Csodálatos lányok! Régen láttunk ilyen pólóválogatottat

Csodálatosan végződött a belgrádi vízilabda Európa-bajnokság – női csapatunk olyan fejlődési ívet mutatott be első és utolsó találkozója között, hogy mindenkinek leesett az álla. De milyen kvalitások jellemezték a csapatot, amelyet Bíró Attila Európa csúcsára vezetett?
Itt már tudták a lányok, hogy Európa-bajnokok (Fotó: AFP)

 

I. EGYÉNI CÉLOK FÉLRETÉVE

Amit tudtunk az Európa-bajnokság előtt: Keszthelyi Rita az egész női mezőny egyik legjobb játékosa, Bujka Barbara a világ egyik legjobb centere. Ami a belgrádi kontinensviadal után egyértelművé vált: a női válogatott úgy tud aranyérmes lenni, ha a többiek is vállalják a főszerepet.

A szerb fővárosban látszott, hogy a vízben mindenki félretette az egyéni érdekeket – ha egyáltalán voltak. A védekezés hihetetlenül egységes volt, a hollandok elleni nyitó mérkőzés kivételével (amelyen mindenre cirka fél másodperccel később reagáltunk az elvártnál) minden játékosunk épp ott volt, ahol lennie kellett, és akkor, amikor kellett.

Egyetlen világbajnok kerettagunk, Takács Orsolya elnyűhetetlen volt, Szücs Gabriella nagy harcot vívott az ellenfelekkel. Gangl Edina pedig „pusztán” a torna legjobb kapusa lett.

Támadásban pedig, ha úgy alakult, Tóth Ildikó tette hozzá a magáét. A fináléban, mondhatni, centerünk döntött: csapatunk utolsó két gólját ő szerezte. De volt, amikor egyedül Illés Anna maradt higgadt a vízben, s lőtte a győztes gólt: amikor az oroszok mínusz négyről egyenlítettek – lélektanilag nem volt egyszerű pillanat. Kellettek Kisteleki Hanna góljai is, aki elmondta nekünk, hogy a törökök és a portugálok elleni találatai semmit sem érnek, aztán persze vert kettőt az elődöntőben és a döntőben is. És persze a Dórák is mindig hozzátették a szükséges pluszt.

 A TORNA KÜLÖNDÍJASAI
Legjobb játékos: Yasemin Smit (Hollandia)
Legjobb kapus: Gangl Edina
Gólkirálynő: Keszthelyi Rita (23 gól)

II. KLASSZISOK

Annak ellenére, hogy az előbb épp a csapategységet jellemeztük, amikor arra volt szükség, egy ember is a hátán tudta vinni a csapatot. Keszthelyi Rita az oroszok elleni mérkőzésen hat gólt szerzett, döntően az ő érdeme volt akkor a „továbbjutás”. Valószínűleg az egész Eb legjobb egyéni teljesítményét láttuk azon a csoportmeccsen. Merthogy az oroszok elleni az volt, de úgy kezeltük, hogy a győzelemmel könnyed negyeddöntő várhat ránk a franciák ellen.

Keszi azonban félreállt, amikor erre volt szükség, játékát teljes mértékben alárendelte a csapat érdekének. A döntőben például gólt sem szerzett, de nem is kellett ez a sikerhez. Amíg a hollandok kitüntetett figyelmet szenteltek neki, a többiek megnyerték az Európa-bajnokságot. Keszthelyi persze így is gólkirálynő lett – 23-at dobott Belgrádban.

III. ATTILA, WHO?

Talán már mindenki ismeri a klasszikus sztorit, amikor Arsene Wengert kinevezték az Arsenal menedzserének, bizony nem mindenki tudta, hogy kiről van szó. Azóta szállóigévé vált az „Arsene, who?” (Arsene, ki?) kifejezés, amit akkortájt gyakran alkalmaztak a Nagoja Grampustól érkező franciára. Természetesen Bíró Attila neve egyáltalán nem volt ismeretlen a szakmában, csak éppen a közvélemény számára lehetett meglepő, váratlan a kinevezése.

A Ferencváros korábbi bajnok játékosa edzőként az OSC-t és a Fradit is irányította, viszont legutóbbi munkájáig egyáltalán nem volt tapasztalata a női vízilabdáról. Az új-zélandi női válogatott szövetségi kapitányaként azonban az elmúlt három évben belerázódott a „műfajba”.

Európa legjobb válogatottja (Fotó: Móricz-Sabján Simon)

Már kinevezésekor azt mondta, hogy a magyar pólóválogatottat irányítani a „szakma csúcsa”, de igazán az volt a csúcs, ahogy ő a válogatottat irányította. Nem tudtunk úgy játékossal beszélni a győzelem után, hogy ne emelje ki, mennyire jó Birkével együtt dolgozni.

Hogy szakmázzunk egy kicsit: a hollandok elleni első meccsen mutatott zónáról átállítani a csapatot a fináléban döntően szoros emberfogásra, bravúrnak nevezhető. De Bírónak nem csak a szakmai meglátásai voltak kitűnőek, egy hullámhosszon volt játékosaival, olyan dolgokat működtetett, amelyeket elődei nem tudtak ilyen mértékben.

A stáb is nagyon összeállt. A lányok valószínűleg sokat köszönhetnek Csernus Imre pszichológusnak is, aki segített a felkészülésben, és hogy Tóth Lászlóra nemcsak szakmailag, hanem lélektanilag is nagy szüksége volt a lányoknak, az is biztos. Mindenki Tóth Lacija személyiségével valószínűleg a két hét alatt előforduló holtpontokon is átsegítette a játékosokat – és nem mellékesen ő is rengeteget tud a vízilabdáról. S mivel kapusunkat megválasztották a torna legjobbjának, Áts Bertalan kapusedző érdemei is nyilvánvalóak.

IV. FEJLŐDÉSI ÍV

A közhelyek egyike szokott lenni a nagy tornákon, hogy mennyit fejlődött a csapat. Szinte nincs olyan válogatott, amelynek megkérdezett játékosa, edzője, bárkije ne mondaná azt, hogy „mérkőzésről mérkőzésre előreléptünk”, hogy „jó úton vagyunk, haladunk”.

A magyar női válogatott teljesítményéhez azonban nem kell különösebb kommentár, magáért beszél. Bíró Attila csapata valóban tökéletes fejlődési ívet mutatott be a hollandok elleni első és a második, azaz a döntő meccs közötti tizenkét napban. A nyitó találkozón mindössze másfél negyedet játszottunk jól, és akkor még azt is gondolhattuk, hogy a hollandok a harmadik negyedben 11-3-as vezetésnél már könnyelműre vették a figurát, ezért jöttünk fel.

Az oroszok elleni utolsó csoportmeccsen viszont már csak az utolsó öt percre került hullámvölgybe a csapat, az elődöntőben és a döntőben pedig már szinte tökéletes volt a csapatjátékunk. Nem tudom, mikor volt példa arra, hogy két fontos találkozót is egymás után hibátlanul teljesített volna női válogatottunk.

És mi lesz akkor, ha ez a fejlődési ív az olimpiáig is töretlen marad?

Szücs Gabriella védekezésben sem ismer pardont (Fotó: MTI)

V. KIEGYENSÚLYOZOTTSÁG

Már a torna előtt azt hangoztatta szinte mindenki, hogy van hat hasonló erősségű csapat, amelyek közül bármelyik megverheti bármelyiket. A magyar válogatottnak korábban épp az volt az egyik hiányossága, hogy nem tudott egymás utáni két meccsen jól játszani, és az erősnek számító csapatok közül csak egyet, legfeljebb kettőt tudott megverni egy tornán. Most azonban a görögöket, az oroszokat, az elődöntőben az olaszokat és a döntőben a hollandokat is legyőztük.

Utóbbi kettőt egymás utáni napon, úgy, hogy az előzetesen két, a végső győzelemre is esélyesnek tartott válogatott játékosain látszott a kétségbeesés, a tanácstalanság ellenünk.

VI. MIT HOZHAT A JÖVŐ?

Egyrészt olimpiát. Az Eb-cím megszerzésével a kvóta is meglett. A most mutatott játékot, a csapategységet látva pedig legszebb álmaink is valóra válhatnak a riói játékokon. A most kialakult keretben változásra nem nagyon lehet számítani. A csapat átlagéletkora 26.15 év, ideális a rutinos és a fiatal játékosok aránya. Csak az egyelőre – a szerb férficsapathoz hasonlóan – a női mezőnyből kiemelkedő amerikai válogatott ellen kellene még valamit kitalálni.

Bár a magyar válogatottból valaki már fogadott is arra, hogy az Egyesült Államok végül nem kvalifikálja magát az olimpiára...

A MAGYAR VÁLOGATOTT JÁTÉKOSKERETE
Kapusok:
Gangl Edina (UVSE), Kasó Orsolya (Dunaújváros). Mezőnyjátékosok: Antal Dóra, Csabai Dóra, Keszthelyi Rita, Kisteleki Hanna, Szücs Gabriella, Tóth Ildikó (mind UVSE), Garda Krisztina (Dunaújváros), Illés Anna, Takács Orsolya (mind BVSC), Bujka Barbara (Szentes), Czigány Dóra (Eger).

A MAGYAR VÁLOGATOTT SZAKMAI STÁBJA
Szövetségi kapitány
: Bíró Attila, edző: Tóth László; kapusedző: Áts Bertalan; masszőr: Horváth Ákos; orvos: dr. Pavlik Attila; pszichológus: dr. Csernus Imre; erőnléti edző: Ágó Renáta; videoelemző: Buza Balázs

AZ EB VÉGEREDMÉNYE
1. MAGYARORSZÁG
2. Hollandia
3. Olaszország
4. Spanyolország
5. Görögország
6. Oroszország
7. Franciaország
8. Németország
9. Szerbia
10. Portugália
11. Horvátország
12. Törökország

A BELGRÁDI EURÓPA-BAJNOKSÁG ÖSSZES EREDMÉNYE!