Dani Ceballos: Szinte nincs különbség a Real és az Arsenal között

B. A.B. A.
Vágólapra másolva!
2019.09.13. 10:33
null
Dani Ceballos az első perctől kezdve otthon érzi magát az Arsenalnál (Fotó: Javier García/BPI/Shutterstock)
Gyakorlatilag rögtön közönségkedvenccé vált az Arsenalnál, első hazai bajnokiján pazarul mutatkozott be a drukkereknek, akik máris egy ismerős rigmussal kedveskedtek neki. Dani Ceballos nem tudja, hogy egy éve múlva hol futballozik majd, az viszont nyugodtan kijelenthető, hogy gyorsan a szívébe zárta az észak-londoni egyesületet. A spanyol középpályás a beilleszkedéséről, az anfieldi „sokkról”, az angliai időjárásról és még sok más dologról beszélt.

Az Arsenal szurkolói tisztában voltak azzal, hogy Ceballos személyében egy pengés, kreatív, váratlan húzások sokaságát a tárházában tudó játékossal gazdagodtak, azt azonban talán kevesen gondolták, hogy bemutatkozása az Emiratesben ilyen emlékezetesre sikeredik: két gólpassza mellett neki volt a legtöbb labdaérintése, passza, csele, ráadásul ezek mellett több feledhetetlen megmozdulással ment a Burnley játékosainak idegeire. Az egyik ilyen alkalmával felcsendült a lelátón a már jól ismert rigmus, ám ezúttal nem Santi Cazorla, hanem egy stílusban hozzá nagyon közel álló spanyol nevétől volt hangos a stadion: „Oh, Dani Ceballos”.

CEBALLOS A BURNLEY ELLEN

„Elképesztően hálás vagyok. Az volt az első napom, mégis olyan volt, mintha már tíz éve Angliában futballoznék – kezdte az »ünnepelt«. – Imádom Londont, a Premier League-et és az Arsenalt. Leírhatatlan boldogságot érzek, hogy ehhez a nagyszerű klubhoz kerültem. Ha a Real Madrid és az Arsenal nagyságát, erejét nézzük, szinte nincs is különbség közöttük. A szurkolók szenvedélyesek, imádják a játékosokat. Sokkal egyszerűbb így beilleszkedni, mert úgy érzed, mintha mindig is a klub része lettél volna. Szeretem azt, ahogyan bánnak velem, óriási bizalom árad mindenkiből.”

Nem volt ez így a Real Madridnál, Zinédine Zidane első regnálása alkalmával a lehetséges összjátékidő mindössze 16 százalékát töltötte a pályán, majd amikor a francia visszatért, tizenegy meccsen csupán egyszer volt a kezdőcsapat tagja – nem volt kérdés, hogy ez így nem mehet tovább.

„Realistának kell lenni. Az a két jó meccs, ami volt nekem eddig az Arsenalnál, a Real Madridnál két év alatt nem jött össze. Igaz, hogy nem játszottam sokat, de amikor a pályán voltam, akkor sem mutattam meg, hogy mit tudok. Biztosan van köze ennek az önbizalomhoz, de fontos, hogy legyen önkritikád.”

A Burnley elleni sikert követően liverpooli kirándulás várt Unai Emery csapatára, s bár a vendégek előtt több ígéretes lehetőég is adódott az első félidőben, a „vörösök” győzelméhez gyakorlatilag egy percig sem férhetett kétség. A Liverpool lehengerlő letámadása, intenzív játéka Ceballosra is mély benyomást gyakorolt, a spanyol elmondása szerint emlékezetes leckét kapott az Anfielden.

„Sohasem láttam ehhez foghatót. Nem láttam még csapatot jobban játszani, az az elképesztő nyomás, ahogyan a szurkolók hajszolták őket… Nem hagynak levegőhöz jutni, sok időt kell töltened a védekezéssel, és amikor végre kezdhetnél valamit a labdával, ismét ott lihegnek a nyakadon. Olyan, mint egy olajozott gépezet.”

De vajon képes lehet Emery is létrehozni valami hasonlót az Arsenalnál?

„Jelenleg nem hasonlíthatjuk össze a kettőt. Hasonló szempontok szerint dolgozunk, de Jürgen Klopp 2015-ben érkezett, Unai csupán az előző idény előtt. A csapat egyetlen ponttal maradt le a Bajnokok Ligájáról, és az Európa-liga-győzelemhez is csak egy lépést kellett volna még megtennie. Az érkezésének pozitív hatásai megmutatkoznak majd, az Arsenal néhány éven belül ott lesz a világ tíz legjobb együttese között, versenyképesen minden fronton.”

„Erős és kompakt csapatunk van, a támadósor három tagja közül pedig bárki elhozhatja az áttörést. Pierre-Emerick Aubameyang stílusa hasonlít a madridi Cristiano Ronaldóéhoz, mindketten a gólszerzésért élnek. Nicolas Pépé igazi vezéregyéniség, az én szememben mégis Alexandre Lacazette a legjobb, tökéletesen érti a játékot, és ha százszázalékos, rengeteget segíthet nekünk.”

„Emery ismer engem, azt szeretné, ha megmutatnám az igazi énemet a pályán, hogy lássa rajtam a fejlődés iránti vágyat. Szenvedélyes vagyok, ha labdarúgásról van szó. Tudok játszani a tízes és a nyolcas pozícióban is, felelősséget érzek a játékszervezés terén: nehéz helyzetekben is elkérem a labdát, nem rejtőzöm el. Ez jellemzi az igazán jó játékosokat, ott vannak, amikor a csapatnak szüksége van rájuk. Próbálok örömmel játszani, mert az hozza ki belőlem a legjobbat, ha élvezem, amit csinálok. A szurkolók az idény második felében láthatnak majd a legjobb formámban.”

„Emery bízik bennem, ő hívott ide azzal a felütéssel, hogy kiemelt szerepet szán nekem. Kellemesen csalódtam a munkájában, sokkal könnyebb úgy teljesítened, ha érzed a bizalmat. Szeretném meghálálni. Nekünk, futballistáknak is vannak érzéseink, csakúgy, mint bárki másnak. Akadnak mélypontok, ezért borzasztóan erősnek kell lenned fejben. Mindössze négy hete vagyok itt, így nem tudok még igazán véleményt alkotni, de azok alapján, amit eddig láttam, a minőség és a játék fizikai oldalának fényében a Premier League a legversenyképesebb bajnokság. Rengeteget megkövetel, s ehhez alkalmazkodni kell.”

Az immár hétszeres válogatott középpályás – aki nemrégiben megszerezte az első gólját a nemzeti együttesben – az angliai élet mellett sem ment el szó nélkül.

„Három hónapon belül társalgási szinten beszélem majd a nyelvet. Az itteni életstílus passzol hozzám, az étellel és az időjárással sincs gondom – tette hozzá Ceballos, aki nevetve fogadta azt a megjegyzést, hogy utóbbira térjenek vissza februárban. – Figyelmeztettek, hogy hideg lesz, de szeretem az itteni futballt és életet, nem láttam még ehhez foghatót. Idegenben is legalább ezer szurkoló támogatja a csapatot.”

„Nem érdekel, hogy esik vagy havazik. Várom a karácsonyi időszakot, amikor háromnaponta lépünk pályára, nagyszerű tapasztalat lesz. Nem tudom, mit mondok majd egy év múlva, de most boldog vagyok. Az Arsenalnál hozzám hasonló felfogást vallanak a labdarúgásról, én pedig szeretem a játékstílusunkat. Tisztelnek, és ez fontos, mert a játékosnak éreznie kell, hogy ott szeretnék tudni. Így működik ez, kölcsönösen.”

Fentebb a The Guardian anyagából idéztünk, a teljes cikket elolvashatja ide kattintva!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik