Nem is olyan régen történt, hogy jópár esztendőn át a bajnoki címről volt hivatott dönteni ez a leosztás, ezúttal viszont a találkozónak jóval kevesebb volt a tétje. Az Euroligától elköszönő Vasas az alapszakasz elsőségéért verseng a bajnokságban, a Domino ellenben azért, hogy a négy közé tudjon kerülni. Azzal a különbséggel, hogy amíg előbbieknek reális esélyük van céljuk megvalósítására, utóbbiaknak szinte minimális. Mindez vissza is köszönt a találkozón.

Kis Gábor volt a Vasas húzóembere az első negyedben, lőtt gólt tőle szokatlan helyről, távolról, de eredményes volt közeli centerbejátszásából is, fórból. Miután a Vasas úgy ahogy volt egy emberként sorakozott fel az olimpiai bajnok Kis mögé, szinte átgázolt a Honvédon. A házigazdák megrendült ökölvívók módjára egymás után kapták a pofonokat, az első negyed végén már hatot számoltak rájuk.

A Honvédból több kulcsember – Szivós Márton, Gór Nagy Miklós, Marnitz Gergő – is sérülten, betegen vállalta a játékot, de erre a különbségre aligha számíthattak.

A folytatásban mindössze arra kaphattunk legfeljebb választ: a biztosan megnyert találkozóba mennyi energiát fektet még a Vasas – nem sokat –, illetve a Domino vert helyzetben mennyire képes emelt fővel veszíteni – úgy, ahogy –, hiszen a mérkőzés így már idejekorán eldőlt.

A hazai kapuban Gergely István néhány védéssel játékba avatkozott – no, nem túl gyakran –, de összességében a Domino csupán annyival lett jobb, amennyivel a Vasas gyengült. Jellemző kép volt időkérésnél vagy akció közben a hazai kispadot nézni: csupa leszegett fejű, saját magát és a szituációt szégyenlő játékost láthattunk. Vad Lajos edző arcán egyszerre tükröződött a tanácstalanság, a tehetetlenség és a kiábrándultság, amelyet néha teátrális mozdulatokkal kísért veszekedéssel palástolt.

A Vasas végig könnyű gólokat szerzett, a Honvéd vért izzadt azért a hétért is, elsősorban saját magával kellett csatákat vívniuk a hazai játékosoknak ezért, mintsem az ellenféllel.

A vége közte hét lett, ami messze méltatlan egy bajnoki rangadóhoz, bár a jelenkori erőviszonyok ismeretében tulajdonképpen csak a papírforma igazolódott. Annak módja és mikéntje ellenben több kérdést is felvet, elsősorban a Honvéd esetében...