GALAMBOS DÁNIEL (Képes Sport) 2020.06.06 13:38 Frissítve: 2020.06.06 14:16

Drogbától Okocháig – a Premier League legjobb afrikai játékosai

Ki volt a Premier League történetének legjobb afrikai játékosa? És hogyan festene egy tízes lista? A Képes Sport most összeállította a maga ízlése szerint.

A 11 évvel ezelőtti Chelsea afrikai magja (balról): Didier Drogba, John-Obi Mikel és Michael Essien (Fotó: AFP)

 

1. Didier Drogba

Pimasz nyugalommal gurította be a Chelsea Bajnokok Ligája-győzelmét érő tizenegyest 2012-ben, persze már ahhoz is az elefántcsontparti center zsenialitása szükségeltetett, hogy egyáltalán a hosszabbítást kicsikarja a londoni csapat. Két perccel a rendes játékidő letelte előtt fantasztikus fejes góllal egyenlített, a müncheni finálé amúgy is minden elemében megmutatta Drogba nagyságát: erő, elegancia, határtalan önbizalom, győztes mentalitás.

„Győztes típus, az marad élete végéig” – mondta róla a rivális Arsenal trénere, Arsene Wenger. A lábbal és fejjel egyaránt világklasszis csatár valóban az volt, még ha gyakori színészkedései a Stamford Bridge-től távol nem is váltottak ki osztatlan elismerést.

Tizenkét nagy címet nyert a Chelsea-vel, a négy PL-arany mellé spájzolta be a BL-trófeát, élete legnagyobb győzelmét mégsem a futballpályán aratta: 2005 októberében a polgárháborútól sújtott Elefántcsontpart szudáni győzelmével – és mert Kamerun odahaza, a ráadásban elrontott büntető miatt csak döntetlenre végzett Egyiptommal – történetében először kivívta a vb-szereplés jogát. Az öltözőben ünneplő játékosok közül Drogba ragadta magához a feléjük nyújtott mikrofont, majd könyörgőre fogta: „Nők és férfiak, ma bebizonyítottuk, hogy az elefántcsontpartiak képesek együtt küzdeni a közös célért. Térdre ereszkedve könyörgünk, tegyétek le a fegyvert, és tartsunk választást.”

A klipet, ahogy a hős futballisták térdre borulnak, miközben Drogba szavai hallatszanak, Elefántcsontparton a televíziók a végtelenségig játszották, és láss csodát világ, észak és dél szemben álló felei leülve a tárgyalóasztalhoz képesek voltak tűzszünetet kötni.

2. Yaya Touré

A „ne ítélj elsőre” intelem futballberkekben Yaya Touré kapcsán feltétlenül érvényes, végtére is a Manchester City korábbi, Barcelonából szerződtetett ásza mozgása alapján tűnhetett lomhának, körülményesnek, kevésbé képzettnek, amint labdához ért, minden inszinuáció elillant.

Nyolc idényen keresztül igazolta az Etihad Stadionban, hogy minden idők egyik legkiválóbb középpályása, játékintelligenciája, technikai tudása, rúgótechnikája, fizikai ereje is csak szuperlatívuszokban fejezhető ki. Miközben pedig képes volt egy személyben uralni a pálya közepét, a kapura is rendkívül veszélyesen futballozott. Akadt szezonja, amelyikben 24 góllal tűnt ki, 79 manchesteri gólját félszáz gólpasszal egészítette ki.

„Olyan nekem, mintha a fiam volna” – mondta róla Roberto Mancini, igaz, akkor épp meg akarta őt szerezni az Internek.

3. Sadio Mané

Két elefántcsontparti után jöjjön két liverpooli szupersztár, ami azt illeti, egyik nagyobb, mint a másik. Sadio Mané megszökött hazulról kamaszkorában, csak hogy álmát beteljesítve futballistává váljon, magányt, sérülést, mindenfajta kételyt leküzdve hódította meg aztán a világot klubjával egyetemben. Néhány héten belül pedig 30 év után a Liverpool első bajnoki serlegét foghatja a kezébe – feltéve, hogy újraindul végre a Premier League –, a hőn áhított aranyéremhez 26 fellépésén 14 góllal és kilenc gólpasszal járult hozzá eddig.

Nem mindig kapta meg azt az elismerést, ami kijárt volna neki, kiegyensúlyozott klasszisteljesítményével azonban végleg elhallgattatta a fanyalgókat, olyannyira, hogy a Real Madrid kiszemeltje immár.

4. Mohamed Szalah

Az egyiptominak sem volt egyenes az útja a világhírnévig, azt az oda-vissza nyolc-kilenc órás buszozást, amit Mohamed Szalah nap mint nap megtett azért, hogy első számú szenvedélyének hódolhasson, nem sokan bírták volna ki. De ő nem adta fel, akkor sem, amikor a Chelsea-ben létszámfelettinek bizonyult. Liverpoolba már sztárként érkezett, aztán világsztár státuszba emelkedett azt követően, hogy mindjárt az első szezonjában 32 bajnoki gólt termelt.

„A naggyá válásnak lehetünk a szemtanúi” – mondta róla akkor a legendás liverpooli kapitány, Steven Gerrard, és hogy nem egy kifutott szezon volt a 2017–2018-as, a második idénybeli 22 PL-gólja igazolta. Ötméteres kairói graffiti, legalább akkora New York-i falfestmény, Time-címlap, élethű mása a londoni Madame Tussauds panoptikumban és megannyi szurkolói nóta hirdette már nagyságát.

5. Michael Essien

Tizenöt éve nézek meccseket, ekkora gólt én még nem láttam” – írta az Akik maradtak című alkotásával a Magyar Filmdíjon taroló rendező, Tóth Barnabás egy barátjának 2009 májusának elején, tudva, a szerencsés jó barát a valóban szenzációs kapásgólt a Stamford Bridge-en élvezheti. Ballal, a gyengébbiknek gondolt lábával bombázta be a labdát a ghánai a levegőből a barcelonai Víctor Valdés kapujába, boldogságát Andrés Iniesta a ráadásban döntötte romba. 12 hónap leforgása alatt a második BL-döntőjét játszhatta volna Michael Essien, a sors 2012-ben kárpótolta, igaz, a kékek első BL-diadalát a kispadról figyelte. A 30. életévében járt már akkor, futballtudása persze mit sem kopott.

A Real Madridot edző José Mourinho kölcsön is vette „gyermekét”, a mesterre tanítványa meg csak „apuciként” utalt. Tökéletes fizikum, remek rúgótechnika, nagyszerű szerelőkészség, játékintelligencia – a csúcsformában futballozó Essien ma is beférne bármely topcsapatba, 37 évesen viszont az azeri Sabail jut már csak neki.

6. Rijad Mahrez

Sokan ma is minden idők legnagyobb sportcsodájaként emlegetik a Leicester 2016-os angol bajnoki címét, a hihetetlen sikerből alaposan kivette a részét Rijad Mahrez. Az algériai szélső 17 gólja mellett tíz gólpasszt is jegyzett, amit alighanem manchesteriként is megismételt volna már, ha az Etihadban nem kellene azzal az iszonyatos konkurenciával megküzdenie.

Kiszámíthatatlan higanymozgás, bámulatos cselek és príma rúgótechnika jellemzi, nagyságát pedig tökéletesen igazolja, hogy a leicesteri bajnoki címet követő gyengébb szezon után ismét tíz feletti gól- és gólpassz-számot produkált.

7. Pierre-Emerick Aubameyang

Az, hogy az Arsenal nem silányult angol középcsapattá, elsősorban a zseniális gaboninak köszönhető, aki 75 bajnokiján 49 gólt termelt az ágyúsoknál, tíz másik találatot pedig előkészített. És mert kis túlzással a vállán cipeli a fővárosiakat, bő két szezonnal is a top 10-be kívánkozik.

Észak-London egyik büszkesége aligha tudja megtartani legjobbját, ám mert jövőre lejár briliáns csatára szerződése, pénzt már csak ezen a nyáron láthat belőle. Az Arsenal nem töri persze azon magát, hogy eladja, Aubameyang menne, de nagyon, egy olyan klubba, amelyik segítene neki vitrinjét trófeákkal megtölteni.

8. Emmanuel Adebayor

Az egykori ágyús kedvencet azok után, hogy 2009-ben a feltörekvő Manchester Citybe igazolt, mindjárt meg is utálták, hát még miután gólt szerezve korábbi klubja ellen az egész pályán végigrohant, csak hogy a vendég Arsenal-tábor előtt ünnepelhessen…

„Szép” gesztus, azt sem lehetett persze kellemesebb elviselni az ágyúsok híveinek, amikor a Tottenhamben kötött ki. A togói csatár 42 gólt a Spurs mezében is berámolt, a PL-ben összesen 97-et, egyetlen afrikai játékos talált csak be ennél többször az angol élvonalban. Listánk első helyezettje, naná.

9. Nwankwo Kanu

Kanu megállt 54-nél, az sem kevés persze. Az Ajaxszal BL-t, az Interrel UEFA-kupát nyert, még ha az olaszoknál nem is volt kezdő, de hát a brazil Ronaldóval és a chilei félisten Iván Zamoranóval kellett megküzdenie a helyéért. Szívproblémái után csapott le rá az Arsenal, a nigériai klasszis pedig öt és fél szezonon át igyekezett bizonyítani, nem csak a ketyegő, a virgácsok is a régiek. Több-kevesebb sikerrel, bár a két angol bajnoki cím dicséretes, úgy is, hogy inkább Henry, Bergkamp és Pires szállította akkor a gólokat.

A 30 ágyús gólhoz portsmouthiként tett hozzá 17-et, a maradékot a WBA játékosaként hintette el.

10. Jay-Jay Okocha

Kevesen tudták úgy bűvölni a labdát és annyira megbabonázni az ellenfeleket, mint Jay-Jay Okocha. A Boltonban négy szezont lehúzó nigériai középpályás abban a Wanderersben varázsolt, amelyet a zenitet azért már elhagyó klasszisok – Ivan Campo vagy Youri Djorkaeff – alkottak, és amelyet Sam Allardyce tett felsőházi csapattá. Olyannyira, hogy Okochával az UEFA-kupában a legjobb 32 közé jutott a Bolton, a Marseille azonban 2–1 összesítéssel kiejtette. Közönségkedvenc státuszából ettől még mit sem vesztett.

 

A megjelent cikk a Képes Sportban is olvasható! További Képes Sport-os cikkekért kattintson a digitalstand.hu/kepessport oldalra!

2020.07.11 15:12:11

Angol labdarúgás B. Á.

Jürgen Klopp együttese nem bírt az Anfielden a Burnleyvel, amely a hajrában a győztes gólt is megszerezhette volna.

2020.07.09 17:24:13

Angol labdarúgás GALAMBOS DÁNIEL (Képes Sport)

A Premier League bajnokainak óriási akaraterő kellett ahhoz, hogy kitörjenek a nyomorból.

2020.07.09 20:45:50

Angol labdarúgás BACSKAI JÁNOS

... nem ezek miatt marad emlékezetes a Villa elleni bajnoki, hanem a Fernandes által kiharcolt 11-esről.

2020.07.08 13:23:48

Angol labdarúgás KOCSMÁR-TÓTH ISTVÁN

Egyetlen újságírót érdekelt csak, amikor a Leicester bemutatta egymillió fontos emberét és kezdetét vette az angolok egyik kedvenc „tündérmeséje”.

2020.07.08 20:44:33

Angol labdarúgás R. Gy.

A Brighton az elején megszeppent, aztán remekül küzdött, de a vereséget nem kerülhette el.