKA?
Az ultratávú versenyeken nem látni afrikai futót, márpedig – gondolnánk – a maratoni táv nagymenői valószínűleg itt is remekelhetnének. Lőrincz Olivér szerint a profi maratonisták a saját tempójuk környékén a száz, kétszáz kilométeres viadalon nem jutnának messzire, ahhoz pedig évek kellenek, hogy a korábbi élatléta szervezete, izomzata, sőt a mentális énje is átálljon az extra hosszú távra. A 42 195 méter lefutható kicsivel több mint két óra felett, kétszáz kilométerhez majd' egy napon át kell a szervezetet dolgoztatni. Más energiaszolgáltatás, más izomfáradás, másfajta terhelés. Kenyában ezer és ezer olyan futó van, aki Budapesten bármelyik maratonit megnyerné, viszont a menedzserek az afrikai országokból csak az elitversenyzőket utaztatják, jellemzően a magasan honorált versenyekre, az ultrafutásban pedig nincs pénzdíjazás. Ezen kívül az alkat is döntő, ugyanis az afrikai hosszútávfutók látszólag törékenyek, kicsi az izomtömegük, sokkal könnyebben elfáradnak, sérülékenyebbek, ráadásul az edzésmunkájuk is teljesen más, mint ami az ultrázáshoz kell. A 2:20 órát teljesítő maratonistát már Lőrincz Olivér is nemegyszer utasította maga mögé a nagyon hosszú, több mint egy napig tartó ultraversenyen, mint ahogyan a saját távján őt is simán legyőzi a közepes maratoni futó. A sebesség tehát nem minden, ha nem átmenthető a versenytáv jelentős növekedésével.

 

Azért az édesapjának abban igaza volt, hogy az alpesi sízés nem nagy perspektíva Magyarországon. Ellenben a foci…
– Apám vevő volt a dilimre, illetve egy mozgékony gyereket érdemes volt lefárasztani, hogy otthon már nyugton legyen. Emlékszem, hogy hó még nem, de valami kis dér már volt a domboldalon, és ő máris kivitt, hogy csúszkáljak. A versenyidényben persze kiütközött, hogy mit tudtak sebességben, technikában azok a srácok, akik már ősszel is az osztrák havon készülhettek, és mit produkáltam én, a barcikai dérlesikló. Szóval, nem volt mit tenni, futottam és bringáztam.

Maradjunk még a labdarúgásnál: évtizedek óta azért sírunk, hogy a nemzetközi mezőnyhöz képest milyen gyenge a játékosaink alap- állóképessége. A világ leghosszabb, majd' három hónapos téli felkészülése a miénk, ám itt van ön, Európa legjobb ultrafutóedzője: nem tudna csodát tenni erőnlétügyben?
– Nem. Edzéselméleti szempontból az atlétikát a labdarúgással nem lehet összehasonlítani. Szűk három hónap amúgy sem lenne elég sok mindenre – legfeljebb némi továbbképzésre –, évek kellenek ahhoz, hogy egyetlen versenyző mind jobb erőnléti szintre léphessen. Azt persze én is látom, hogy a hátterében egyre izmosabb a magyar foci, ráadásul felbukkantak a kluboknál az edzés- és versenyelemzéshez nélkülözhetetlen laktát- és pulzusmérő eszközök, amelyeket amúgy már én is húsz éve használok, azt viszont nem tudom – mert egyáltalán nem mozgok a labdarúgásunk közelében –, hogy valójában milyen mélységű az az elméleti, szakmai tudás, amely segítene az állóképesség javításában.

Lőrincz Olivér (Fotó: Földi Imre)

 

De lehetne javítani? Vagy azoknak az edzőknek van igazuk, akik azt mondják, ha nincsenek meg az utánpótláskorban megszerezhető alapok, akkor ők tehetetlenek?
– Lehetne javítani. Az ösztönös tudástól, a taktikától, labdakezeléstől, lövéstől, védéstől függetlenül a mai foci állóképességi sport is, márpedig az állóképességet hozzáértő módon igenis lehet fejleszteni. Sajnos szó szerint elfutott mellettünk a világ. Lemaradás-, illetve eredménytelenségügyben persze mindig a legnépszerűbb focit szidják – amin nem is kell csodálkozni, mert a teljesítés messze nincs arányban a fizetséggel –, ugyanakkor az atlétika kapcsán ugyanígy felvetődhet a kérdés: vajon miért nincs jó tízezres vagy maratoni futónk? Sarkos válaszom van: azért, mert az edzők többsége lefékezett a hatvanas éveknél. Engem még mindig sokan kiröhögnek a pulzusméréses módszeremért, pedig ez a legmodernebb terület, és világszerte elterjedt. Persze az alkalmazásához utána kell olvasni, rengeteget kell tanulni és tapasztalni. Itthon még mindig jobban hisznek az ösztönös megközelítésben, mint a tudományosban. Sajnos ma már nem elég csak annyit tudni, hogy miért volt klasszis, világcsúcsokat elérő közép- és hosszútávfutó Iharos Sándor és Rózsavölgyi István, vagy mi volt az edzői módszertana az őket felkészítő mesternek, Iglói Mihálynak. E nagy zsenik nevével fémjelzett, sikeres időszakot már jó hatvan éve maga mögött hagyta a magyar atlétika – éppúgy, mint a futballunk Puskás Ferencék dicsőségeit.

HOSSZÚ ÉS NEHÉZ ÚT
Lőrincz Olivér tehetséges és eredményes mountain bike-os volt, majd a versenyzői pályafutását követően edzőként, szövetségi kapitányként, nemzetközi versenybíróként, végül a sportági antidoppingcsoport tagjaként tevékenykedett a hegyikerékpározásban. Még a kapitányi időszakban az egyik tanítványa, Buruczki Szilárd esélyt kapott arra, hogy részt vegyen a 2004-es athéni olimpián, azonban a szinte a nyári játékok kezdete előtt váratlanul beiktatott válogatóverseny szertefoszlatta az álmot – a csalódás, az edzői szélmalomharc miatt Lőrincz Olivér végül elszakadt a bringásoktól, viszont szenvedélyes terepfutó lett. A világ egyik legkeményebb, magashegyi környezetben zajló, 167 kilométer hosszú Ultra Trail Mont Blanc-versenyek állandó résztvevője, és a többezres mezőnyben tíz éve a legjobb száz között ér célba (ennek a viadalnak a magyar ásza, a terepfutás magyar apostola Németh Csaba, aki 2006-ban második lett).
Lőrincz Olivér másfél évvel ezelőtt, 2016 júliusában Medgyesi Gergely és Zenyik Róbert társaságában tagja volt annak az ultraterepfutó-váltónak, amely első ízben hét nap alatt végigtempózta az Országos Kéktúra 1100 kilométerét Hollóházától Írott-kőig. A váltások során egy-egy futó negyven kilométert teljesített, majd pihent, így a három terepultrás fejenként majdnem négyszáz kilométert tett meg, hét nap alatt ötven órát futott, és leküzdött harmincegyezer méter szintkülönbséget. Tehát ő olyan atlétaedző, aki a saját bőrén is tapasztalja, mi történik az edzések, versenyek alatt azokkal, akiket ő készít fel. 

 

Helyben is vagyunk, bár jókora kerülővel jutottunk el a szakmai munkásságát védjegyessé tévő modern, pulzusalapú edzésmódszerig: mi a titka?
– Most még nem árulnám el. Nagyon nagy titok nincs egyébként. Próbálom naprakészen tartani a tudást, amelyet alkalmazok – ez a legfontosabb. A kilencvenes évek elején a Testnevelési Főiskolán a sísport világában ismert Kovács Tamás tanár úr beszerzett néhány, akkor még kuriózumnak számító pulzusmérős órát, és tudta, hogy hegyikerékpárosként engem érdekel mindaz, ami az edzésmunka kontra pulzusszám témakörével kapcsolatos. Feladatnak adta, hogy az órás mérések segítségével írjak dolgozatot arról, a pulzuszónák tekintetében mi a különbség a terepfutók és -bringások teljesítménye között. Kinyílt számomra egy új világ, mert az órák és az akkor még gyerekcipős szoftverek segítségével feketén-fehéren kiderült, hogy bizonyos pulzustartományokban dolgozva eljuthatunk a jobb és a még jobb teljesítményig. Mára a technika olyan fejletté vált, hogy a sportolás közben észrevétlenül viselhető, műholdakkal is kommunikáló pulzusmérő eszközök adataiból akár a számítógép előtt ülve is tökéletesen megrajzolható a versenyző erőállapota. Tehát ha valaki ért az edzéselmélethez, jártas az élettan, az elemzés tudományában, a kapott adatokból képes felépíteni a valóban hatékony, hosszú távú edzésmunkát, a versenyzői eredményesek lehetnek.

Spartathlon-győztesek és az ultratávú futás királynői: a Magyar Becsület Renddel is kitüntetett Lubics Szilvia (balra), valamint a 24 órás futás világbajnoka, az amerikai színekben versenyző Nagy Katalin – a csodálatos sportolók között pedig még 2014-ben a legjobb, egyben legbüszkébb edző, Lőrincz Olivér (Fotó: Lőrincz Olivér gyűjteménye)

 

Az viszont nem titok, hogy nem tinikorú, hanem – bocsánat az illetlenségért – harminc év feletti nőket vezetett el a pulzusadatokra épülő edzéseivel a hatalmas távú versenyek nagy győzelméig. Szinte felfoghatatlan, hogy a fogorvos és háromgyerekes anya, a futást a szintén gyereknevelés mellett elkezdő orvosasszisztens, az agrármérnök hölgy a pulzusadatok által felépített szisztematikus edzések által vált országos hőssé, európai vagy amerikai klasszissá. De miért csak a női versenyzői ilyen sikeresek?
– Visszakanyarodnék még az edzői kihíváshoz, illetve ahhoz, miért bánt, ha nem látom az ultrafutás tiszteletét. A marázi, lubicsi, Nagy Katalin-i pályaív pontosan azt bizonyítja, mi mindenre képes ez a hatalmas tömegeket megmozgató szakág, és miért luxus parlagon heverni hagyni a meglévő szakmai tudást. Olimpikonokat nevelni természetesen a legmagasztosabb edzői feladat, ráadásul több rostán kiválasztott, genetikailag kivételes adottságú, fiatal versenyzőkkel lehet dolgozni, mi több, megvan a financiális háttér is – ellentétben a tömegfutással, amelynek résztvevői önköltséges alapon készülnek, vásárolnak felszerelést és versenyeznek –, vagyis profi vonalon a megfelelő szakmai hozzáértéssel talán nem annyira bonyolult gyors futóvá tenni a sportolót. Ugyanakkor a napi nyolc órában dolgozó, háztartást vezető családanyák – bocsánat, hogy ezt mondom – csupán „darab-darab" futók, mint az utcai versenyeken még milliónyian, s bár az akaratuk, a mentalitásuk átlagon felüli, viszont edzői szempontból a fizikai teljesítésük kibontakoztatása rendkívüli kihívás. Az a nagy szerencse, hogy az állóképesség fejleszthető a legtovább. Sokszor emlegetem az olasz Marco Olmót, aki építőipari munkásként harminc esztendősen kezdett futni, majd ötvennyolc és ötvenkilenc évesen megnyerte Európa legkeményebb terepultraversenyét, az Ultra Trail Mont Blanc-t. Öregedett, de fejlődött az állóképessége. Arra nincs szakmai magyarázatom, miért a női versenyzőim értek el visszhangos sikereket, talán az jelenthet némi pluszt, hogy ők jobban hallgatnak rám, kevésbé önfejűek, nekik az edzésterv szentírás. Amúgy Rudolf Tamás is klasszis ultratávfutó, ám neki az extra hosszú távokon jelentkező gyomorproblémái gondot jelentenek, de idővel ezt is megoldjuk.

Edző és tanítvány közös futása: a csapatban vb-negyedik Rudolf Tamás (balra) fantasztikus teljesítményekre képes (Fotó: Lőrincz Olivér gyűjteménye)

 

– A futás egyre népszerűbb, az emberek így próbálnak kitörni a hétköznapi őrületből, és ahogy egyre nagyobb tömegek vannak a nagyvárosi maratonikon, egyre többen indulnak ultratávokon – meddig maradhat ez a különleges sportág családias?
– Sajnos kicsit már üzleties… Például a kedvencem, az említett UTMB sokezres mezőnyében is akad harminc olyan versenyző, aki már főállásban futó. Az ultraversenyeken is fiatalodik a mezőny – bár életkor kell ahhoz, hogy valaki eljusson a monotóniatűrés egész magas fokáig –, nő a kihívás, csökkennek a részidők, de a célban szerencsére még mindig nem pénzes csekket, hanem babérkoszorút, bronzplasztikát, övcsatot, kis kupát adnak át. Bár így maradna örökké! A több mint kétszáz kilométer lefutása, a célba érés őszintesége, a versenyzés tisztasága az, ami minden versenyzőt naggyá tesz. Az ultrafutást ráadásul csak szívből lehet csinálni.


A jelenkor klasszisa, az immár háromszoros Ultrabalaton-győztes, Spartathlon-második, 2017 legjobb ultrafutója, Maráz Zsuzsanna (Fotó: Lőrincz Olivér gyűjteménye)
MÉRD A PULZUST ÉS FUSS!
Néhány sorban legfeljebb nagy vonalakban lehet szemléltetni azt a szakmai munkát, amellyel Lőrincz Olivér sikerrel dolgozik az aszfalton, illetve terepen versenyző ultratávú futókkal. Az edző figyelembe veszi a sportoló versenyeredményeit, a teljesítménydiagnosztikai felmérésen kapott adatokat, s az edzéstervezés során kiemelt figyelmet fordít a különböző pulzuszónákra, ugyanis ezek adják az alapját az immár híres, sőt védjegyes felkészítő munkájának. A hobbifutás hatalmas tömeget mozgat meg, és nincs olyan kocogó, aki ne akarna jobb és jobb eredményt produkálni, így manapság egyre többen igyekeznek a legmodernebb útmutatás mellett fejlődni. Lőrincz Olivér néhány hónapja szakmai vezetője az egyik futófelkészítéssel foglalkozó szakportálnak, míg a választott tanítványaival az internetes elemzőszoftverek, edzésnaplózó felületeken dolgozik együtt és kommunikál. A futók által viselt órák, pulzusmérők, wattmérők minden részadatot az online felületre továbbítanak, s a különböző statisztikák, görbék adják a szakembernek a legpontosabb képet az edzésről, a minőségéről, a további feladatok mértékét pedig ezek alapján lehet meghatározni. Sokan Budapesttől, sőt Magyarországtól távol dolgoznak így együtt a szakemberrel, tehát nem túlzás azt írni, hogy a speciálisan az állóképességi sportolóknak létrehozott online felületek szó szerint kinyitották a világot edző és versenyző kapcsolatában, áthidalnak több ezer kilométeres távolságot is. Hogy ez a különleges módszer eredményes, arról a Lőrincz Olivérrel már több mint egy évtizede együtt dolgozó magyar ultratávfutók ismétlődő sikerei adják ki a leghitelesebb bizonyítványt.

A Nemzeti Sport digitális formában - az e-újságért kattintson ide!

2018.01.26 18:33:43

Atlétika VINCZE ANDRÁS

„Engem még mindig sokan kiröhögnek a pulzusméréses módszeremért, pedig ez a legmodernebb terület, és világszerte elterjedt.”

2018.01.17 16:34:26

Atlétika nemzetisport.hu

Öt ország, hat viadal, tizenegy pontszerző versenyszám, 20 000 dolláros fődíj.

2018.01.14 14:04:38

Atlétika VINCZE SZABOLCS

A fedett pályás Eb-2. és Eb-3. magasugró egyszer még a Gazzetta címoldalára is felkerült.

2018.01.13 09:43:52

Atlétika VINCZE SZABOLCS

„A sok versenyzés tavaly már bejött – a bevált recepten pedig ne változtass!”

2018.01.09 10:03:59

Atlétika nemzetisport.hu

Fedett pályás vb • Európa-bajnokság • Gyulai Memorial és egyéb hazai versenyek • Gyémánt Liga • Maratonik.