Kézilabda: ötéves az utánpótlás-nevelés NEKÁ-ja

Sztrik Martin – utanpotlassport.hu Mind jobb eredmények, klasszis szakemberek, pazar körülmények. Néhány nappal ezelőtt ünnepelte fennállása ötéves évfordulóját a Nemzeti Kézilabda Akadémia. Vagy ahogyan idehaza – s lassanként a határokon túl is – mindenki ismeri: a NEKA.Sztrik Martin – utanpotlassport.hu Mind jobb eredmények, klasszis szakemberek, pazar körülmények. Néhány nappal ezelőtt ünnepelte fennállása ötéves évfordulóját a Nemzeti Kézilabda Akadémia. Vagy ahogyan idehaza – s lassanként a határokon túl is – mindenki ismeri: a NEKA.

A klub jelentős mértékben kivette részét az elmúlt időszak hangos utánpótlás-sikereiből, a Debrecenben világbajnokságot nyert női juniorválogatottban és a Svédországban nyílt Európa-bajnoki címet szerzett serdülőegyüttesben is jó néhány jelenlegi és korábbi NEKA-növendék szerepelt. Az eredmények mindinkább magukért beszélnek, de ezen nincs mit csodálkozni, hiszen 2013-ban – egyebek mellett – azzal a céllal hozták létre az intézményt, hogy az a hazai utánpótlás-nevelés legfőbb bástyájává váljék.

A kiváló munkára a minden igényt kielégítő körülmények mellett a szakmai stáb jelenti a garanciát. Az edzői csapat, amelynek tagja (vagy tagja volt) Hajdu Jánoskorábbi szövetségi kapitány, vagy a NEKÁ-tól éppen a nyáron elköszönő, korábban szintén a felnőtt nemzeti együttest irányító Imre Vilmos, valamint a korábbi klasszis játékosok közül Gyurka János és Bohus Bea. Az akadémia lelke pedig apa és fia: az alapító Mocsai Lajos és az ügyvezető, Mocsai Tamás.

Az önmagában is impozáns Balaton-parti környezetben, amely a gyerekeket körülveszi, nem akármilyen látvány a modern sportcsarnok, a hajdani MÁV-üdülőből kialakított lakópark, a konditerem, a rehabilitációs és a rekreációs termek, de még az étkezde is. Akárhová nézünk, azt látjuk: itt tényleg minden a fiatalokért van, az ő fejlődésüket szolgálja.

„Öt évvel ezelőtt a magyar kormánnyal közösen hoztuk létre az akadémiát” ‒ utazunk vissza az időben Mocsai Lajossal, a NEKA megálmodójával, jelenlegi tudományos és szakmai főigazgatójával. ‒ „A legfontosabb célkitűzésünk a kézilabdasport élvonalbeli utánpótlásának biztosítása volt, de természetesen a kezdetektől a feladatunknak tekintjük azt is, hogy a korosztályos válogatottakba játékosok sorát adjuk. Távlatilag pedig abban lehet lemérni eredményességünket, hogy a felnőtt nemzeti csapatainkban hány nálunk pallérozódott fiatal játszik majd. Olyan intézményt szerettünk volna létrehozni, amely együttműködik a többi klubhoz kötődő képzési központokkal, miközben azoktól függetlenül és a koncepciót illetően eltérő módszerekkel dolgozik”- részletezi elgondolásait Mocsai Lajos.

„Talán a világon is egyedülálló a filozófiánk, amelynek lényege, hogy a kiválasztástól a képzésen át a stratégiai és technológiai rendszerek alkalmazásáig minőségi munkát végzünk, miközben folyamatosan nyomon követjük a fiatalok fejlődését. Ugyancsak fontos szempont a versenyeztetési aktivitás és persze az eredményesség is. Örömmel mondhatom, hogy a fejlődés a vártnál gyorsabban mutatkozott meg az eltelt időben, és ebben a szülők támogató hozzáállása éppúgy szerepet játszik, mint kiemelkedő szakmai tudású edzőink, a fiatalok mindennapjait segítő munkatársaink tevékenysége, nem beszélve a játékosok áldozatvállalásáról, motivációjáról” - fejtette ki az alapító-főigazgató.

Az említett fejlődés – a mindinkább jellemző eredményességen túl – a létesítmények színvonalát tekintve is szembetűnő. A három játékfelületet magában foglaló csarnok és a Balaton-parti lakófalu nemcsak a hazai játékosképzés központjává emelte Balatonboglárt, hanem már a sportág európai centrumainak egyikévé is.

„A hatékonyan működtetett struktúra a legfontosabb” ‒ mondja Mocsai Tamás ügyvezető, aki előszeretettel diákoknak nevezi az intézményben nevelkedő kézilabdázókat. ‒ „A hozzánk kerülők kiválasztása éppen olyan fontos, mint az, hogy a tizennyolc-tizenkilenc éves korukban tőlünk távozók zöme minőségi csapatokba kerüljön. A köztes időt a létező legszínvonalasabb munkával kell kitölteni, méghozzá korosztály-specifikusan, hiszen egészen másképp kell foglalkozni a tizenhárom éves gyerekkel, mint a tizennyolc éves fiatal felnőttel. Amikor a diákok idekerülnek, mi a nívós tanulási lehetőségek megteremtése mellett arra is nagy hangsúlyt fektetünk, hogy képesek legyenek megfelelően beilleszkedni a közösségbe, önállóságra, tudatosságra neveljük őket, s persze mindent megteszünk azért, hogy valóban megszeressék a sportágat. Az idő előrehaladtával pedig azt is igyekszünk elsajátíttatni velük, hogy miképpen kell megélni a versenyhelyzeteket, vagy azt, hogyan tervezzék meg a pályafutásukat. Úgy gondolom, mindez együtt tesz bennünket igazán különlegességé és egyedivé.”

Az akadémiai rendszer működésének sikerességét az utánpótlásban elért eredményeken túl – amint azt valamennyi szakember kiemelte – abban lehet mérni, hogy az akadémiáról hány fiatal kerül élvonalbeli klubhoz. A Balaton-partiaknak ebben a tekintetben is megvan az okuk az elégedettségre. S hogy nem a levegőbe beszélnek, arról távozóban „testközelből” is meggyőződhetünk, hiszen éppen ekkor érkezik a friss hír: Spekhardt Gergőt szerződtette a Vecsés NB I-es együttese, s ezzel az idén a tizedik, összességében pedig már a huszonhatodik NEKA-nevelés került a hazai felnőttelitbe.

Bogláron meg azt kérdezik: kell ennél jobb visszaigazolás?