A Vasas 4-0-s vezetésről kikapott Zágrábban

Mindkét csapatnak meglehetett a maga gondja-baja a találkozó előtt. A Mladostnál például egy héten belül előbb elköszöntek az edzőtől, de ez sem segített, hiszen elbukták a horvát bajnoki elődöntőt. A Vasas számára speciel a hazai bajnokság jelenthetett kapaszkodót, mert a legrangosabb nemzetközi kupasorozat középdöntőjében eddig hangyányi sikerélményben sem lehetett része. Négy vereség után harmadik, egyben utolsó idegenbeli fellépésére utazott el Földi László együttese.

A rajt a Vasasé volt, de az már óriási meglepetést keltett, hogy a vendégcsapat négygólos előnyhöz jutott. A horvátoknak csak a szépítés jött össze az első negyed vége előtt (1–4).

A második felvonásban összekapta magát az addig koncentrációban és motivációban széteső csapat benyomását keltő Mladost. Védekezése összeállt, de támadásban továbbra is akadozott a gépezete. Egy kivétellel ugyanis rendre elhaltak a próbálkozásai a vérszemet kapó vendégek kapuja előtt. A Vasasnak az első negyedben minden bejött, a másodiknak viszont semmi, de a biztos vezetés tudatában ekkor elég volt a stabil védekezésre figyelni (2–4).

A fordulást követően előbb megúszásból egygólosra csökkentette hátrányát a Zagreb, majd egy távoli szabaddobásból egyenlített. Új mérkőzés kezdődött, de az akkor már önbizalmát picit elveszítő Vasas tudott elsőként újítani. Támadásban ismét erőn felül vállaltak a magyarok, és ami lényegesebb, teljesítettek is, így két távoli bombával és egy megúszással ismét lőtávolon kívülre tudtak kerülni (4–7). Sajnos, nem sokáig. A mérkőzés legélvezetesebb felvonását két góllal zárták a zágrábiak, így a záró rész előtt egygólosra csökkentették hátrányukat (6–7).

A Mladosté volt a negyedik negyed első gólja – a „változatosság" kedvéért fórból –, így döntetlen állásnál öt perc maradt hátra, hogy egyik csapat a másik fölé kerekedjen. Két percig gól nélkül gyűrték egymást a felek, aztán a Mladost trénere időt kért. Látszott, érződött, inkább bennük van erő, hogy a hajrában nagy rohamra induljanak, de a hazai pálya azért őket kötelezte, egyben feszélyezte. Az időkérés utáni emberelőnyüket rögtön kihasználták a házigazdák, akik ötödik fórgóljukat helyezték el Nagy Viktor kapujába. Eldöntve ezzel a találkozót, mert a vendégek a végén már az idő szorításában kapkodva támadtak és lőttek (8–7).