Vívás: portré Borosné Eitner Kinga mesteredzőről

Gy. Szabó Csilla – utanpotlassport.huA magyar vívókeretek mellett hat szakágban, három korosztályban dolgozó 18 edző között csupán egyetlen nőt találunk. Borosné Eitner Kingát azonban soha nem feszélyezte ez a helyzet, s bár a kilencvenes években nagyon szeretett a felnőtt női párbajtőr-válogatott mellett dolgozni, jelenleg a junior fiúk keretedzőjeként is remekül érzi magát. Nem tartja nehezen kezelhetőnek az idén Európa- és világbajnoki címet is nyert korosztályt. A nemzeti színekben keze alatt dolgozó fiúk szívüket-lelküket kiteszik a páston.Gy. Szabó Csilla – utanpotlassport.huA magyar vívókeretek mellett hat szakágban, három korosztályban dolgozó 18 edző között csupán egyetlen nőt találunk. Borosné Eitner Kingát azonban soha nem feszélyezte ez a helyzet, s bár a kilencvenes években nagyon szeretett a felnőtt női párbajtőr-válogatott mellett dolgozni, jelenleg a junior fiúk keretedzőjeként is remekül érzi magát. Nem tartja nehezen kezelhetőnek az idén Európa- és világbajnoki címet is nyert korosztályt. A nemzeti színekben keze alatt dolgozó fiúk szívüket-lelküket kiteszik a páston.

Kinga azok közé a bátor és határozott nők közé tartozik, akik végsőkig kitartanak elhatározásuk mellett, és a nehézségek elől sem futamodnak meg. Ezt példázza edzői karrierjének kezdete is, amikor a semmiből teremtett vívást Tapolcán. A semmi ebben az esetben valóban semmit jelentett. Az első termük (ahol három találatjelző gépet is felszereltek) mérete alig haladta meg 12-szer 5 métert, befolyt az eső, dombot alkotva púposodott fel a parketta, s még szabvány pást elhelyezésére sem volt elég nagy.

Borosné Eitner Kinga szerint megfelelő szakmai munkával és kitartással a legnehezebb körülmények között is el lehet a versenyzőket a dobogó tetejére juttatni

„Tapolcán, az úgynevezett TIAC pályán, lapos tetejű házban kezdtük, amelynek külső málló vakolata hűen árulkodott a benti állapotokról – mesél a klubalapítás gyötrelmeiről a szakember.– Hidegebb időben, az edzések előtt egy órával érkeztem, hogy befűtsem az olajkályhákat. Néha annyira fáztunk, hogy a fűtőalkalmatosságok tetejére kucorogtunk az asszók szünetében. De örültünk, hogy fedél van a fejünk fölött. Gyöngyi az első csoportomban volt, az ő példája bizonyítja, hogy a legrosszabb körülmények közül is el lehet jutni a világbajnoki dobogó legmagasabb fokára.”

Szalay Gyöngyi azonban nemcsak indult Tapolcáról, de ott is maradt élete végéig. Ahogyan Eitner Kinga is. Amikor a legsikeresebbek voltak, s együtt hívták őket Budapestre, a legcsábítóbb ajánlatokra is nemet mondtak. Ebben a kérdésben mindig egyetértettek. A mesternek pedig jólesett, hogy tanítványa végig kitartott mellette. Azt pedig sajnálattal ugyan, de mindig megértette, ha sikeres vívói a felnőtt pályafutásukat a sokkal jobb lehetőségeket kínáló fővárosi klubokban fejezték be.

A kiváló edzőnő, Gyöngyivel ellentétben, felnőtt fejjel került a régióba, Budapesten született, és ismerkedett meg a sportággal. Válogatott ejtőernyősként találkozott későbbi férjével, s miatta költözött Keszthelyre, ahol a mai napig lakik és dolgozik. Tavaly nyárig, az általa alapított Balaton Vívóklub négy városban, Tapolcán, Keszthelyen, Veszprémben és Balatonfüreden működött. A tapolcai bázis kiválásával, jelenleg három helyen körülbelül 150, többségében utánpótláskorú vívóval foglalkoznak.

„A Balaton Vívóklub azzal a céllal alakult, hogy a térség vívását, a sportolni vágyó fiatalokat és idősebbeket összefogva, nagy létszám mellett is minőségi munkát végezve termelje a jövő bajnokait. A térség adottságaiból következett, hogy az utánpótlás-nevelés felé forduljunk. A területi tagoltságnak a szélesebb bázison túl van nagyon praktikus oka is: összefogni a térség erőit. Működésünk a Magyar Vívó Szövetség támogatásán kívül nagyban függ a helyi önkormányzatok támogatásától, ezért ha az egyik testülettől az adott évben nem kapunk elegendő pénzt, a másik még mindig tud valamennyit segíteni. Nem vagyok büszke rá, hogy így kell összekalapoznom a fennmaradásunkhoz szükséges filléreket, de szeretem a vívást, ezért folytatom.”

Eitner Kinga nem kedveli a kihívás szó használatát. Létrehozott valamit, amitszeretne napról napra jobban működtetni. Szakmailag és anyagilag egyaránt. S amikor amellett kardoskodik, hogy a fiatalokat már alsós korukban megnyerjék a sportágnak, akkor ezt nem az eredmények hajszolása miatt tartja fontosnak:

„Ha valaki kilenc-tízéves korában még nem nyer országos versenyt, az semmit sem jelent. Azért kell korán kezdeni, hogy ne vigye el másik sportág, ugyanakkor a fizikai alapokat időben le tudjuk rakni. Ha a gyermek jól érzi magát nálunk, örömmel marad a vívóteremben. Az edzői feladatok életkortól függően változnak. A legkisebbekkel meg kell szerettetni a sportágat, a nagyobbaknál pedig a szakmai munka kerül előtérbe. S hogy melyik fontosabb, a tehetség vagy a szorgalom? Mindkettő. A munka és az akaraterő egy idő után nem elegendő tehetség nélkül, és a legügyesebbek is megtorpannak kitartás híján, hiszen csakis edzésről edzésre, módszeres, kemény munkával lehet fejlődni.”

Balatonfüreden és Veszprémben, a tőrválogatott korábbi keretedzője, Puskás Gábor vezeti a szakosztályt, és irányítja az edzéseket. Ebben a két városban szövetségi támogatással sikerült megfelelő infrastrukturális feltételeket teremteni, a végleges termeket tavaly decemberben adták át. A keszthelyi szakosztályban a forrásokat keresik a szükséges teremfelújítási munkákhoz. S bár a korábbi beruházások miatt még mindigvannak adósságaik, abban biztosak lehetünk, Kinga addig nem adja fel, amíg Keszthelyen is kiharcolja vívói számára a megfelelő körülményeket.

További korosztályos hírekVÍVÁSBANa sportági aloldalunkon.