Lakóhelyén, Gödön kezdett röplabdázni és hamar fel is figyeltek az izmos, korához képest magas lány adottságaira, aki nem mellesleg jó labdaérzékkel is rendelkezett. Tizenhárom évesen már meghívták a korosztályos válogatott bő keretébe, akkor javasolták neki, hogy ha komolyan szeretne foglalkozni a sportággal, érdemes lesz klubcsapatot váltania. A választás a Vasas Óbudára esett. A bajnoki címvédő együttes utánpótlásában 2017 őszétől két évet töltött, a második félévben a felnőttcsapatban is bemutatkozott, aztán tavaly szeptemberben fejlődése és a több a játéklehetőség reményében az UTE-ba szerződött. A 17 éves Manninger Luca most úgy érzi, jó helyen van.Manninger Luca most úgy érzi, jó helyen van.
Manninger Luca tudatosan építi karrierjét • Fotó: Kuti István
„A Vasasban már az első évben rengeteget fejlődtem, a másodikban pedig akkor kerültem a felnőttekhez, amikor éppen valaki megsérült. A csapatot nagyszerű játékosok, légiósok alkotják, de igen nagy szakadékot érzek az utánpótlás-bajnokság és az élvonal között, így úgy láttam jónak, ha olyan együttesbe igazolok, amelyben reális esélyem van NB I-es mérkőzéseken szerepelni. Az UTE-ban is remekül érzem magam. Eleinte arról volt szó, hogy a korosztályos gárdába érkezem, de szerencsére a felnőttek között több szerepet kapok. A fejlődésem szempontjából kiváló helyre kerültem.”
A női Extraliga ötödik helyén álló UTE jól látható továbblépési lehetőséget nyújt a fiatalok számára, s ezt Luca is így gondolja. Célja, hogy minél hamarabb stabil tagja legyen a felnőttcsapatnak, de hosszabb távon egyelőre nem gondolkodik. Vannak álmai, előbb viszont kezdőjátékos szeretne lenni és el akarja végezni az egyetemet – ez amolyan ötéves terve a most tizenkettedikes diáklánynak. Az ígéretes, ereje teljében lévő átló az utánpótlás-válogatottban már kiharcolta helyét. Két éve tagja volt az ifjúsági Európa-bajnokságon kilenc év után szereplő U17-es válogatottnak, a címeres mezt felhúzni számára is megtiszteltetés.
Manninger Luca készül az alaposan megkomponált nyitásra • Fotó: Kuti István
„A nemzeti csapatban, a tizennégy játékos között furcsa volt megtapasztalni azt a fajta versengést, hogy mindenki jobb akart lenni a másiknál. Kellett egy kis idő, amíg én is felvettem ezt a mentalitást, de talán csak így lehet előrébb jutni. Meglehet, elcsépeltnek hangzik, de én tényleg csapatjátékos vagyok és úgy gondolom, ez igazi erény. Soha, senkivel nem voltam rosszban, mindenkit igyekszem segíteni. Ha fiatalabbakkal edzem együtt, észreveszem rajtuk, hogy pont olyanok, amilyen én voltam először a válogatottban vagy a felnőttcsapatban. Mondhatni, kicsit elveszett. Ezért igyekszem őket úgy kezelni, hozzájuk szólni, foglalkozni velük, ahogyan én szerettem volna, hogy velem tegyék.”
A koronavírus-járvány miatti szünetben Luca is otthon tartja magát formában. Csapata küldi az edzésprogramot, fut, erősít, még az elsőre viccesnek tűnő, videóchaten tartott közös tréningek is komolyra fordultak a szobában, és persze a tanulást sem hanyagolja el. Hiányérzete azért neki is van a mérkőzések bizonytalan idejű felfüggesztése miatt, na meg azért, mert így nem tud hódolni bevett szokásának – mindig ugyanabban az időpontban indul el otthonról az elmaradhatatlan csésze kávé elfogyasztása után. A meccsre és edzésre járás nemcsak időigényes, de költséges is Gödről, a Mol Alapítvány támogatása ebben nyújt segítséget a játékosnak, akit hosszú, dús, fekete haja mellett egyedi rituáléjáról is felismerhetnek a szurkolók.
„Majdnem mindenkinek megvan a maga kis szeánsza. Nyitás előtt pattogtatjuk a labdát, de egyáltalán nem mindegy, hogyan. Ez több edzőt az őrületbe kerget, mert úgy vannak vele, ha valami nem jön össze közben, akkor az mentális zavart okoz és elrontjuk. Na, én háromszor ráütök a labdára, kétszer megpörgetem, sípol a bíró, aztán még kétszer lepattintom, egyet pörgetek és nyitok. Remélem, attól, hogy ezt a titkot most megosztottam, még működni fog a dolog!”
További korosztályos hírek RÖPLABDÁBAN a sportági aloldalunkon.
