Babos Tímea: Biztos, hogy nem vonulok vissza

– Visszavonul?
– Biztos, hogy nem! – felelte gondolkodás nélkül lapunk kérdésére Babos Tímea.

– Akkor ugyanennyire lehet megalapozott az a pletyka, hogy várandós és férjhez megy.
– Ez talán úgy vetődhetett fel, hogy az elmúlt időszakban elkezdtem teniszen kívüli dolgokkal is foglalkozni. Hogy legyen, ami leköt, amit szeretnék majd a visszavonulás után csinálni. Sok minden érdekel, az élet nemcsak a sportkarrierből áll: nyelvet tanulok, foglalkoztat a divat és a lakberendezés. De attól még nem fontosabbak a sportnál, az „unalmas” tenisz marad a prioritás.

NEM LETT ROSSZABB

– Az elmúlt hónapok eredményei után cseppet sem udvariaskodó a kérdés: hogy van?
– Nem egyszerű a helyzetem, valamilyen szinten új is nekem, másképp kell hozzáállnom a mindennapokhoz, ám jól vagyok. Továbbra is mindent megteszek, hogy visszatérhessek a legjobbak közé, de az elmúlt háromnegyed év elég rosszul sikerült. Voltak hibás döntések, balszerencsés mérkőzések.

– Aligha rosszabb teniszező, mint például 2017-ben, amikor stabil top ötvenes volt – most viszont száznegyvenen kívül jegyzik. Miért?
– Szerintem sem játszom rosszabbul, mint korábban. Talán a január és február gyengébbre sikerült, viszont azóta is rengeteg energiát fordítottam arra, hogy jobb legyek. Édesapám hosszú idő után jött el velem versenyekre – előtte azt hitte, katasztrófa van, de utána azt mondta, ő is úgy látja, nincs nagy probléma a játékommal, vannak jó periódusaim, és mindig küzdök.

– Akkor mi a gond?
– A meccs- és önbizalomhiány, az elmúlt jó fél év nyeretlensége. Ezt nagyon nehéz feldolgozni. Az a probléma, hogy ha jól is játszom, történik valami, mondjuk, elmegy egy adogatójáték – ami persze normális, bármikor előfordulhat –, mire én teljesen elbizonytalanodom, bepánikolok. Megvisel az eredménytelenség.

VISSZA AZ ALAPOKHOZ

– Mi a megoldás?
– Vissza kell térnem az alapokhoz, a kisebb tornákhoz, és azokon minél több meccset akarok nyerni. Pénteken utazom Isztambulba egy WTA-tornára, utána két ITF-versenyen indulok a Roland Garros-selejtező előtt. Régóta a top ötvenben voltam, jó néhány éve nem játszottam ITF-en, először nem is tudtam, hogyan kell nevezni, melyek a szabályok. Elszoktam ettől, meg a Grand Slam-selejtezőktől is. Ám nem baj, sőt: Dubaiban például az utolsó pillanatban fértem fel a főtáblára, pedig reméltem, hogy nem fogok, mert szükségem lett volna a kvalifikáció valamivel könnyebb mérkőzéseire. Hiányzik a meccsrutin, hiszen amikor az első fordulóban kikapok, egy hetet kell várnom a következő találkozóra, az edzéseken játszott szettek nem ugyanolyanok, mint téthelyzetben. Miami után például két hét telt el, majd Monterreyben kiváló első játszmát nyertem meg, a második elment, utána meg persze görcsös voltam, mert túlságosan is nyerni akartam. Bogotában aztán a sorsolás volt elképesztő…

– Arra gondol, hogy néhány óra alatt háromszor kapott első fordulóbeli ellenfelet?
– Igen, először a német Tatjana Mariát húzták, aki ugyan harmadik kiemelt volt, de fekszik nekem a játéka, korábban legyőztem őt. Aztán kaptam egy közepesen nehéz ellenfelet, majd végül a legkeményebbet, a spanyol Lara Arruabarrenát, aki amolyan Bogotá-specialista: nyert már ott, az elmúlt két évben döntős volt, és az idén is az elődöntőig jutott.

– A motivációja, a hite nem ingott meg?
– Nem, sőt még jobban odafigyelek az edzéseken az apróságokra. Bogotá volt kicsit nehezebb ebből a szempontból – 2640 méteren egyébként is más a játék, az említett sorsolással sem volt szerencsém, szóval, ott voltak kemény percek, ám nincs motivációhiányom.

ELMARADÓ VÁSÁRLÁSOK

– Említette a balszerencse mellett a rossz döntéseket. Mire gondol?
– Nyilván a pályán is sokszor hibáztam, a versenyprogramomat sem alakítottam jól, tavaly pedig túlságosan sokáig húztam Thomas Drouet leváltását.

– A helyére érkező Nikola Horvattal sem dolgozott sokáig.
– Nick kinevezése nem volt rossz döntés, nem tudhattuk, hogy így alakul, kifejezetten jó viszonyban váltunk el.

– Így, hogy hetek óta nincs edzője, bánja, hogy nem folytatta vele a munkát?
– Nem, mert szakmailag annyira nem voltunk egy hullámhosszon, hogy nem lett volna értelme a folytatásnak. Thomas-t nem váltottam le idejében, ám tanultam a hibámból, és nem követtem el újra.

– Nagy erőkkel keresi az új edzőjét?
– Amikor Nickkel szétváltak útjaink, Dubai után öt-hat hétig csak nézelődtem, nem vettem fel senkivel a kapcsolatot, a magam útját jártam. De kerestem, keresek, csak ez rendkívül nehéz és összetett szituáció. Azt hiszem, huszonöt évesen már megvan a kellő tapasztalatom ahhoz, hogy tudjam, milyen játékra van szükségem a jó eredményekhez. Nem könnyű eldönteni, ki az az edző, aki ebben segíteni tud, ráadásul már nemcsak az a fontos, ami mondjuk öt éve, hogy jó edző legyen, az is számít, hogy jó ember legyen. Az is nehézséget jelent, hogy olyan szakembert találjak, aki hajlandó sok versenyre elutazni – vannak olyan edzőjelöltek, akik nem szeretnének, szóval, már azon is gondolkoztam, hogy legyen két edzőm, és majd elosztják a feladatokat.

– Két edző? Nem szeretnénk a zsebében turkálni, de nyilván a kevesebb győzelem kevesebb pénzdíjjal jár…
– Az elmúlt években olyan eredményeket és pénzdíjakat értem el, hogy nincsenek anyagi gondjaim, de legutóbb például már nem businessen repültem, pedig ez a teniszezők többségénél alap. Nem vagyok az őrült vásárló típus, aki bármikor bármit megvesz magának, a nagyobb dolgok megvételét mindig szigorúan eredményekhez kötöm. Sajnos ezek a vásárlások mostanság elmaradtak…