NHL: 40 év, győzelmi rekord – jön az első Stanley-kupa?

Ha az édesapád egy Stanley-kupa-győztes, Lester Patrick-díjas jégkorongozó, később kiváló edző, majd általános igazgató volt, akkor neked olyan nagyon nehéz dolgod már nem lehet. Legalábbis ezt gondolhatnánk naivan, de azért ez korántsem így működik: ettől még a legkevésbé sem leszel automatikusan a világ legjobb jégkorongbajnokságának, az NHL történetének legsikeresebb menedzsere. Vagy legalábbis a számok tükrében a legsikeresebb...

Merthogy március első hete óta David Poile a legtöbb győztes meccset felmutatni tudó klubvezető az NHL százéves történetében. A jelenleg a tavalyi nagydöntős Nashville Predators igazgatói székében csücsülő kanadai szakember mondjuk éppen 40 éve űzi a „szakmát”, tehát volt ideje gyűjtögetni a sikereket szépen – és ezt igyekezett is megtenni. Poile a Toronto Maple Leafsszel bajnok, és később sportvezetőként is sikeres Bud Poile fia, és maga sem volt amúgy egy rossz jégkorongozó: az egyetemi bajnokságban, az NCAA-ben a bostoni Northeastern Egyetem kapitánya is volt, korában a liga egyik legjobbjának számított, mi több, hogy a Northeasternnél a mai napig ő tartja a
legtöbb mesterhármast elért játékos rekordját, szám szerint 11-gyel. És bár volt három darab AHL-meccse, később mégis menedzserként vált sikeressé.

Alighogy befejezte az egyetemet, máris megkezdte pályafutását a zöld asztal mögött: az Atlanta Flames együttesénél kezdett asszisztensként 1972-ben, de a ranglétrán hármasával szedte a fokokat, és öt évvel később, midőn a klub felvételt nyert az NHL-be, már ő volt a franchise igazgatóhelyettese – elévülhetetlen érdemei voltak a Flames csatlakozásában. Kvalitásai és remek kapcsolatai hamar nagymenővé tették, a nagy terveket szövögető Washington Capitals így 1984-ben elcsábította a fővárosba, és megtette legnagyobb fejesének: nemcsak beültette a klub igazgatói székébe, de egy személyben ő felelt a játékosmozgásokért. Poile itt nem kevesebb mint 15 esztendőt húzott le, ám a hőn áhított Stanley-kupát nem tudta megszerezni, így távozott (apró kiegészítés: ez azóta se jött össze a Capsnek, olyan játékosokkal sem, mint Alekszandr Ovecskin, Nicklas Bäckström, Jevgenyij Kuznyecov, vagy Braden Holtby, akik még nem állhattak Poile rendelkezésére...).

Miután a korábban, különösképpen a Flamesnél szerzett tapasztalatainak köszönhetően nagyon jól tudta, milyen kihívásokat kell leküzdenie egy újoncnak, így 1997-ben megint egy elsőéves csapatnál, a Nashville Predatorsnál vállalt munkát, itt is általános igazgatóként. Ez idestova 21 esztendeje volt, akkor valószínűleg maga Poile sem gondolta volna, hogy 2018-ra fordulván még mindig itt találjuk – pedig így lett. Nashville-ben a húsz éve alatt igazi fanatikus hokivárost épített fel, meg a végére egy nagyon jó csapatot, amely az előző szezonban már egészen a nagydöntőig jutott, és ott csak rutintalansága miatt maradt alul végül hat meccsben a címvédő Pittsburgh Penguinsszel szemben,
Poile-nak azonban a nyáron sikerült egyben tartania a csapat magját, ráadásul idén még a Stanley-kupa-döntő után visszavonult csapatkapitány, Mike Fisher is visszatért a nyugdíjából, és mindez meg is látszik a Preds teljesítményén. A Nashville szenzációs formában játszik, a 31 csapat közül a hétvégén elsőként biztosította be a rájátszásszereplését, miközben Poile a 23. játékhéten begyűjtötte 1320. sikerét menedzserként – ezzel átadta a múltnak az eddigi legsikeresebb klubvezetőnek számító Glen Suther csúcsát (aki mellesleg éppen a New York Rangers elnöke).

Más kérdés, a hőn áhított Stanley-kupa-győzelem még mindig hiányzik a vitrinjéből – de ha van csapat, amellyel végre felérhetne a csúcsok csúcsára, akkor az ez a mostani Nashville...