Pólósaink legyőzték a németeket, és megnyerték a tornát

Az első támadás lehetősége a magyar válogatotté volt, amely rögtön ki is használta a találkozó első emberelőnyét: gyors labdajáratást követően a hosszún üresben tempózó Varga Dániel húzta a német kapuba a labdát. Hogy azért ne legyen ennyire jó hangulatú a kezdésünk, arról az ellentámadásnál Fabian Schrödter gondoskodott. Sajnos védőink a passzról és a rövid felsőbe küldött lövésről is lemaradtak.

Biros Péter kimaradt lökete után a rutinos Marc Politze bal felsőbe küldött távoli bombája már az ellent juttatta vezetéshez. „Laci, nyugi!” – szólt be a partról a magyar kapu őrzésével ezen az estén megbízott Baksa Lászlónak Kemény Dénes szövetségi kapitány. Hálóőrünk az első gólnál kiszolgáltatott helyzetben volt, a másodiknál viszont későn indult el a labdára, nem is tudott hárítani. Szerencsére Biros gyorsan egalizált – büntetőből –, az első negyed hátralévő több mint öt perce alatt nem esett gól. Ám amíg mi úgy védekeztünk, hogy a németek nemhogy lövésig, még igazi lövő pozícióig sem nagyon jutottak, addig a riválisnál a szintén tapasztalt Alexander Tchigir védett több alkalommal is remekül. (2–2)

A góltalan percek a második negyed elején is folytatódtak, amelyet végül a magyaroknak sikerült megtörniük: Kis Gábor vált le védőjéről, majd centerünk szép gólt lőtt. A következő gólunkat Madaras Norbert szerezte fórból, akkor a német fal előtt szépen megjáratott, kézről kézre szálló labdát a balkezes kiválóság vágta a német kapuba. Politze ismét kontrázott, de a játékrészben mi végszavaztunk. Hárai Balázs a center helyén harcolt ki emberelőnyt a negyed vége előtt két másodperccel. A labdát kipasszolta Birosnak, aki a lövőcsel után visszajátszott Hárainak, centerünk pedig nem hibázott. Szemfüles találat volt, lélektanilag fontos pillanatban. (5–3)

A harmadik negyedben egyedül Madaras volt eredményes – már nem játszottunk fórban, de a kiállított német még nem foglalta el pozícióját –, így balkezesünk a szélre kitett labdát némi lóbálás után a hosszú felsőbe vágta. A magyar vezetés és győzelem nem forgott veszélyben, az előző naphoz hasonlóan védekezésünk ismét nagyszerűen működött – kiállítást sem sokat ítéltek ellene –, viszont támadásban egyrészt sokszor lelassultunk az ellenfélhez, másrészt ismét sikerült naggyá tennünk az ellenfél kapusát, akinek azért aligha kellett bemutatni a magyarokat. (6–3)

A záró játékrészben ismét tovább tökéletesítettük védekezésünket, a kapuba időközben csereként érkező Nagy Viktornak annyi dolga sem akadt, mint Baksának. Támadásban viszont csak a váratlan, magyaros ízekben bízhattunk… Az egyik ilyen végén a gyors megúszásnál a németek visszazártak ugyan, de védelmük már nem tudott felállni, így Varga Dénes látványos ejtéssel vette be Tchigir kapuját, aki emiatt aztán szépen le is osztotta védőit. Két perccel a vége előtt Andreas Schlotterbeck fórból talált be, de a mérkőzésen a végig nagy kedvvel játszó, lövésekre bátran vállalkozó Madarasé volt a végszó. (8–4)

Csapatunk megérdemelt győzelmet aratott, s bár a tegnapihoz képest az eredmény nem változott – szerdán az ausztrálokat vertük meg ugyancsak 8–4-re –, annyi különbséget felfedezhettünk, hogy támadásban célratörőbbnek bizonyultunk, igaz, eredményesebbnek nem. Ezt azonban ismét ellensúlyozni tudtuk remek védekezésünkkel, amely kevés kiállítással dolgozott, és veszélyes területről nem sűrűn engedte lövéshez az ellenfelet.