A magyar sportpreferencia olimpiaközpontú. Szeretjük és tiszteljük hagyományos sikersportágainkat, úgy mint a vívást, az úszást, a birkózást, a kajak-kenut, a vízilabdát és hogy senki ne érezze magát megsértve, ki-ki tegye még hozzá a lajstromhoz, amit szeretne! A lényeg, hogy – békeidőkben – négyévente minden nyáron úgy szögezzük magunkat a tévékészülékek elé, hogy a jól bevált műfajainkban szeretnénk gyönyörködni, hiszen ezekben vagyunk eredményesek. Így hát meglehetősen kényelmetlenné válhat a kanapé, amikor (remélhetőleg) jövőre Tokióban holmi gördeszkázást és szörfözést próbálnak majd ránk tukmálni. 2024-ben Párizsban pedig képletesen szólva akár fejre is állhat az olimpizmus, elvégre elindulhat hódító útján a breaktánc.
Mégis kinek van szüksége ezekre a többnyire fiatalok által űzött sportágakra? A válasz roppant egyszerű: a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, amely bármilyen hihetetlen, nem csak a hagyományok ápolására tette fel az életét. A NOB ugyanolyan kőkemény gazdasági szereplő, mint a világ nagy multinacionális vállalatai. Az ötkarikás biznisz márpedig megrekedt: a Statista által készített felmérések egyértelműen kimutatták, hogy a 18-29 éves korosztályt a jelenlegi formájában egyáltalán nem hatja meg az olimpia. Innen már nem nehéz összerakni a NOB stratégiáját. A szervezet elöljárói abban bíznak, hogy ha új és eddig kevés reflektorfényt kapott sportágakat vezetnek be a programba, azzal felkeltik a fiatalság érdeklődését, és betömik az üzleti szempontból oly fontos lyukat.
A 11 éves Sky Brown és társai Tokióban átírhatják az olimpiai érmesek korrangsorát • Fotó: Sky Brown/Facebook
Merthogy ne felejtsük el azt sem, hogy a Z generáció elérése kulcsszerepet játszik abban, hogy az olimpia a közösségi média kifogyhatatlan tárházát is meghódítsa. Ezt szolgálja a NOB Olimpiai Charta 40-es szabályának harmadik számú bekezdése is, amelynek értelmében a sportolók élőben megoszthatnak tartalmakat a játékok ideje alatt. Márpedig a gördeszkázást vagy a szörfözést éppen azok a fiatalok űzik leginkább, akik életük minden percét dokumentálni kívánják a közösségi csatornáikon. Vagyis az olimpiának nem kell többé reklámoznia magát, megteszik majd helyette a sportolók. Micsoda üzlet!
Csak egy a bökkenő, az olimpia látszateszméje olykor mégiscsak legyőzi a szimplán üzleti érdekeket. Történt ugyanis, hogy a NOB törekvésével ellentétben a gördeszkás társadalom petíciót nyújtott be a bizottságnak, mondván sportolóik nem kívánnak részesei lenni a játékoknak. Szerintük ugyanis az „utcai sportokat” körülvevő életérzés egyáltalán nem társítható a doppingmentes, folyamatos ellenőrzést és rendszerezettséget igénylő, nagy hagyományokkal bírókultúrával. Úgy gondolják, éppen a sportjuk lényege veszne el, amennyiben az utcáról hirtelen bekerülnének egy szabályokkal teli közegbe.
A legtájékozottabbaknak eszükbe juthat a snowboard esete, amely ma már a téli olimpiák egyik legnézettebb sportága, de 1998-as debütálásakor nagy port kavart azzal, hogy az egyik bajnok szervezetében marihuánát találtak… Na, nem mintha a hagyományos sportágakban nem lenne divat a tiltott szerek használata, sőt.
Az viszont tényleg kényelmetlenné teheti a kanapénkat, ha alsó tagozatos kisfiúk és kislányok nyakába kerülnek az olimpiai érmek – gördeszkázásban erre jó esély nyílna, hiszen 10-13 éves versenyzők vezetik a kvalifikációs ranglistát, és nincs korhatár sem, ami meggátolná őket a játékokon való részvételben. Azokról az olimpiai érmekről beszélünk, amelyeket a legtöbb sportoló pályafutása legvégén, egyfajta karriercsúcsként hódít el, nem pedig általános iskolásként. Furcsa helyzeteket szülhet, hogy a győztes kistiniket egy lapon emlegethetjük a sokat látott, ikonikus sportolókkal.
De nem számít, mert a NOB nyilván azzal van elfoglalva, hogy megoldja a maga problémáját, és ha kell, egyszerűen lazít a hagyományokon, rosszabb esetben pedig totálisan lerombolja azokat, csakhogy a fiatalabb generációkat is meg tudja szólítani.
