Mutina Ágnes: A versenyzéssel járó izgalom a mai napig hiányzik, de…

BABJÁK BENCE, TUMBÁSZ HÉDI (fotó)BABJÁK BENCE, TUMBÁSZ HÉDI (fotó)
Vágólapra másolva!
2018.08.10. 15:40
Gyerekként majdnem belefulladt a vízbe, a bal térdében születése óta nincs keresztszalag, mégis Európa-bajnokként fejezte be karrierjét Mutina Ágnes, aki azóta a civil életben is megtalálta az útját. A mosolygós, csinos lány a legkisebb korosztállyal igyekszik megszerettetni az uszoda világát, és a képernyőn is feltalálja magát.
„A mai napig imádok vízközelben lenni, annak ellenére, hogy gyerekként kétszer is majdnem belefulladtam.” (Fotó: Tumbász Hédi)
A GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTSON A KÉPRE!
„A mai napig imádok vízközelben lenni, annak ellenére, hogy gyerekként kétszer is majdnem belefulladtam.” (Fotó: Tumbász Hédi) A GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTSON A KÉPRE!

 

– Szóval nem hagytak mély nyomot a gyermekkori traumák?
– Egyáltalán nem, elvégre a mai napig imádok vízközelben lenni, annak ellenére, hogy gyerekként kétszer is majdnem belefulladtam.

– Mi történt?
– Kisgyerekként édesapámtól többször hallottam a következő mondatot: Ágika, nem tudsz úszni, ezért ne ugorj be a mély vízbe! Bólogattam, majd amikor apu elfordult, már repültem is a vízbe. Miután kétszer majdnem belefulladtam, édesanyám könyörgött az ózdi úszóedzőnek, hogy kezdjen el tanítani. A gondot az jelentette, hogy az alsó korhatár hét év volt, én viszont mindössze négyesztendős voltam. Végül az oktató beadta a derekát.

ELHÚZÓDOTT A SZÜNET

Az érettségi után Mutina Ágnes úgy döntött, egy évet kivár a továbbtanulással, és csak az úszásra koncentrál. Végül hat esztendő lett a tizenkét hónapból.

„Eredetileg tényleg csak egy évet akartam várni az egyetemmel, de aztán annyira beszippantott az úszás világa, hogy jóval hosszabbra nyúlt ez az időszak. Nem akartam, hogy bármi is elvonja a figyelmem az élsporttól, azt viszont tudtam, hogy meg akarom szerezni a diplomát, mielőtt befejezem az úszást. Amikor 2012-ben éreztem, hogy közeledem a karrierem végéhez, léptem egyet a civil élet felé, és hosszas tépelődés után a Testnevelési Egyetemre felvételiztem. Nem sokkal később pedig a diploma is meglett.”

– Az sem zavarta, hogy az ózdi kohón kellett keresztülsétálnia, hogy eljusson a medencéhez?
– Mivel gyerekként nem láttam más mintát, természetesnek tűnt. Az a medence egyébként ma már műemlék, annak idején ugyanis Magyarország első vidéki fedett uszodájának számított. A fürdő viszont a gyár területére épült, vagyis át kellett sétálni a kohászaton, hogy eljussunk az edzésre. Szerencsére sohasem esett bajunk, sőt, amíg nem kezdtem versenyezni, és nem láttam, hogy máshol
milyen körülmények között készülnek, nem is tartottam furcsának.

– Az úszás viszont annyira rabul ejtette, hogy tizenkét esztendősen elköltözött otthonról. Hogy bírta ennyi idősen egyedül az egri albérletben?
– Ha tovább akartam fejlődni, Egerbe kellett költöznöm, s a család meghozta ezt az áldozatot. Édesanyám tanárnőként dolgozik, az iskolában ő készítette az órarendet, és úgy alakította a beosztást, hogy szerdán ne kelljen tanítania. Így aztán, miután vasárnap telepakolta a táskámat két napra elegendő étellel, kedd este átjött hozzám Egerbe, a szerdát együtt töltöttük, együtt tanultunk, és megint főzött nekem egy adagot. Csütörtök reggel még elvitt az edzésre, majd legközelebb péntek este jöttek értem, hogy a hétvégén együtt lehessünk. Annyi idősen még nem vezettem háztartást, anyu mindenben segített, ennek ellenére akadtak nehéz pillanatok.

– Mi volt a legnehezebb?
– A többi gyerek értelemszerűen a családjával élt, láttam, ahogy hozzák és viszik őket edzésről edzésre, én viszont mindig egyedül, biciklivel vagy gyalog mentem az uszodába. Hiányoztak a szüleim, nehezen éltem meg, hogy távol vagyok tőlük. Az úszás ugyanakkor annyi sikerélményt adott, hogy megérte tovább menni azon az úton.

 

Mutina Ágnes vízbe akart menni, Bernek Péter teljesítette a kívánságát

Bár Mutina Ágnes már rég befejezte az úszó pályafutását, legszívesebben a víz közelében tölti a mindennapjait. Így nem meglepő, hogy a Sportkrém fotózásra a Lupa-tónál került sor, ahol alig várta, hogy bemehessen a vízbe. Párja, a szintén úszó Bernek Péter pedig teljesítette a kérését.



 

– Az sem szegte kedvét, hogy kétévente menetrendszerűen műteni kellett a térdét?
– Úgy születtem, hogy a bal térdemben nem volt keresztszalag, ezért amikor kinyújtottam a lábamat, a térdkalácsom rendre kiugrott a helyéről. Az állandó ficam nem kímélte a porcokat és az ízületeket, ezért hétévesen már műteni kellett. Annyit tehettek, hogy a jobb oldali szalagokat meghúzták, és amikor két év elteltével kilazultak, újra kés alá feküdtem. Mivel a jobb térdem mindig nagyobb terhelést kapott, tizenhárom esztendősen elszakadt benne a szalag, a legfontosabb operációval pedig tizenkilenc esztendős koromig várni kellett, mert a csontosodás addigra fejeződött be. Nehéz volt minden beavatkozás után a nulláról kezdeni, ijesztgetnek is, hogy később térdprotézisre lesz szükségem. De amióta abbahagytam az úszást, szerencsére nincsenek fájdalmaim.

Immár több mint egy éve alkotnak egy párt Bernek Péterrel (Fotó: Tumbász Hédi)
Immár több mint egy éve alkotnak egy párt Bernek Péterrel (Fotó: Tumbász Hédi)

 

– Nem érzett ürességet, amikor 2013-ban, kétszeres Európa-bajnokként úgy döntött, hogy befejezi a pályafutását?
– Inkább bizonytalanságot éreztem. Addig egyfajta burokban éltem, csak annyi volt a feladatom, hogy edzésre járjak, a versenyeken pedig minél jobban teljesítsek. Ezután hirtelen belecsöppentem a civil életbe, nem tudtam, ki gondoskodik majd rólam, és a versenyzéssel járó adrenalin is hiányzott. Szerencsére aztán megtaláltam az új utamat, most kisgyerekeknek tartok úszásoktatást, a nyáron hét hétig táboroztattam is őket, és bár állandó határozottságot és nagyon sok türelmet igényelnek, imádok köztük lenni. Mindent megér, amikor rám néznek és őszintén azt mondják, hogy „szeretlek, Ági!”

– Emellett a tavalyi vizes világbajnoksághoz hasonlóan, a mostani úszó Eb-n is az M4 Sporton dolgozik szakkommentátorként. Milyen érzés a másik oldalról figyelni a kortársait? Nem érzi olykor, hogy szívesebben lenne köztük?
– Néha valóban nehéz a stúdióból figyelni őket, de inkább csak azért, mert a versenyzéssel járó izgalom a mai napig hiányzik. De a hajnali kelések és a rengeteg edzés már nem. Nem szoktam azon gondolkodni, hogy mi lett volna, ha folytatom, mert a pályafutásom végén már a civil életben kerestem a helyem, nem tudtam száz százalékig az úszásra koncentrálni. Egyébként sincs bennem hiányérzet, a lehetőségeimhez és a tehetségemhez képest mindent kihoztam magamból. A szakkommentátori szerepet és a tévés szereplést nagyon szeretem, a Komlós Oktatási Stúdió sportriporteri szakát is elvégeztem, és szerencsére eddig a visszajelzések is pozitívak.

BÖFÖGÉS A LIFTBEN

Úszóként szinte az egész világot bejárta Mutina Ágnes, több kultúrát is megismert, és megesett, hogy olykor elkerekedett a szeme.
„Dél-Afrikába bármikor visszamennék, ott szinte minden megvan, ami a boldogsághoz kell: meleg időjárás, tengerpart és sok zöld. Olaszország is tetszett, szeretem az ottani konyhát és az emberek mentalitását. Ausztriában a természet és a magas hegyek ragadnak magukkal, és bár Kína is tetszett, ott azért nem szívesen élnék. Hogy is mondjam… Az ottani kultúrában teljesen normális, ha böfögnek, de én nem tudtam hova tenni, amikor beszálltunk a liftbe, és a másik utas jó hangosan kiengedte a levegőt a gyomrából.”

– Az úszás viszont nemcsak a munkája, hanem kedvese által is része maradt az életének, immár több mint egy éve alkotnak egy párt Bernek Péterrel.
– Tavaly nyáron jöttünk össze, pedig nagyjából 2007 óta ismerjük egymást. Csak hát rivális klubokban úsztunk, a négy év korkülönbség pedig sokat számított, amikor én mondjuk huszonhárom voltam, ő tizenkilenc. Az első benyomások alapján szimpatikusak voltunk egymásnak, Pétert nagyon jólelkű fiúnak tartottam, de amíg versenyeztem, alig beszéltünk. Ez akkor sem változott, miután abbahagytam az úszást, aztán egy évvel ezelőtt ugyanabba a társaságba keveredtünk. Szinte azonnal felfigyeltünk egymásra, azóta együtt vagyunk.

– Otthon mennyire téma az úszás?
– Mindennap beszélünk az úszásról, amiben csak tudom, támogatom, próbálok szakmailag is segíteni, ugyanakkor fontosnak tartom, hogy megtaláljuk az egyensúlyt. Amikor Peti hazajön, a pihenésre és a kikapcsolódásra is jusson idő, és ne mindig az uszoda legyen a téma.

– Mivel tudnak a leginkább kikapcsolódni?
– Szerencsére most több szabadidőm van, mint a korábbi években, ezt igyekszem utazással tölteni. Szeretek kirándulni, a szüleimhez hasonlóan imádok a természetben lenni, túrázni, várost nézni. Mivel nem bírok egy helyben ülni, végső soron mindegy, csak mozduljunk ki.

SZÓ-TÁR
Tánc: „Szeretek táncolni, de nem tudok. Rettentő a ritmusérzékem, láttam már magamról néhány felvételt, miközben ropom, és nem úgy tűnt, mintha jól csinálnám.”
Nyaralás: „Egyet jelent az utazással. Nem jellemző, hogy napokat töltsek egy wellness szállodában, annál sokkal jobban szeretek várost nézni, új helyeket, és országokat megismerni.”
Házimunka: „Nagyon nehezen viselem a rendetlenséget, és ezt a páromnak is meg kellett tanulnia. Szerencsére Peti a fiúkhoz képest egyáltalán nem számít rendetlennek, de azért kettőnk közül neki kellett többet változnia ezen a téren.”
Vásárlás: „A legtöbb nőhöz hasonlóan szeretek vásárolni, kedvelem a szép ruhákat. Az évek során kialakult a jól bejáratott rutin: felpróbálom a ruhát, és ha tetszik, két-három napig gondolkodom, hogy megvegyem-e. Ezután visszamegyek és kifizetem, ha pedig közben elviszik, akkor őrjöngök, amiért korábban otthagytam.”
Vezetés: „Nem mondom, hogy a legnagyobb szenvedélyem, de szeretek vezetni, és szerintem nem is megy rosszul. A hosszabb külföldi utaknak is nekivágok. Pontosabban, vágnék, mert Peti imádja a kocsikat, és nem nagyon hagy érvényesülni.”
Édesség: „Csokit egyáltalán nem eszek, nem is kívánom, a gumicukor és a fagyi viszont mindig nyerő.”

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik