Francesc Fabregas portréja

Francesc Fabregas Soler
nemzetisége:
spanyol
37/1
születési hely:
Vilessoc de Mar
születési dátum:
1987.05.04.
pozíció:
középső középpályás
magassága:
180 cm
súlya:
78 kg
jelenlegi klubja:
Arsenal
korábbi klubjai:
FC Barcelona
sikerei:
Community Shield-győztes (2004), FA-kupa-győztes (2005), BL-döntős (2006), az U-17-es vb ezüstérmese, gólkirálya és legjobb játékosa (2003), U-17-es Európa-bajnoki ezüstérmes (2004), U-21-es vb-ezüstérmes és a torna ezüstlabdása (2003), U-21-es vb-résztvevő (2005), vb-résztvevő (2006, 2008), Eb-győztes (2008), Konföderációs Kupa-résztvevő (2009), az Év csapatának tagja az uefa.com szerint (2006, 2008), az Év legjobb fiatal játékosa Angliában (2006), a Hónap játékosa a Premiershipben (2007.01., 2007.09.), az Arsenal legifjabb debütánsa és góllövője (2005), a válogatott legfiatalabb debütánsa (2005), az Év legjobb fiatal játékosa a Tuttosport választásán (2006), az Év csapatának tagja a Premiershipben (2007, 2008), az Év csapatának tagja a L'Equipe szerint (2007), az Eb álomkeretének tagja (2008)

Cesc Fabregas nem hétköznapi futballsztár, hiszen mások az ő korában még az ificsapatbeli tagságért küzdöttek, ő pedig húzóemberként, góllal és gólpasszokkal segítette BL-döntőbe az Arsenalt, majd kezdőként lépett pályára a 2006-os világbajnokságon.

Fabregas Vilessoc de Marban született, nem túl messze Barcelonától, és már kisiskolás korában leigazolt a katalán óriásklubhoz, ahol egy korosztályban tanulta meg az alapokat – De még milyen jól! – Leo Messivel és Gerard Piquével. Cesc, alias „az új Guardiola” rendszeresen tagja volt a hispán korosztályos válogatottaknak, és ennek, valamint elképesztő tehetségének köszönhette Arsenalba igazolását is: 2003 nyarán az U-17-es vb-n a torna gólkirályaként és legjobb játékosaként segítette ezüsthöz övéit, ott mutatott teljesítménye pedig felkeltette Arsene Wenger érdeklődését is.

A fiatal korából adódó speciális átigazolási szabályzatnak (nem nevelőklubja és a kérők, hanem szülei döntenek új állomáshelye felől) köszönhetően a család Londonba költözött, emígyen Fabregas szeptembertől már Wenger mester kezei alatt tanulta a profizmust. Nem is akármilyen eredményekkel: 16 évesen és 177 naposan mutatkozhatott be a felnőttek között egy Ligakupa-mérkőzésen (klubrekord), 35 nap múlva már gólt is lőtt a sorozatban (tozse klubrekord), majd 2004 nyarán még kétszer eljátszotta ugyanezt, csak már a Premiershipre vonatkozólag.

Pályára lépett a Panathinaikosz elleni BL-csoportmérkőzésen, majd októberben betalált a norvég Rosenborgnak, a változatosság kedvéért mindkettő sihederségi klubrekord. Abban az idényben már ő számított a középpálya tengelyében Gilberto Silva és Patrick Vieira első számú helyettesének, majd amikor a két világbajnok közül a francia távozott, végleg bekerült a kezdőbe is. „Fab 4 eredményesen versengett Mathieu Flaminivel Wenger kegyeiért, s bár egyetlen vb-selejtezőn sem léphetett pályára, remek tavaszi formája miatt ott lehetett a németországi tornán” – írtuk róla 2006-ban.

Cesc különösen a Juventus elleni BL-mérkőzésen harcolt hatalmasat, hogy bebizonyítsa, sokkal több egyszerű Vieira-pótléknál, képes azonnal túlnőni elődjén – ő maga lőtte az első gólt, Thierry Henryét pedig előkészítette. A Real Madrid ellen is kiválóan ment neki (itt is kiosztott egy sorsdöntő asszisztot), ezért került be decemberben a bő, 33-as világbajnoki keretbe, majd márciusban Elefántcsontpart ellen a nemzeti csapatban is debütálhatott, kivételesen mindenféle rekord nélkül.

Németországban persze nem bírta ki, hogy – bizonyára dafkéből – valamiféle csúcsot ne döntsön meg: 19 éves és 41 napos volt, amikor pályára lépett a világbajnokságon. Ilyen poétikusan ifjú korban még egyetlen honfitársa sem szerepelt Mundialon. A fentiek miatt szerette volna a Real megszerezni, mindhiába. Cesc a világbajnokságot csereként kezdte: az ukránok ellen 14 percet kapott Luis Aragonés kapitánytól, Tunézia ellen már egy félidőt, amelyben egy gólpasszal és kiváló játékkal jeleskedett, ami miatt még Szt. Maradona is megdicsérte őt.

Nyilvánvalóvá vált, hogy vele sokkal többre mennek a Fúriák, mint a kőlábú Marcos Sennával, át is vette helyét a kezdőben, sőt, azon kevés hispán között tartották őt számon, akikre a korai kiesés ellenére sem lehetett panasz. Ősszel sem spórolt erejével, a szezont a Dinamo Zagreb elleni BL-duplával kezdte, majd számolatlanul szórta a gólpasszokat. Wenger gyorsan új, nyolc idényre szóló szerződést köttetett vele (ez az időtartam egyébként Premiership-rekord), év végén bekerült az uefa.com álomcsapatába is, teljesen megérdemelten, a tekintélyes olasz TuttoSport egyenesen benne látta az év legjobb fiatalját.

A bajnokságban a roppant gólerős ifjú katalánt választották meg január legjobbjának, s természetesen alaptagja volt az Eb-selejtezőket vívó válogatottnak, nyolc mérkőzésen szerepelve. Klubjában viszont 2008 tavaszán nem parádézott, mintha elfáradt és kiismerték volna az ellenfelek – vagy egyszerűen csak külön őrzőt kapott, mint az Arsenal kulcsjátékosa, sok esetben csapatkapitánya. A Barcelonát mindez nem zavarta meg, hiszen a bajnokság után azonnal bejelentkeztek a középpályásért. Nyolc selejtezőbeli fellépés után csereként vágott neki a 2008-as kontinenstornának, ahol ha pályára lépett, valósággal szórta a gólpasszokat. Klubjában súlyos sérüléssel kezdte az idényt, majd december végén is kidőlt, három hónapra. Áprilisi visszatérte után lassan formába lendült, amit a Konföderációs Kupán is bizonyíthat.

Cesc játékstílusát látván a világ összes táján könnybe lábad a drukkerek szeme: minden mérkőzést végigrobotol, fantasztikus meglátásai és kiváló labdái néha még saját csapattársait is meglepik, és harcol, harcol, harcol. A Chelsea elleni Ligakupa-döntőn például elveszítette a labdát, de azonnal nekiugrott Makélélének, akitől elpattant a játékszer Ashley Cole-hoz, de a spanyol neki is odacsúszott – két méterről, majd villámgyorsan felugorva még arra is maradt ideje, hogy ügyesen kitámassza az időközben odarohanó Michael Essient, végül a három világklasszis közül szöktette Shola Adebayort…