Mourinho csapata hat pontra megközelítette a Manchester Unitedet

A Chelsea szurkolói számára a leginkább örömteli hír a mérkőzés előtt az volt, hogy a Ligakupa-döntőben csúnyán fejbe rúgott csapatkapitány, John Terry visszatért a kékek kezdőcsapatába.

Jose Mourinho ugyanakkor úgy döntött, hogy Andrij Sevcsenko helyett ezúttal a Tottenham elleni FA-kupa-találkozó egyenlítő gólját szerző Salomon Kalou lehet tagja a kezdő 11-nek.

Ami az előzetes esélyeket illeti, a Chelsea ellen 2004. október 16. óta még csak gólt sem szerző Citytől óriási bravúr lett volna a londoniak legyőzése, annál is inkább, mivel a bajnokcsapat a Premiershipben 432 perce nem kapott gólt.

Az eddigi 27 mérkőzésükön mindössze 20-szor eredményes manchesterieknél kezdő volt az a Joey Barton, akit a közelmúltban letartóztattak, majd óvadék ellenében szabadon engedtek, miután állítólag bántalmazott egy taxisofőrt.

Érdekes módon a hazaiak léptek fel támadólag, és kisebb helyzet is adódott fenegyerekük, Barton előtt.

Aztán a 11. percben jött egy valódi helyzet egy mintaszerű Chelsea-támadás végén, de a végrehajtó, Arjen Robben csúnyán felrúgta a labdát a lelátóra.

Érdekes, hogy a Chelsea nem tudta – vagy nem akarta – átvenni a mérkőzés irányítását, de aztán egy szemvillanás alatt megváltozott minden.

Salomon Kalou cselezte be magát balról a 16-osra a 27. percben, majd eltolta a labdát Micah Richards mellett, aki odacsúszott, ám a lassítás tanúsága szerint Kalou feldobta magát. Wiley játékvezető mindenesetre büntetőt ítélt, amelyet Lampard a kapu jobb sarkába helyezett (0-1).

Ez volt a Chelsea 8-as számú játékosának tizedik bajnoki gólja ebben a szezonban.

Wiley egyébként négy perc múlva már nem ette meg olyan könnyen Barton műesését, mint Kalouét (az elefántcsontparti egyébként csak elébe ment a sorsának, Richard keresztezése révén valószínűleg mindenképpen elesett volna), s hiába reklamált a botrányhős, nem lett volna jogos 11-est ítélni.

Ezután többször is feszült pillanatokat élt át a Chelsea, de megúszta a gólt.

A második félidő elején ismét viszont növelhette volna előnyét Mourinho gárdája: egy bal oldali szöglet után Terry fejéről majdnem a kapuba került a labda, ám a nagy kavarodásban végül a svéd válogatott Andreas Isakssoné lett.

Az 57. percben már ő sem tehett volna semmit, ha nincs Micah Richards, ugyanis a Robbentől nagyszerű kiugratást kapó Frank Lampard ziccerben átemelte fölötte a labdát, de a visszafutó fekete bőrű védő fejjel megakadályozta a gólt.

Összességében a Chelsea-n azt lehetett érezni, hogy bármikor képes ritmust váltani, ha kell, de csak annyit ad ki magából, amennyire ezen a meccsen a győzelemhez szükség van.

Ugyanakkor megint a tűzzel játszottak a londoniak, hiszen a City óriási lelkesedéssel támadott, és ha nem is alakított ki helyzeteket, de bármikor találhatott egy gólt.

A 78. percben beállt Shaun Wright-Phillips, aki azzal tette le a névjegyét, hogy az első labdaérintése után a felső kapufát találta el.

A 81. percben Joey Barton egyenlíthetett volna, de remek szóló után 20-21 méterről a jobb kapufa mellé lőtt.

Az eredmény végül már nem változott, így a Chelsea újra hat pontra csökkentette a hátrányát az éllovas Manchester Uniteddel szemben.

Jose Mourinho csapata immáron 522 perce nem kapott gólt, míg a City sorozatban az ötödik mérkőzését veszítette el.