Szécsi Zoltán: Megütöttek, nem egyszer, kétszer. Feljelentést teszek!

 

...és akkor másodperc tört része alatt hatalmas tumultus támad az egri kispad mögött. Míg a vízben a Vasas játékosai ünnepelnek, a vendégjátékosok a hazai szurkolók egy részével vitáznak. Vitáznak, és lökdösődnek. Ennek a fele sem tréfa, az uszodában posztoló rendőrök rohannak a helyszínre, pattanásig feszültek az idegek. Szécsi Zoltán és Binder Szabolcs tűnik a legidegesebbnek. Az egri ultrák közül némely megpróbál átjutni az ellenséges oldalra, rájuk csak egyetlen rendőr marad, de hála Istennek sikerrel jár. Sikerrel jár, pedig néhány félmeztelen szurkoló ránézésre háromszor izmosabb nála... Belegondolni is rossz, mi történik, ha forró fejjel odaállnának úgymond „segíteni" a pólósok mellé...

A rend nagy nehezen áll helyre, átadják az érmeket.

Vége?

Nem. Nincs vége. Három rendőr fogja közre Szécsi Zoltánt, és az öltözőlejáratnál lévő sarokba viszik. Kihallgatják. „Megütöttek, nem egyszer, kétszer. Feljelentést teszek!" – mondja menet közben a háromszoros olimpiai bajnok.

A sarokba már nem mehetünk oda. Amit látunk: a három rendőr közrefogja az Eger kapusát, kérdezik, ő válaszol, és megy a jegyzetelés. Sydney, Athén és Peking bajnoka jól van, nem vérzik, különösebb nyomát nem látni az ütésnek.

Hogy üthetnek meg egy sportolót, ez botrány! – fakadnak ki egyre többen az uszodában.

Tényleg botrány! „Bármilyen szóváltás is hangzott el a szurkolók és Szécsi között, ütésig nem fajulhattak volna az események" – mondja Vasas-sállal a nyakában egy középkorú hölgy. Senki sem vitázik vele...

A mintegy öt percig tartó kihallgatást követően Szécsi Zoltán az öltözőbe, társaihoz igyekszik, a rendőrök megbeszélik a történteket. „Mi történt?" – kérdezzük a kapus szavait lejegyzetelő biztos úrtól, ám ő határozottan int rendre bennünket: „Sem én, sem kollégáim nem adunk választ erre a kérdésre! Kizárólag a Budapesti Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya teheti ezt meg!"

Szót kér Gerendás György, aki szerint vérlázító, proli a történet, mindazonáltal nem erről, hanem az előzményekről kíván szólni: „Tizenöt éve felajánlottam, hogy a saját pénzemből csináltatok a kispad mögé egy plexit. Tizenöt éve! Hiába szajkózom, hogy ez így nem jó, a szövetségnek nem fontos. Íme az eredménye!"

Magyar vízilabda bajnoki döntő után, 2012.

Méltatlan befejezés.