„Olyan állapotban van, mint az olimpia előtt, az időeredmények azt mutatják – mondja reményt keltően edzője, Kovácshegyi Ferenc. – A körülmények változtak meg és az elvárások: már mindenki figyel rá a nemzetközi mezőnyben, és érezhető a nyomás hazai részről is. Kicsit más a helyzet, mint egy évvel ezelőtt, amikor hárman kibattyogtunk szépen a londoni Hyde Parkba, és szinte senki sem törődött velünk – a média és a sportvezetők akkor kaptak észbe, amikor híre jött, hogy Évi vezet fél távnál, és ekkor mindenki igyekezett átvágni magát a londoni csúcsforgalmon."
De szép is volt az a nap... És az előttünk álló? „Abban biztos lehet mindenki, hogy Éva a maximumot fogja nyújtani. Nagyon eltökélt, érzi a lehetőséget, hogy újra szép eredményt érhet el. Bár a pálya teljesen más, mint a londoni, amely jóval szélesebb, tágasabb volt. Itt azért vannak nagyon szűk fordulók, a legdurvább dolgok ott történnek, amikor van egy száznyolcvan fokos visszafordító két és fél kilométernél. Remélem, a férfiaknál is látott verekedések nem fogják hátráltatni, mert a nőknél a létért való küzdelem még ádázabb szokott lenni.”
A nagy riválisok közül az amerikai Haley Anderson hiányozni fog: az amerikai válogatón nem került az első kettő közé, így a tavalyi olimpia ezüstérmese – aki a selejtezőn megelőzte, a játékokon pedig erősen szorongatta Évát – csupán öt kilométeren indulhatott, igaz, ott söpört. Kovácshegyi Ferenc amondó: akik megelőzték, nyilván nem rosszabbak, mint ő. „De itt van az angol Keri-Anne Payne, az ausztrál Melissa Gorman, az olasz Martina Grimaldi, a görögök, oroszok, németek, azaz mindenki, aki számít. Fűti őket a visszavágás – nem lesz egyszerű. Viszont Éva hangulata kiváló, ezen semmi sem fog múlni.”
Az edzőtáborból való hazaköltözés apróbb disszonanciája már a múlté: már nem is emlékezik rá sem a versenyző, sem az edzők. Kizárólag a következő tízezer méter számít.
A barcelonai vizes-vb-n a női 10 km-es számot hosszútávúszásban ma 12 órától rendezik. A magyar színeket Risztov Éva mellett Olasz Anna képviseli.
