ROSKA EMESE BOGLÁRKA 2019.06.12 13:55

Varga Dénes: Nagyon büszke voltam a fiúkra

Varga Dénes, az FTC vízilabdacsapatának vezére biztos volt benne, hogy az az ő napjuk, ám lelombozta a bírók ténykedése, és úgy érzi, a csapat fiataljai remekül vizsgáztak.

Az újpesti nevelésű Varga Dénes a BL-serleggel (Fotó: Tumbász Hédi)

 

– Elrontották az örömét a bírók?
– Sajnálom, hogy ez a téma – kezdte Varga Dénes, a friss Bajnokok Ligája-győztes FTC-Telekom férfi vízilabdacsapatának kapitánya, aki a hannoveri nyolcas döntő legjobb játékosának járó díjat is kiérdemelte.

– Lesz más is.
– Nem baj, szívesen tisztázom, mert a meccs után fontos elmondanom. A siker nem mindig minden… Annyi érzelem „futott át” rajtam, annyira szerettem volna látni a csapattársaim sikerét, a saját sikeremet. Lepergett előttem az egész éves elvégzett munka, és biztos voltam benne, hogy az a mi napunk. És akkor vannak ezek a tényezők, nevezzük őket bíróknak, akik egyszerűen meg tudják fordítani a meccset, vagy úgy megváltoztatni, belenyúlni, hogy az adott napon alapvetően jobbnak bizonyuló csapat majdnem elveszítse a finálét. Nagyon elkeserítő és nehéz feldolgozni.

– Múló érzés, amiről a döntő után nyilatkozott, hogy a két játékvezető majdnem megutáltatta önnel a vízilabdát?
– Nem szeretem, ha erről beszélnek, de attól még objektíven látni kell: ez a vízilabda nagy hátránya, ezért tart ott a többi csapatsportághoz képest, ahol. Kilenc hónapig dolgozunk, hogy eljussunk egy ilyen eseményre, amelyen semmi sem garantálja a döntőbe jutást vagy azt, hogy nyerünk, és akkor majdnem az ő téves ítéleteiken múlik minden… Lelomboz. Ha nem nyerjük meg, nagyon csalódott lettem volna. Ha nem is ugyanaz a helyzet, a riói olimpia után estem össze úgy, ahogyan vereség esetén most estem volna.

– Mi játszódott le önben, amikor kívülről nézte az utolsó tíz percet?
– Tudtam higgadtan szemlélni a csapatot, illetve nagyon büszke voltam a fiúkra, mert olyan játékosok léptek előre, akikre nem feltétlenül számítottunk idény közben. Tetszett, ahogyan Aaron Younger vagy Sztefan Mitrovics húzóember volt, de Vogel Soma is nagyokat védett. A fiatalok átlépték a határaikat, ebből hosszú távon a magyar vízilabda is profitálhat.

– Ritkán halljuk érzelmekről beszélni. Ennyire különleges volt a nyolcas döntő?
– Igen, mert nagyon nehéz idáig eljutni, és kis szerencsénk is volt, hogy nem találkoztunk a Reccóval vagy a Bresciával – ők csúnyán megvertek minket az idényben. Igaz ez a Barcelonetára is, hiszen Barcelonában hat-egy is volt az állás, mégis úgy gondolom, szerencsésebb volt rajta keresztül a döntőbe eljutni, aztán az Olympiakosszal megmérkőzni, mint a Bajnokok Ligája döntőjében „komfort­zónában” lévő Reccóval.

– A télen és a tavasszal is hullámzott a játékuk. Gondolta akkor vagy akár az idény előtt, hogy eljut a végső sikerig a csapat?
– Kiegyensúlyozottabb, jobb teljesítményben bíztam a csoportkörben, hogy abból indulhassunk ki a final eight előtt. Ehhez képest nem lehetett kiindulni a csoportmeccseinkből, mert rémesen alakultak. Az volt a kulcs a sikerhez, hogy magunk mögött tudtuk hagyni a csoportkörös szériát, és eleget fejlődtünk a Jug Dubrovnik elleni negyeddöntőig. A bajnokság utolsó szakaszában jó élmények értek minket, három-nullára legyőztük az OSC-t a bajnoki döntőben, ami lökést adott.

– Többen először szerepeltek a BL végjátékában. A tapasztalt vízilabdázók egyikeként, csapatkapitányként mennyire kellett támaszt adni nekik?
– Elsődleges feladat volt, de úgy érzem, a fiúk jól vizsgáztak. Annyira homogének voltunk, hogy miután Vámos Marcival kipontozódtunk, a srácok megállták a helyüket. Ha nem is feltétlenül a rendes játékidőben, de az ötmétereseknél. Volt, aki elsőre kihagyta, ám a második körben bevágta, és nagyon kellett Vogel Soma magabiztossága is, amivel elbizonytalanította az ellenfelet.

 

– Az ön szempontjából mennyiben más ez a BL-győzelem a két évvel ezelőtt a Szolnokkal elért BL-elsőséghez képest?
– Akkor sérülten játszottam a döntőben, nem tudtam annyit hozzátenni a játékhoz, most viszont sok gólt lőttem, mielőtt a kispadra kényszerültem. Azért ez hozzáad az élményhez, a csapat sikeréhez.

– Az idénybeli produkcióját látva úgy tűnik, harminckét évesen önmagához képest is szintet lépett.
– Évek óta érzem magamban, amit most tudok, és szerintem természetes, hogy látunk magunkban erőt az előrelépésre. Nagyon fontos kiemelni a tavalyi nyarat, amelyet arra tudtam szánni, hogy magammal foglalkozzak. Több mint két hónapig nem mentem vízbe, ami jót tett, feltöltődtem. Aztán persze rengeteget dolgoztam azért, hogy a korszerű fizikai követelményekhez alkalmazkodni tudjak. Érdemes, mert a legszembetűnőbb erényeket az ellenfelek is észlelik, tudni kell mással kirukkolni. Sok összetevős a történet, és az is kérdés, mit tesz lehetővé a csapat, hogy újat mutathassak. Mondok egy példát: sok betörésgólt lőttem, amíg testvéremmel, Danival játszottam együtt, mert folyamatosan engem figyelt. Nem felejtettem el ezt az elemet, de egyrészt az ellenfelek is készülnek erre, másrészt nem biztos, hogy a többiekkel megvan annyira az összhang, hogy úgy figyeljenek most ők is engem, ahogyan korábban a bátyám. Ugyanakkor ebben az idényben is lőttem ilyen gólokat, mert Kállay Márk és Vámos Márton is kiszolgált. Úgy kell megújulni, hogy a régi erényeket is megtartjuk.

– Mit tett lehetővé a csapat a kiteljesedéséhez?
– Adott egy kis pluszt, hogy a kapitánya voltam, azért is feleltem, hogyan készül fel az együttes a meccsre, ami másfajta figyelmet is igényel. Sokkal hamarabb kezdtem el készülni, összerakni, melyek az ellenfél erősségei, gyengeségei, mit csináljunk. Ez a szerepkör pluszfelelősséget jelentett, ami által előreléptem, fejlődtem.

– Lubickolt a szerepben.
– Tényleg élveztem, ráadásul alkalmas volt a társaság is. Az idősebb szerbek személyében voltak eredményesebb játékosok, és ott voltak a fiatalabbak is, mégis százszázalékosan elfogadtak.

– A hannoveri diadal nagy sorozatnak lehet a kezdete?
– A klub hagyományait figyelembe véve egyértelműen így érzem, és nekem is ez a cél harminckét évesen. Nagy valószínűséggel innen vonulok vissza, és kétezerhét óta az a csapat nyerte meg a magyar bajnokságot, amelyben szerepeltem – az a terv, hogy a pályafutásom hátralévő időszakában is így legyen.

– Amely meddig is tart?
– Meglátjuk, mennyi fér bele, mennyit akar a Fradi, de harmincöt éves koromig biztosan játszom.

2019.06.12 21:54:01

Vízilabda CSURKA GERGELY

ALAPVONAL. Ha a csapatot olyan tökéletesen felkészült, tiszta fejű edző, mint Varga Zsolt kovácsolja egybe, mögötte meg ott egy profi stáb és egy tőkeerős klub, akkor még így, »hátulról« érkezve is simán elérhető, hogy az FTC végül mindenkit megelőzzön.

2019.06.12 09:50:47

Vízilabda ROSKA EMESE BOGLÁRKA

„Meglátjuk, mennyi fér bele, mennyit akar a Fradi, de harmincöt éves koromig biztosan játszom.”

2019.06.08 13:07:26

Vízilabda HATÁR DÁVID (Budapest), LAKNER GÁBOR (Hannover)

Az Olympiakosz óriási hajrával egyenlített, de a Vargát és Vámost is elveszítő zöld-fehérek így is nyertek.

2019.06.07 19:49:43

Vízilabda LAKNER GÁBOR (HANNOVER) / NSO

Varga Dénesék kiváló negyedik negyeddel verték meg a Barcelonetát.

2019.05.29 09:05:06

Vízilabda ROSKA EMESE BOGLÁRKA

„Ha egyetlen érmet sem nyerek, és úgy fejezem be, akkor is a legboldogabb embernek érezném magamat.”