Itt van Amerika
BORBÉLY LÁSZLÓ
BORBÉLY LÁSZLÓ
2020.04.04 12:27

Miért lehet korszakos a Buccaneers támadósora Tom Bradyvel?

Az amerikai futball rajongói számára furcsa idény következik (már ha nem szól közbe a koronavírus...), hiszen a liga történetének legsikeresebb játékosa, Tom Brady 2000 után először nem a New England Patriots mezében futhat ki egy NFL-mérkőzésre. Ezúttal a Pro Football Focus elemzése segítségével azt próbáljuk felvázolni, hogyan sikerülhet a Tampa Bay Buccaneersszel közös együttműködése. Azok, akik nagyjából képben vannak az irányító eddigi pályafutásával és csak a floridai lehetőségekre kíváncsiak, azok a 3. pontnál kezdjék cikkünket!

Tom Brady 20 év után távozott a Patriotstól (Fotó: AFP)

 

1. EGY KIS BEVEZETÉS – KI IS AZ A TOM BRADY?
2. TB–>TB – EGY 20 ÉVES HÁZASSÁG VÉGE ÉS AZ ÚJ CSAPAT KERESÉSE
3. MIÉRT ÉPPEN A TAMPA BAY? ELIT ELKAPÓK, MINŐSÉGI TIGHT ENDEK, JÓL TELJESÍTŐ FAL
4. A SEGÉDEDZŐ, AKI KORSZAKOS TÁMADOSOROKKAL HÁROMSZOR IS BAJNOK LETT – TOM MOORE

5. MENTALITÁS A PRODUKCIÓ ELŐTT – BÍZZ AZ ÖSZTÖNEIDBEN, TANULJ A HIBÁIDBÓL!
6. ARIANS RENDSZERÉNEK FEJLŐDÉSE – BIG BENT MANNING ÉS BRADY SZINTJÉRE EMELTE
7. ÚTNAK INDÍTOTTA LUCKOT, FELTÁMASZTOTTA A TETSZHALOTT PALMERT
8. MINDENT VAGY SEMMIT – 2019

9. A KECSKE ÉVE – 2020

1. EGY KIS BEVEZETÉS – KI IS AZ A TOM BRADY?

Tom Bradyről valószínűleg már az is hallhatott, aki eddig csak egy darab NFL-mérkőzést nézett meg az elmúlt szűk két évtizedben.

A lassan 43 éves (augusztus 3-án tölti majd be) klasszis érdemeit napestig lehetne sorolni, a 2000-ben csupán a 199. helyen kiválasztott játékos a liga történetében az egyetlen hatszoros bajnok, ő tartja az alapszakaszbeli győzelmek rekordját kezdő irányítóként (219 diadalra 64 vereség jut, őt Peyton Manning – 186–79 –, és Brett Favre – 186–112 – követi), ahogy a rájátszásban is mindenkinél többször ízlelhette meg a siker ízét (30–11, a második helyezett Joe Montanának 16 győzelme van –16–7...).

 
2000-ben a kutyának sem kellett, mára ő az NFL történetének legeredményesebbje – Tom Brady-portré

Kezdővé válása óta egyszer fordult elő, hogy a csapat lemaradt a rájátszásról (2002-ben, amikor hármas körbeverés volt 9–7-tel a csoporton belül, és még az utolsó helyezett is 8–8-cal zárt), azóta a Patriots csak 2008-ban nem jutott playoffba – amikor Brady az első meccsen megsérült. A legutóbbi idényben szakadt meg a liga történetének messze leghosszabb szériája, ezt megelőzően ugyanis sorozatban nyolcszor jutottak a Hazafiak a konferenciadöntőbe. Lábjegyzet: azt a 2002-es idényt a Tampa Bay nyerte meg végül, a Buccaneers pedig azóta sem győzött rájátszásbeli mérkőzésen, mondjuk játszani is csak kettőt tudott.

Visszatérve az egyéni elismerésekre, a finálék során négyszer, az alapszakaszban háromszor választották meg a legértékesebb játékosnak, 14-szer került be a Pro Bowl-keretbe (ezzel Tony Gonzalezzel, Peyton Manninggel, Bruce Matthewszal és Merlin Olsennel rekorder), ő volt a 2000-es évek álomcsapatának irányítója, ahogyan minden releváns médiumnál (nfl.com, si.com, The Athletic, etc.) a 2010-es éveké is. Természetesen az NFL első száz évének álomcsapatába is bekerült.

Sorolhatnánk még, hogy a Super Bowlokban övé egy meccsen és összességében is a legtöbb passzolt yard, a legtöbb összesített TD-passz, hogy az alapszakaszban a második legtöbb TD-vel és passzolt yarddal áll, hogy a rájátszást tekintve minden kategóriában első lenne, de nagyjából azért remélhetőleg sikerült elhelyezni a ligát kevésbé követők számára is, hogy milyen formátumú klasszisról van szó – bővebben például a Seattle elleni, negyedik bajnoki címet jelentő siker után írt portrénkban olvashat, aki még jobban szeretne elmélyülni a pályafutásában. 

Hat bajnoki cím után véget ért a Brady-korszak New Englandben (Fotó: AFP)


2. TB–>TB – EGY 20 ÉVES HÁZASSÁG VÉGE ÉS AZ ÚJ CSAPAT KERESÉSE

Az viszonylag mindenkinek villámgyorsan megvolt, milyen érdekes, hogy TB12 a hasonló rövidítésű Tampa Bayhez szerződik, de a döntés így is meglepően hatott. Visszanézve az eseményeket benne volt a levegőben, hogy a New England Patriots és irányítójának útjai elválnak egymástól idén.

Brady már nagyon régóta hangoztatja, hogy ő a 40-es évei derekáig tervez játszani az NFL-ben, és míg ez öt esztendővel ezelőtt kedves kis délibábnak tűnt, most már igencsak jó esély kínálkozik rá. A Patriotsnál viszont Bill Belichickék egy évvel ezelőtt már csupán egy idényre akartak tervezni vele, míg az irányító hosszabb távra tekintett előre.

Antonio Brownnak csak egy meccs jutott
New Englandben (Fotó: Getty Images)

Az sem segíthette a felek további együttműködését, hogy Rob Gronkowski idő előtti visszavonulásával az irányító számára az elmúlt években kulcsfontosságú tight end posztra nem szerzett a csapat egy, az NFL-átlagot legalább alulról súroló képességű játékost, de ezen az elkapósor javításával lehetett azért bőven javítani, és hát azt láttuk Gronkowski 2010-es draftolásáig, hogy elboldogul ezzel a felállással is. Ráadásul egész jó kilátások voltak, hiszen Julian Edelman a Super Bowl legértékesebb játékosaként zárta az előző évadot, mellette visszatérhetett az eltiltása után Josh Gordon, érkezett a szabadügynökpiacról Demaryius Thomas, a draftról az első körben N'Keal Harry (igaz, ő sérülés miatt kapásból ki is esett nyolc meccsre), valamint draftolatlan szabadügynökként Jakobi Meyers, aki szenzációs előszezonjával beverekedte magát a keretbe, és akkor ott volt még Philipp Dorsett is. A gárda a sérülések ellenére is darabokra szedte a Steelerst, majd érkezett még a Raidersnél a teljes elmebaj jeleit produkáló Antonio Brown, aki csak elérte, hogy Bradyvel játszhasson egy alakulatban.

Egy meccs erejéig... Ugyanis előkerült egy korábbi ügye, mely szerint állítólag megerőszakolt egy nőt, egy héttel később pedig már csapat nélkül volt a korábbi pittsburghi. Brown szerződtetésével párhuzamosan elenyésző ellenértékért távolították el Demaryius Thomast, így egy hét alatt két fontos elkapó is kiesett az együttesből, aztán jött Josh Gordon sérülése, majd kivágása, egy 2. körös draftcetli kidobása Mohamed Sanuért, miközben Harry messze nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket, vagyis a nem sokkal korábban még ligaelit osztag hirtelen kifejezetten pocsék képet festett, hiszen elég volt Edelmant duplázni, és nagyjából elfogytak a további opciók. A csapat 8–0-s kezdés után 12–4-gyel csak a harmadik helyen zárt az AFC-ben, ezzel pedig 10(!) év után először már a wild card körben be kellett csatlakoznia, hogy ott aztán az év végének meglepetéscsapata, a Tennessee Titans idegenben felülmúlja.

Brady 4057 yarddal (2010-ben volt ennél rosszabb átlaga – 3900 yard jött végül össze –, de akkor 36 TD-re 4 interception jutott), 24 passzolt TD-vel végzett (ilyen kevés legutóbb 2006-ban volt), és bár csak nyolc interception rontotta a mérlegét, a 88-as irányítómutató az elmúlt évek legrosszabbja volt.

 
 Derek Jeter korábbi kastélyába költöznek Bradyék
Brady új klubjában is 12-es mezben játszik
Ezt az egyetlen dolgot szabta aláírása feltételéül
Brady aláírt, hivatalosan is véget ért a Pats-korszak
Brady érkezésére megugrott a bérletesek száma

Ahogy távoztak sorra a nagy nevek (Jamie Collins, Kyle Van Noy), lehetett arra következtetni, hogy a csapat Brady szerződésére próbálhat gyűjteni, és noha Devin McCourty hosszabbított, a Joe Thuneyra helyezett franchise tag is arra utalt eleinte, hogy egy cserével próbál jobb ellenértéket kapni kiváló belső támadófalemberéért az érdemi erősítést nem eszközlő klub.

Egyre hangosabbak lettek a távozásával kapcsolatos pletykák, március 17-én pedig bejelentette, hogy bár szívében örökké Hazafi marad, távozik az őt 2000-ben kiválasztó franchise-tól.

Ekkor még több opció is benne volt a levegőben, szóltak a hírek például a Tennessee Titansről, amely Ryan Tannehill hosszabbításával zárta ki ezt a lehetőséget. Ott volt gyerekkori kedvenc csapata, a San Francisco 49ers, amely a belsős információk szerint Brady első számú választása lett volna, de a kaliforniai gárda épp korábbi cseréje, Jimmy Garoppolo mellett tette le a voksát. A Las Vegasba költöző Raiders lehetősége is kiesett, így érdemben a Los Angeles Chargers és a Tampa Bay Buccaneers maradt kérőként. Mindkettő mellett és ellen is szóltak érvek bőven (a Chargersnél a védelem például lényegesen pofásabban festett, szemben a főbb statisztikai mutatókban a liga utolsó ötjében található Kalózokéval), mindkettő hajlandó volt megadni a Brady által kérteket, ezt követően pedig a kaliforniai születésű játékos a floridai együttest választotta.



3. MIÉRT ÉPPEN A TAMPA BAY? ELIT ELKAPÓK, MINŐSÉGI TIGHT ENDEK, JÓL TELJESÍTŐ FAL

Bár arról is szóltak a hírek, hogy azért futott zátonyra az egyeztetés a Patriotscal, mert Brady beleszólást akart volna a játékoskeret kialakításába (ez valahol az előző évben tapasztalt félremenedzselt keret miatt érthető is lenne, ugyanakkor ilyenbe Bill Belichick biztosan nem menne bele), a hírek szerint a játékosnak egyetlen kérése volt: a keret összes tagjának telefonszáma.

Mike Evans kis túlzással levédekezhetetlen (Fotó: AFP)
Ami a Tampa Bay melletti érvként elsőre kiugrik a képernyőről: a célpontok minősége. Elég csak rögvest az első két elkapóra gondolni, hiszen Mike Evans idén még csupán a 27. életévét tölti be, de már hat esztendeje ligaelit teljesítményt nyújt, minden idényében 1000 yard fölé jutott. Az óriási méretű (196 centi, 105 kiló) elkapó tavaly a sérülések ellenére is összeszorgoskodott 13 meccsen 1157 yardot.


Mellette ott van a liga egyik legjobb belső (slot) elkapója, Chris Godwin, aki harmadik évére alaposan kinőtte magát: 14 meccsen 1333 yardig jutott, átlagban csak az év támadójának megválasztott Michael Thomas tudta őt felülmúlni.

Szintén fontos megjegyezni, hogy két remek képességű tight end is tudja segíteni, hiszen O. J. Howard nem véletlenül volt 1. körös kiválasztott, és Cameron Brate is képes hozzátenni a magáét – Brady érkezésével pedig könnyedén szintet léphet legalább az egyikük.

A támadófal sem szerepelt annyira rosszul, mint azt Jameis Winston pocsék mutatói (30 interception, 47 sack) alapján feltételezhetnénk, a PFF értékelései szerint passzblokkolásban top 10-es volt az egység, de a futások segítésében is jó a 13. helyre a 32 csapatból – összességében pedig a 7. legjobb egységnek választották meg (a center Ryan Jensen és a guard Ali Marpet játékát kiemelve), megelőzve többek között a 10. helyre befutó Patriots szekcióját. Ebben a rendszerben Winston 5109 yarddal minden idők 8. legjobb teljesítményét hozta, míg a 33 TD-passz a második legjobb mutató volt 2019-ben.

Ám a Pro Football Focus nem a New England-inél lényegesen jobb elkapó- vagy tight end-szekciót, vagy a radar alatt szépen csendben kifejezetten korrektül megbúvó támadófalat emeli ki, hanem két edzőt, akikkel korszakos támadósor jöhet létre Tampa Bayben!

Tom Moore és Peyton Manning az Indianapolis Coltsban (Fotó: Getty Images)


4. A SEGÉDEDZŐ, AKI KORSZAKOS TÁMADÓSOROKKAL HÁROMSZOR IS BAJNOK LETT – TOM MOORE

A Manchester Unitedet is birtokló Malcolm Glazer klubtulajdonos csapata 2019-ben a két évvel korábban visszavonult Bruce Arianst nevezte ki a gárda vezetőedzőjévé (róla majd később), aki korábbi segítőjét, Tom Moore-t is meggyőzte a folytatásról.

A ligát mélyebben nem követők számára nem feltétlenül ismerős név, hiszen sohasem volt egyik NFL-együttes vezetőedzője sem, szerepe viszont megkérdőjelezhetetlen néhány korszakos támadósornál.

Az NFL történetében két csapat akad mindössze, melynek volt 4000 yardos irányítója, 1500 yardos futója és 1500 yardos elkapója egyazon idényben. Az 1995-ös Detroit Lions és az 1999-es Indianapolis Colts. Közös pontjuk, hogy mindkettőt Tom Moore támadókoordinátor munkássága mellett hozták össze!

Előbbit ráadásul Scott Mitchell irányításával produkálta a Detroit, ő a 11 éves karrierje során csupán ekkor tudta átlépni a 3500 yardot, de a 2000 is csak 1996-ban (2917) és 1997-ben (3484) jött neki össze, nem mondható tehát a bajnokság kiemelkedő figurájának... Persze erre nem is volt szükség, hiszen a Hírességek Csarnokába beválasztott Barry Sandersre épült a rendszer, Herman Moore 1686 elkapott yarddal zárt, de Brett Perriman is hozzátett még 1488-at.

Utóbbit már a jóval ismertebb Peyton Manninggel közösen hozták össze, a szintén „halhatatlan” irányító az 1998-as újoncidényében még többször találta meg az ellenfél valamely játékosát (28 interception), mint ahány TD-passzt adott (26), ezt követően viszont a történelem egyik legjobb passzmestereként funkcionált a visszavonulásáig. 1999-ben 4135 yarddal zárt (26 TD-passzára már csak 15 interception jutott), mellette Edgerrin James a talajon 1553 yardot (és 13 TD-t) tett a közösbe, a levegőben pedig a Marvin Harrison 1663-ig (és 12 TD-ig) jutott. Mindhárom klasszis bejutott a Hírességek Csarnokába.



Az NFL-ben töltött több mint 40 éve alatt Moore kulcsszereplője volt az úgynevezett 11 personnel elterjedésében – ezekben az elnevezésekben az első szám a futók, a második a tight endek mennyiségét jelöli, ezekből látható, hogy az öt, elkapásra jogosult játékosból (az öt támadófalember és az irányító adja ki a kezdő 11-et) mennyi az elkapó (WR). Ennél a példánál maradva a 11 personnel azt jelöli, hogy egy futó és egy tight end áll fel, így három elkapó egészíti ki a sort. A példát folytatva a 21 personnelben két futó és egy tight end van, a 12-ben éppen fordítva, etc.

„Ezt a támadósort arra tervezték, hogy minden egyes évben 5000 összyard felett termeljen. Minden évben számítunk egy 4000 yardos irányítóra, egy 1000 yardos futóra és két 1000 yardos elkapóra” – idézi Moore-t a PFF cikke. 

A LEGJOBB PASSZJÁTÉKOK EPA ALAPJÁN
1. Patriots 2007 0.410
2. Broncos 2013 0.365
3. Packers 2011 0.364
4. Chiefs 2018 0.340
5. Colts 2006 0.329
6. Packers 2014 0.319
7. Saints 2011 0.309
8. Chargers 2009 0.295
9. Falcons 2016 0.283
10. Ravens 2019 0.280
11. Patriots 2011 0.267
12. Cowboys 2014 0.265
13. Vikings 2009 0.254
14. Chargers 2013 0.249
15. Seahawks 2015 0.246
16. Patriots 2010 0.244
17. Colts 2009 0.243
18. Cardinals 2015 0.239
19. Bengals 2015 0.237
  Patriots 2016 0.237
A PFF statisztikái – félkövérrel Tom Moore csapatai

Az 1995-ös Lions (6113 yard) és az 1999-es Colts (5726) is bőven túlszárnyalta ezeket a várakozásokat. Moore három Super Bowlt nyert segédedzőként, a Steelersszel az 1978-as és 1979-es idényben, a Coltscal pedig 2006-os kiírásban.

Az 1978-as Steelers a passzkísérletenkénti yardok átlagában (7.9) és a TD-százalékban (7.6%) is vezette a ligát, miközben csak a 13. legtöbb passzkísérlettel dolgozott, és 4996 yardig jutott el. Egy évvel később a pittsburghi csapat top 5-ben zárt a passzkísérletenkénti yardátlagban (7.9, 2.), a pontos átadásonkénti átlagban (14.4, 5.) és a TD-százalékban (5.5%, 3.), a hetedik legtöbb passzkísérlet (472) mellett pedig 6258 yardig jutott az offenzíva!

A PFF-éra első évében Moore rendszerében a Colts 6070 yardot termelt, a gárda passzjátékra vonatkozó osztályzata 93.3-as volt, amivel uralta a ligát. Peyton Manning volt az egyetlen, aki az irányítók közül 86.5-es PFF-passzértékelés felett zárt (ő mondjuk jócskán, hiszen 92.1-et kapott), nyomás alatt a 2., anélkül a negyedik legjobb mutató volt az övé, és még a távoli passzoknál is bekerült az első hatba. Az övé volt a legtöbb úgynevezett big-time throw, amelyet az oldal úgy jellemez, hogy olyan passz, amely térben és időben kitűnően helyezett, és amely általában nagy távolságba vagy az elkapási tartományt figyelembe véve szűk helyre érkezik. Ebből neki 41 volt ebben az idényben, a TD-passzok (31) és az első kísérletet eredményező passzok (246) mennyiségében is első lett ebben az évben.

Ami még kiemelten fontos statisztika egy csapat esetében, az úgynevezett EPA-mutató. Az expected points figyelembe veszi a kísérletek és a megteendő yardok számát is (alapvetően négyből kell megoldani 10 yardot, hogy haladni lehessen tovább) a szimpla haladás mellett (egy 3. és 10-re megtett nyolcyardos játék a saját térfélen – rúgó- és pontszerzési távon kívül – például lényegesen kevesebbet ér, mint egy 3 yardos játék 3. és 2-re, amivel tovább tud haladni a gárda). Számításába beleszámítanak még a labdavesztések is. Az egyik játékról a másikra haladva a két várható érték differenciája az EPA, ami nagyon pontosan megmutatja, hogy az egyes játékok milyen hatással vannak egy esetleges pontszámbeli változásra. Az ESPN a leírásában példákkal is illusztrálja a helyzetet, egy 60 yardos passzjáték, amely az ellenfél egyyardosáig juttatja a csapatot 3. és 10-nél 5.7 EPA-értékű (hétpontos maximummal számol egy játékot), mivel a következő játéknál közvetlenül a célterület elől jöhet a csapat.

A passzonkénti EPA-átlagban a 2007-es Patriots a PFF-éra legjobb együttese, itt minden passzjáték 0.410 hozzáadott pontot jelent. A 2006-os Colts is uralta abban az évben a ligát, a 0.329 EPA/passzjáték a történelem ötödik legjobbja. Hovatovább, Tom Moore 2009-es Coltsa a 17. legjobb, a 2015-ös Cardinalsa pedig a 18. legjobb ezen a területen, és 13 idényéből öt is benne van a legjobb 35-ben.

Peyton Manning 1999-ben (Fotó: AFP)



5. MENTALITÁS A PRODUKCIÓ ELŐTT – BÍZZ AZ ÖSZTÖNEIDBEN, TANULJ A HIBÁIDBÓL!

Az Arians, Moore kettős a Coltsnál dolgozott először együtt (1998 és 2000 között előbbi az irányítók edzője volt, utóbbi a támadókoordinátor), majd 2013 és 2017 között az Arizona Cardinalsnál töltötték be a vezetőedző, valamint a segédedzői, majd támadó tanácsadói posztot, így immár a harmadik gárdánál dolgoznak együtt.

A duó a frissen draftolt Manninget nem az óvatosságra tanította, hanem arra biztatta a Tennessee Egyetemről érkező klasszist, hogy bízzon az ösztöneiben, tanuljon a hibáiból és hogy könyörtelen maradjon, miközben az ellenfél védelmét támadja. S miközben, mint fentebb említettük, Manning újoncrekordot állított fel az interceptionök számában (28), a TD-k (26) és a passzolt yardok számában (3739) is új csúcstartó lett. A kettős olyan szisztémát dolgozott ki a fiatal irányítóval, amely segítette őt, hogy a játék kiindulásánál az ellenfél védelmének felállását figyelembe véve áthívhassa a játékokat, ha megfelelőbb lehetőséget lát a támadásra. Ebben az idényben még 3–13-mal zárt a Colts, de ezt követően csak 2001-ben maradt le Manning a csapataival (a Colts után a Broncoshoz került) a rájátszásról. Csupán ebben a két idényben lépte át a 20 interceptionös határt (1998-ban 28, 2001-en 23 volt).

Ahogy Manning tapasztaltabbá vált, az interception-mutatója 4.9 százalékról 2.7-re csökkent, a Broncosnál töltött négy éve alatt pedig 2.4-re. Moore és Arians segítségével az egykor a ligát interceptionökben vezető játékosból korszakos klasszis vált, megtanították, hogy bízzon az ösztöneiben, kockáztasson, ám ne legyen felelőtlen, az eredmények pedig önmagukért beszéltek.

Ben Roethlisberger elitirányítóvá vált (Fotó: AFP)



6. ARIANS RENDSZERÉNEK FEJLŐDÉSE – BIG BENT MANNING ÉS BRADY SZINTJÉRE EMELTE

Manning első három évének gondozása után Arians a következő három idényt a Browns támadókoordinátoraként töltötte. A clevelandiek 1999 óta egyetlen playoffmeccset játszottak, 2003 januárjában Kelly Holcomb (aki az alapszakaszban egy szezonban sem lépte át az 1800 yardot sem...) 429 yardot és 3 TD-t passzolt, kísérletenként 9.9 yardot haladt a csapat, és az eladott labdája ellenére 107.6-os irányítómutatóval zárt a Steelers ellen. Manning korábbi cseréje pontos passzonként 16.5 yardot hozott együttesének, az pedig 33 pontig jutott – jól élt Arians „kockázat nélkül nincs siker” filozófiájával.

2004-ben Pittsburghbe került, ahol eleinte az elkapók edzője volt, majd 2007-től öt éven át a gárda támadókoordinátoraként ténykedett. A 2004-es draftról megszerzett Ben Roethlisberger épp 2007-ben kapott először meghívást a Pro Bowlra, a 2007 és 2011 közötti időszakban pedig Tom Brady és Peyton Manning szintjéhez hasonló számokat tudott felmutatni.



A Steelers támadósora az öt idényből négyszer is átlépte az 5000 yardos határt,
két szezonban is akadt két, legalább 1000 yardos elkapó a csapatban, valamint négyszer is volt 1000 yardos futó. Az öt év során Big Ben ideális alany volt Arians kockáztató támadóstílusába, magas átlagot hozott a célba vett játékosok átlagos távolságában, a kísérletenkénti yardátlagban, a nagy játékok mutatójában kifejezetten jól szerepelt, ugyanakkor viszonylag középszerű volt a labdaeladásokkal veszélyeztető játékokban.

Arianst Arizonában is megválasztották az év edzőjének (Fotó: AFP)



7. ÚTNAK INDÍTOTTA LUCKOT, FELTÁMASZTOTTA A TETSZHALOTT PALMERT

Miután Pittsburghből távozott, Arians támadókoordinátorként visszatért a Coltshoz, ahol épp a 2012-es draft 1/1-esét, Andrew Luckot pallérozhatta – a 2–14-es idény után a csapat rögvest 11–5-re javult (soha egy 1/1-es irányító nem kezdett ilyen jól), és bejutott a rájátszásba. Arians idény közben előlépett ideiglenes vezetőedzővé, miután Chuck Paganónál leukémiát diagnosztizáltak, s irányításával 9–3-at hozott össze az együttes, ezzel pedig őt az év edzőjének választották meg, majd lecsapott rá az Arizona Cardinals.

Carson Palmer újjászületett Arizonában (Fotó: AFP)

A megelőző idényben 15.6 pontos átlaggal utolsó előtti helyen végző támadósorba megszerezte a már mindenhol leírt Carson Palmert, aki rögvest egyéni csúcsot jelentő 4274 yarddal (és 22 interceptionnel...) 10–6-os mérlegre vezette a csapatot, aztán egy évvel később már a playoff is összejött 11–5-tel, de Palmer kidőlése után a rájátszásban lebőgött a támadósor. Arians azért újra megkapta az Év edzője díjat, mivel kezdő irányítója csupán hat meccsen tudott játszani – súlyos sérüléséig 8–1-gyel álltak. A 2015-ös szezonban 13–3-as mutatóval második kiemeltként konferenciadöntőig jutott a gárda (Palmer 4671 yardot és 35 TD-t passzolt, 104.6-os irányítómutatóval, és az MVP-cím esélyesei között volt a neve!), ám ezt már visszaesés követte (egy 7–8–1-es és egy 8–8-as évad képében).

Palmernek jelentősen javult gyakorlatilag minden főbb mutatója új csapatában, igaz, az is látszik, hogy az Arians által biztosított nagy szabadság itt is növelte a kockázatos passzok arányát. Míg a legtöbb edzőt ez zavarja, ő inkább bátorította játékosait ezzel együtt is, próbálva megérteni irányítója döntéshozatali folyamatát, hogy lehetőséget kapjon arra, hogy meghatározzák, miért volt hajlandó felvállalni a kockázatot.



8. MINDENT VAGY SEMMIT – 2019

Az Arians, Moore páros a 2017-es idény végén egyszerre távozott, de a visszavonulás csak egy évig tartott a főedzőnél, 2019-ben a Buccaneers csábítására felhagyott szakkommentátori állásával és Jameis Winstonnal nekivágott az új kiírásnak.

Jameis Winston játékában túl sok volt a hiba (Fotó: AFP)

A 2015-ös játékosbörze 1/1-esénél is láthattuk az ariansos jegyeket: jócskán felülmúlta korábbi yardmennyiségét (előtte 4090 volt az egyéni csúcsa), valamint TD-rekordját is (28 volt előtte), de a túlságosan szabadjára engedett Winston 30 interceptionnel sokkolta a szurkolókat (ebből ráadásul még 7 TD-t is szerzett az ellenfél védelme!), a csapat pedig 7–9-cel végzett.

Érdekesség, hogy Winston ugyanúgy 40 labdaeladást veszélyeztető játékkal zárta az évet, ahogyan Luck 2012-ben és Palmer 2013-ban – ez a mennyiség a PFF-éra rekordja, és mindegyik Arians rendszerének első esztendejében jött...

A Buccaneersnél az első idényben 6366 támadóyard jött össze, Godwin (1333) és Evans (1157) is átlépte az 1000-es határt, Ronald Jones és Peyton Barber pedig közösen 1194 yardot futott.



9. A KECSKE ÉVE – 2020

Az amerikaiak szeretik a szójátékokat, így például a minden idők legjobbja kifejezést (greatest of all time) GOAT-nak rövidíteni, ami történetesen kecskét jelent. A felsorolt korábbi irányítókhoz képest Brady olyan rendszerben teljesített eddig, amely a rövid passzokra és az abból nyert nagy játékokra alapozott (nem mintha a „lövöldözés” teljesen ismeretlen lenne számára, lásd később), viszont hozzájuk képest különösen kevés labdaeladás áll a neve mellett. Viszonyításképpen: nála 14 interception a negatív csúcs, 2010 óta hétszer is egy számjegyű eladott labda volt a neve mellett, 2016-ban 28/2-es új rekordarányt állított fel, de a 2010-es 36/4-es mutatója is történelmi viszonylatokban mérve kiváló.

Érdekes lesz látni, hogy nála is ennyire megugrik-e majd a kockázatos játékok száma, noha esetében a jelentős növekedés is NFL-átlag alatti labdaeladást jelentene, miközben a pozitív végletnél bőven benne lehet egy újabb 5000 yard feletti (egyéni csúcs: 5235 – 2011-ből) teljesítmény, igaz, az 50 TD-passzos saját rekordjától azért alighanem bőven elmarad majd – a legutóbbi két idényben összesen jutott 53-ig, és a 2007-es remeklésen túl a 40-et sem érte el egyszer sem.

Moore segített PM denveri beilleszkedésében (Fotó: AFP)

A PFF kiemeli, hogy amikor Peyton Manning 2012-ben aláírt Denverben, akkor Tom Moore volt az, aki felvette a kapcsolatot John Fox főedzővel, és javasolta a stábjának, hogy teljes mértékben segítsék Manninget azzal, hogy olyan rendszert futtatnak, amiben a lehető legjobban kijönnek az erősségei, és hogy az irányító képben van azzal, mi szükséges a győzelemhez, ezért támogassák őt az egyedi felkészülésében.

S ha Moore képes volt arra, hogy a Broncos stábjának tanácsokat adjon arra, miként szabják a támadósort Manningre, akkor bizonyára azt is megérti, hogy ahhoz, hogy Bradyvel ütőképes legyen a támadósor, az szükséges, hogy a volt Patriots-irányító erősségeihez alakítsák a rendszert.

A 43. születésnapja felé rendületlenül közelítő klasszissal kapcsolatban már korábban is felvetődött, hogy képes lehet-e olyan szőnyegbombázásra, mint a fentebb említett úriemberek, hiszen az előző idényben csupán 8 yard volt célpontjai átlagos távolsága a kiindulási ponthoz képest, ami egyrészt a 21. helyre volt csak jó, másrészt jócskán elmarad Winston 10.9-es átlagától, és míg utóbbi passzainak 15.8 százaléka tett meg legalább 20 yardot a levegőben, addig Bradynél ez a szám csupán 10.1%, amivel mindössze a 27. helyen állt.

Kiemelik ugyanakkor, hogy ez leginkább a második pontunkban már említett célpontok hiányában keresendő, hiszen amíg Josh Gordon és Antonio Brown személyében két igazi mélységi veszedelem is volt, addig kifejezetten jól teljesített ezen a területen, a 152.1-es irányítómutató a legalább 20 yardos passzok esetén a liga legjobb mutatójának számított az első három hét során.

Arról nem is beszélve, hogy amikor legutóbb ilyen minőségi elkapója volt (Godwin 90.7-es PFF-értéke kifejezetten kiemelendő, de Evans 85.7-es mutatója is parádés), akkor 93.7-es PFF-passzmutatót hozott össze, ami azóta is az egyik legjobb QB-teljesítmény. A Randy Moss és Wes Welker fémjelezte 2007-es évadban a tiszta zsebből, nyomás nélkül mutatott 127.3-as irányítómutatója a liga legjobbját jelentette, ám nyomás alatt is a harmadik legjobb volt (89.1), a mélységi passzoknál pedig 100.6-tal a nyolcadik legjobb.

Karrierje végső szakaszához érve Brady olyan csapatot választott, amely már Winston alatt is bizonyította, hogy képes ligaelit szinten teljesíteni (a 28.6 pont a 3. legjobb mutató volt az NFL-ben) még a rengeteg eladott labda ellenére is. Most pedig rajta a sor, hogy ezt az egységet még egy szinttel feljebb emelje.

Hiába jön már a 21. idénye, és lesz 43 éves augusztusban, az elmúlt két évtizedben sokszor bebizonyosodott, hogy nem feltétlenül célszerű Tom Brady ellen fogadni.

Minden, ami az NFL 2020-as idényével kapcsolatos, egy helyen itt! 


Az elmúlt 20 év megtanította: nem célszerű Tom Brady ellen fogadni (Fotó: AFP)

 

2020.05.22 18:00:49

Amerikai sportok D. Á.

Toplista: 80–71.A The Athletic több mint 120 munkatársa értékelései alapján állította össze listáját, melynek harmadik részéhez érkeztünk.

2020.05.19 18:41:21

Amerikai sportok GYŐRI FERENC

NSOktatás, 2. rész. Az amerikai ligák többségében alkalmazzák a fizetési plafont, de mit is jelent ez a kifejezés?

2020.05.17 09:59:36

Amerikai sportok K. T. I.

Toplista: 90–81.A The Athletic több mint 120 munkatársa értékelései alapján állította össze listáját, melynek második részéhez érkeztünk.

2020.05.12 11:06:05

Amerikai sportok MTI

A 22 éves játékos az 1-es mezszámot választotta, miután az egyetemen használt 13-ast új csapata visszavonultatta.

2020.05.08 11:53:11

Amerikai sportok nemzetisport.hu

A tengerentúli profi amerikaifutball-bajnokság 2020-as rájátszásának menetrendje.