David Villa: az amputáció lehetőségétől a vb-döntőig
David Villa hosszú utat tett meg a lábtöréstől a vb-döntőig (fotó: Action Images)
David Villa a dél-afrikai világbajnokság egyik legfényesebb csillaga, pedig az asztúriai származású támadóról négyéves korában azt is kevesen gondolták volna egyáltalán, hogy valaha is profi futballista lesz belőle. A Raúl válogatottsági csúcsától már csak egy gólra lévő csatár lába akkor hat hónapon át volt gipszben…
A kis Villa súlyos sérülése is összefüggött a futballal: a már születése óta a labda körül forgó játékosra négyéves korában ráesett egy nála idősebb fiú, neki pedig eltörött a combcsontja. Az orvosok attól féltek, hogy amputálni kell a jobb lábát, de végül – csodával határos módon – fél év gipszben töltött idő után is teljesen felépült a sérüléséből.
Villa nevelőapja azonban ebben a rendkívül nehéz időszakban is rengeteg támaszt nyújtott fiának. A bányászként dolgozó José Manuel mindennap munka után külön gyakorolt még a fiával, aki bal lábbal rúgta vissza a felé dobott labdákat. A spanyol támadó nagyrészt ennek köszönheti azt, hogy gyakorlatilag abszolút „kétlábas” játékos lett, azaz mindkét lábát hasonlóan tudja használni cselezésre és lövésre egyaránt.
„Apám mindig ott volt velem, és dobálta felém a labdákat, hogy rúgjam vissza őket ballal. Nem emlékszem egy edzésünkre sem, amelyet kihagyott volna, sosem voltam egyedül a futballpályán” – nyilatkozta Villa, aki kiskorában megfogadta, mindent megtesz azért, hogy neki ne kelljen a bányában dolgoznia.
„Sosem szerettem volna bányász lenni, annyi szörnyűséget átéltem – a baleseteket, az órákat, amelyeket anyám aggódva a kórházban töltött. Inkább éhezek, minthogy bányában dolgozzak” – mondta Villa, aki nem volt jó tanuló, ám apja ezért sosem tudott haragudni.
„Egyik tanára arra kért, büntessem meg azzal, hogy nem engedem el focizni, de ilyenkor mindig ugyanazt válaszoltam: nem engedem el biciklizni, nem engedem, hogy videojátékkal játsszon, de hogy a futballtól tiltsam el? Arról szó sem lehet!” – emlékezett vissza José Manuel.
Villát kilencévesen nagy csalódás érte: az Oviedo futballiskolájától elutasították a jelentkezését, mondván, túl kicsi a korához képest, a helyi Langreo azonban szívesen látta. Néhány esztendő múlva pedig már az Oviedo nagy ellenlábasa, a Sporting Gijón csapott le rá.
Villa fejlődése azóta is töretlen, elég, ha csak a klubcsapatait soroljuk fel bizonyításul: Zaragoza, Valencia, Barcelona. Két éve Európa-bajnok lett a spanyol válogatottal, miközben gólkirályi címet szerzett a tornán, a döntőben azonban húzódása miatt nem játszhatott. Vasárnap azonban világbajnoki döntőben bizonyíthatja apjának: megérte a sok fáradság.
Villa nevelőapja azonban ebben a rendkívül nehéz időszakban is rengeteg támaszt nyújtott fiának. A bányászként dolgozó José Manuel mindennap munka után külön gyakorolt még a fiával, aki bal lábbal rúgta vissza a felé dobott labdákat. A spanyol támadó nagyrészt ennek köszönheti azt, hogy gyakorlatilag abszolút „kétlábas” játékos lett, azaz mindkét lábát hasonlóan tudja használni cselezésre és lövésre egyaránt.
„Apám mindig ott volt velem, és dobálta felém a labdákat, hogy rúgjam vissza őket ballal. Nem emlékszem egy edzésünkre sem, amelyet kihagyott volna, sosem voltam egyedül a futballpályán” – nyilatkozta Villa, aki kiskorában megfogadta, mindent megtesz azért, hogy neki ne kelljen a bányában dolgoznia.
„Sosem szerettem volna bányász lenni, annyi szörnyűséget átéltem – a baleseteket, az órákat, amelyeket anyám aggódva a kórházban töltött. Inkább éhezek, minthogy bányában dolgozzak” – mondta Villa, aki nem volt jó tanuló, ám apja ezért sosem tudott haragudni.
„Egyik tanára arra kért, büntessem meg azzal, hogy nem engedem el focizni, de ilyenkor mindig ugyanazt válaszoltam: nem engedem el biciklizni, nem engedem, hogy videojátékkal játsszon, de hogy a futballtól tiltsam el? Arról szó sem lehet!” – emlékezett vissza José Manuel.
Villát kilencévesen nagy csalódás érte: az Oviedo futballiskolájától elutasították a jelentkezését, mondván, túl kicsi a korához képest, a helyi Langreo azonban szívesen látta. Néhány esztendő múlva pedig már az Oviedo nagy ellenlábasa, a Sporting Gijón csapott le rá.
Villa fejlődése azóta is töretlen, elég, ha csak a klubcsapatait soroljuk fel bizonyításul: Zaragoza, Valencia, Barcelona. Két éve Európa-bajnok lett a spanyol válogatottal, miközben gólkirályi címet szerzett a tornán, a döntőben azonban húzódása miatt nem játszhatott. Vasárnap azonban világbajnoki döntőben bizonyíthatja apjának: megérte a sok fáradság.
Legfrissebb hírek
