19 pontos hátrányból nyert a Thunder, javított a Sixers

Philadelphia 76ers–New York Knicks 115–106

Triplaesővel nyert a Sixers. Ben Simmons és Joel Embiid nélkül értelemszerűen kicsit mást kellett játszania a Phillynek, de így is akadtak olyan egyéniségek, akik remek teljesítményükkel győzelemre vezették a gárdát. Elsősorban Tobias Harrist kell kiemelnünk, aki 34 ponttal, 7 lepattanóval és 7 gólpasszal, igazi első opcióhoz illő játékkal állt a hazaiak élére, mellette pedig Shake Milton 5/5, míg Al Horford 4/4 triplát bombázott be – ez volt az a kinti dobóforma, ami sokszor hiányzott a társaságnál, most viszont végül 48%-kal tüzeltek kintről. Miltont (19 pont, 4 gólpassz, 2 blokk) egyébként külön is említsük meg, hiszen a hátvéd az utóbbi időben bekerült a kezdőbe, az előző négy meccsen 15 pont felett átlagolt és 60% feletti hatékonysággal vert be mérkőzésenként közel 4 triplát, ráadásul emellett négy gólpasszt is szétoszt esténként, meglehetősen fontos tagja lett a csapatának. Ezúttal egyébként Horford sem csak dobott, hanem valósággal kivirágzott (15 pont, 7 lepattanó, 9 gólpassz), a Sixers pedig hazai pályán továbbra is foghatatlan, most 50%-os mezőnymutatóval és 32 gólpasszal zárt, úgyhogy ezzel a sikerrel utolérte a keleti negyedik Miamit – most viszont még minden bizonnyal Simmons és Embiid nélkül kell helytállnia a Clippers vendégeként.

Szorossá tette a végét a Knicks. Az első félidő teljesen egyértelműen alakult, a Sixers 15 ponttal vezetett a nagyszünetben és volt kereken 20 egység is a távolság a felek között, úgyhogy nem volt kérdés, hogy melyik a jobb csapat, de a New York azért a fordulás után felszívta magát és visszajött látótávolságon belülre. Julius Randle (30 pont, 10 lepattanó, 5 gólpassz) és Elfrid Payton (18 pont, 12 gólpassz) remeklésével elkezdték ledolgozni a hátrányukat, Mo Harkless bevert 5/7 triplát, RJ Barrett is hozzátett 15 pontot és 5 gólpasszt, működött a gépezet, a harmadik negyedet megnyerték hét ponttal, majd a mérkőzés végén öt egységig is felzárkóztak. Itt azonban Harris elsüllyesztett egy hármast, majd a következő támadásból Milton még egyet, úgyhogy hamar visszaverték a Knicks rohamát, több lövésük pedig nem volt a vendégeknek, így sorozatban hatodszor is vereséget szenvedtek.

A 76ers legjobb dobói: Harris 34/9, Milton 19/15, Horford 15/12
A Knicks legjobb dobói: Randle 30/6, Payton 18, Harkless 17/15

Indiana Pacers–Portland Trail Blazers 106–100

Az összeszokás jegyében. Nate McMillan vezetőedző szerint a jelenlegi kezdőötöse nagyjából száz percet játszott eddig együtt a szezonban, úgyhogy a feladatuk az az alapszakaszból hátralévő időben, hogy meglegyen a kémia, a folyamatosság és mindenki tudja a helyét, valamint a szerepét. Ennek jegyében játszották le ezt a mérkőzést is, amelyen otthon azért jó esélyeik voltak és bár itt-ott belecsúsztak hullámvölgyekbe, de végül tulajdonképpen megérdemelten nyertek – a várt kiegyensúlyozottság pedig abszolút megvolt, a kezdőötös minden tagja 14 és 20 pont között dobott, Sabonis és Turner dupla-duplázott, Brogdon volt a vezér, de most Oladipo sem vállalta túl magát. A hat ponttal nyert első negyed után a másodikban ugyan nagyon visszaestek, de a fordulás után megint sikerült felpörögniük, 37 pontot dobtak a harmadik játékrészben, a záró etapban már 14-gyel is vezettek, kézben tartották az eseményeket, amíg a végén még egyszer szét nem csúsztak – a Portland az utolsó fél percre 103–100-ra zárkózott, döntő labdabirtoklás következett. Ennek végén azonban Turner bevágta a meccset eldöntő hármast, a fennmaradó kilenc másodperc már nem számított, úgyhogy az utóbbi öt mérkőzésből a negyediket is behúzta a társaság és csak másfél meccsre van a Heat–Sixers párostól.

Most már kellene Lillard. Legjobb játékosa nélkül azért nem az igazi a Blazers, az utóbbi hat meccséből csak egyet tudott megnyerni, amikor egyszerre hozott extrát CJ McCollum és Carmelo Anthony, de ilyen azóta sem történt, úgyhogy nem tud közeledni a szintén gödörben lévő Memphishez. McCollum (28 pont, 8 gólpassz), Hassan Whiteside (18 pont, 16 lepattanó, 4 blokk) és Gary Trent Jr. (20 pont, 4/8 tripla) most is kitett magáért, de egy fokkal gyengébbnek bizonyultak az Indynél és bár a végén még próbálták menteni a menthetőt, de egy dobással rövidebbek voltak a kelleténél. McCollum szerint ez egy nyerhető meccs volt számukra, hiszen a félidőben még vezettek is, de túl sok futást engedtek a Pacersnek és a végén már későn kezdtek el ők is rohamozni – mindenképpen javulniuk kell, ha playoffba akarnak jutni, de ehhez óriási szükségük lenne Lillard visszatérésére.

A Pacers legjobb dobói: Sabonis 20, Brogdon 17/3, Warren 15/3, Oladipo 15/3
A Trail Blazers legjobb dobói: McCollum 28/9, Trent Jr. 20/12, Whiteside 18

Oklahoma City Thunder–Sacramento Kings 112–108

Végül is már régen láttunk ilyet. A szezon első felében a nagy hátrányból való felállás volt az OKC egyik fő specialitása, volt, hogy egymás után több mérkőzést is komoly lemaradásból fordítva nyert meg, de az utóbbi 15–20 találkozón ezek már nagyrészt elmaradtak, „túl jó” volt ahhoz a gárda, hogy ekkora hátrányokat szedjen össze. Most viszont a Sacramento egész más fordulatszámon pörgött nagyjából két és fél negyeden keresztül, az első félidőt 11 ponttal vitték el a vendégek, a harmadik játékrészben pedig 19-cel is vezettek, amikor Chris Paulék megnyomták azt a bizonyos gombot: hat percig lenullázták (!) ellenfelüket, futottak egy 15–0-t és visszajöttek a meccsbe. Innentől már megvolt a kellő önbizalom és jó helyzetben voltak ahhoz, hogy nyerni tudjanak, a záró etapban egy fokkal a Kings fölé is tudtak nőni egy 14–6-os futással, a végén pedig támadásban kellett kaparniuk ahhoz, hogy hozzák a győzelmet – minden labdabirtoklásból kosarat dobtak, amire szükségük is volt, mert a Sacramento is tartotta a lépést. Az utolsó fél percben azért hibáztak kettőt, így a Kings visszajött 110–108-ra, de 9,5 másodperccel a vége előtt Paul higgadtan bedobta mindkét büntetőjét, ezzel eldöntötte a küzdelmet. A Donovan-legénység így 17-ből 14 győzelemmel már a Utah előtt, a nyugati ötödik helyen tanyázik, most pedig egy komoly feladatra vállalkozik, ugyanis Milwaukee-ban folytatná remek szériáját.

Ez fájdalmas vereség. Remek formában érkezett meg a Sacramento és annak ellenére uralta az első két és fél negyedet, hogy De'Aaron Fox egy izomsérülés miatt nem lépett pályára - remekelt Buddy Hield (4/4 triplával kezdett), 21 pontot szórt Harrison Barnes, jó volt Bjelica (18 pont, 4/6 tripla, 9 lepattanó) és Giles (19 pont, 8 lepattanó), a Fox helyén kezdő Joseph pedig 11 gólpasszt osztott szét. A harmadik negyedben bekövetkező hatperces rövidzárlat azonban az egész addigi munkájukat romba döntötte, ott minden előnyük elveszett, sőt, hátrányba kerültek, majd a záró etapban jött még egy olyan időszakuk, amikor gödörbe kerültek – innentől kényszerpályán voltak és nem tudtak elég jól védekezni ahhoz, hogy még egyszer fordítsanak. Nagyon kellett volna nekik ez a győzelem, mert ha megvan, akkor ott lennének a nyugati kilencedik helyen tobzódó csoportban, így viszont egy lépéssel megint lemaradtak, pedig bőven nyerhető volt számukra ez a találkozó.

A Thunder legjobb dobói: Gallinari 24/12, Gilgeous-Alexander 20/3, Paul 17/3
A Kings legjobb dobói: Barnes 21/3, Giles 19, Bjelica 18/12

Golden State Warriors–Los Angeles Lakers 86–116

James sem hiányzott. LeBron James egy sérülés miatt kihagyta ezt a meccset a Lakersnél és az első félidőben úgy tűnt, hogy hiányzik is a csapatból, mert a nyugati éllovas nem igazán találta a ritmust sem elöl, sem hátul, úgyhogy a nagyszünetben csak két ponttal tudott vezetni. A fordulás után azonban Frank Vogel felrázta övéit és az arany-lilák „pusztítottak”, 40–17-re nyerték meg a harmadik negyedet, úgyhogy finoman szólva is érvényesítették a papírformát - így végül mindenki tudott pihenni, Anthony Davis csak 25 percet játszott, a 30-at pedig senki nem érte el. Túl sok mindent nem lehet elmondani a meccsről, a Los Angeles hozta a kötelezőt, így sorozatban hetedik győzelmét aratta és 5,5 meccsel vezeti Nyugatot, ligaszinten pedig természetesen szintén betonbiztosan második a Bucks mögött.

Green „elszabadult”. Andrew Wiggins egyébként sem játszott a Golden State-nél, illetve Steve Kerr rotációja és kerete természetesen amúgy sem a bőségéről híres, úgyhogy még érzékenyebben érintette a hazaiakat az, hogy Draymond Green egy ámokfutással a második negyedben kiállíttatta magát. Nem tudta eladni a faultokat, aztán elborult az agya, beszólt a játékvezetőknek és a Lakers-játékosoknak is, úgyhogy a sporik elég hamar ki is küldték két technikaival, így még nehezebb helyzetbe hozta csapatát. Eric Paschall 23 pontja, vagy Jordan Poole 16 pontja és 8 gólpassza egy önéletrajzban jól mutat, ezen a meccsen a világon semmi haszna nem volt, de most már tényleg nincs más hátra, mint hogy Steph Curry vasárnap visszatérjen és ezzel hozzon némi izgalmat, változást a csapat szezonjába.

A Warriors legjobb dobói: Paschall 23/3, Poole 16/6, Lee 15/12
A Lakers legjobb dobói: Davis 23/3, Kuzma 18/3, Howard 13