Tóth Ágota megkönnyezte első hazai Eb-jét

„Amikor szombaton este elolvastam azt a rengeteg levelet, amit kaptam, elsírtam magam örömömben, mert nagyon jó volt érezni az értem drukkolók szeretetét és biztatását – mondta a távirati irodának a 24 esztendős korcsolyázó. – Pályafutásom során többször éreztem úgy, hogy ezen a területen számomra nem terem babér, de az ilyen pillanatok mindig nagy lökést adnak a folytatáshoz.”

Tóth úgy fogalmazott, legfőbb célja, hogy megpróbáljon kvótát szerezni a 2014-es szocsi téli olimpiára, ennek első lépéseként szeretne indulási jogot kiharcolni a január végén sorra kerülő sprintvilágbajnokságra.

„Tervben van két világkupa-indulás is, de a részletekről még egyeztetnem kell az edzőimmel” – tette hozzá.

A magyar gyorskorcsolyázó tavaly nyár óta Németországban edz, elmondása szerint nemcsak a kedvezőbb körülmények miatt, hanem azért is, mert így csak a sportra kell koncentrálnia.

„Amíg itthon tréningeztem, addig volt hétköznapi értelemben vett munkám, sokszor az után mentem edzeni, hogy végigdolgoztam a napot – mondta Tóth. – Most más a helyzet, a körülmények fantasztikusak Inzellben, az edzőim is nagyon jó szakemberek, és tényleg nem kell másra koncentrálnom, csak a gyorskorcsolyára.”

Tóth azt mondta, a felújított Városligeti Műjégpálya a többi versenyző szerint is nagyszerű helyszíne egy Európa-bajnokságnak, ugyanakkor az időjárási körülményekkel, elsősorban az erős széllel minden indulónak meg kellett küzdenie.

„Amikor péntek este a háromezer métert futottuk, hatvan kilométer per órás szél volt az egyenesben – mesélte tapasztalatait a magyar versenyző. – Ez nagyon megnehezítette a dolgunkat, s ahogy elnéztem, még a fiúk is megküzdöttek ezzel a problémával. Mindezzel együtt szerintem fantasztikus, hogy ilyen versenyt tudtunk rendezni Budapesten, a szervezőbizottság kitett magáért, senkitől egyetlen rossz szót sem hallottam a rendezéssel kapcsolatosan.”

Tóth hozzátette, nagyon jó, szinte baráti kapcsolatot ápol versenyzőtársaival, s külön kiemelte a lengyel Natalia Czerwonkát.

„Úgy érzem, hogy közöttünk, gyorskorcsolyázók között nincs ellenségeskedés, még akkor sem, ha a pályán ellenfelek vagyunk. Azt gondolom, butaság lenne nem sportszerűen viselkednünk egymással.”