Az erőviszonyok és a pillanatnyi forma is a magyarok fináléba jutását ígéri, de a 2008-ban győztes montenegróiak aligha adják olcsón a bőrüket. Nem rossz előjel viszont számunkra, hogy velük meccselünk az elődöntőben, mivel nagy tornán a legutóbbi sikeres ütközetünket éppen ellenük vívtuk meg.

Ez a magyar diadallal záró pekingi olimpián történt, amikor a négy között 11–9-re vertük meg Montenegrót, amellyel előzőleg, a csoportkörben 10–10-re végeztünk. Sétagaloppra persze a tavalyi vb-re emlékezve sem számíthatunk, Sanghajban ugyanis a Montenegró elleni egygólos sikerrel (11–10) mutatkoztunk be.

„Nem szeretném megbántani az ellenfelet, de azt gondolom, jobb csapat a miénk – mondta Kemény Dénes az ellenfélről. – Aztán hogy ez kijön-e a mérkőzés során, az sok mindenen múlik. Ha ugyanolyan jól játszunk, mint ők, vagy ugyanolyan közepesen, netán gyengén, akkor nyerünk. Ha mi közepes napot fogunk ki, ők pedig jót, és így tovább, akkor veszíthetünk.”

Szövetségi kapitányunk szerint nagy tornán akkor érhet el egy válogatott jó eredményt, ha mérkőzésről mérkőzésre több játékosa nyújt kiváló produkciót. A montenegróiaknak ez összejött, ezt bizonyítja az elődöntőbe jutásuk.

Tegyük hozzá, a kiváló egyéni teljesítmények a délszláv iskola védekezési stílusával párosultak: kő kövön nem maradt a közelükben. Az este kérdése az lesz: erre hogyan tudunk felkészülni, illetve képesek leszünk-e kezelni és megtalálni az ellenszerét.

Montenegró a csoportkörben három góllal (11–8) nyert Románia ellen, amelyet Kovács István személyében magyar szakember irányít. A románok szövetségi kapitánya szerint a játékvezetői felfogás is döntő lehet péntek este, már csak azért is, mert még a szerbek és a horvátok elleni csatához képest is a montenegróiak elleni volt a „leggyilkosabb”.

„Azért az eddigi mérkőzéseinken a görögök és a macedónok is férfias, kemény vízilabdát játszottak ellenünk, azaz nem kell félteni minket – mondta Kemény Dénes. – Nyertünk már meccset úgy, hogy szépen lehetett játszani, és úgy is, hogy harcolni kellett. Nyilván sok múlik majd a bírói felfogáson, de nem gondolnám az eddig látottak alapján, hogy túl sokat engednének – pontosan ezért lesz fontos, hogy az emberelőny-emberhátrány kinek megy majd jobban.”